Előadó: Twisted Sister
Kiadó: Razor And Tie Records
Megjelenés: 2006
Mit lehet várni egy karácsonyi albumtól, főleg, ha a TWISTED SISTER készítette? Ha figyelembe vesszük, hogy minden idők egyik legismertebb hard rock, glam metal zenekaráról van szó, valószínűleg szokatlan következtetésre jutunk, a lemezkritika pedig még nehezebb feladat lesz. Az album sokatmondó címe: A Twisted Christmas. A szlovén fordítás kétértelmű, így a vallási tolerancia jegyében ebben az adventi időszakban mindenkire bízom, hogy maga válassza ki a neki tetszőt ;-). A recenzió ezek ellenére még a szokásosnál is nehezebb munka lesz. Nos, vágjunk bele.
Az első, nyitó dal, a „Have Yourself A Merry Little Christmas” magányos akusztikus gitárhangokkal és andalító énekkel indul, egészen addig, amíg ezt a csendes zenei hátteret durván nem szakítja félbe egy hangos kiáltás: „Hey guys, what is this crap?!” („Hé, srácok, mi ez a szar?!”). Jön a fordulat, a feje tetejére állt világ, tulajdonképpen egy vicces rész néhány nehéz gitárbetéttel, miközben az énekes, Dee Snider végig megőrzi a nyugalmat és a visszafogottságot. Sokkoló, remek és egyben mulatságos kontrapont, amelyet a Twisted Sister a múltban is előszeretettel alkalmazott. Amikor a hallgató már azt hinné, hogy vége a meglepetéseknek, a dal második harmadában még egyet bemutatnak nekünk. Ez a rész leginkább a régi Ramones-dalra, a „Blitzkrieg Bop”-ra emlékeztet, csakhogy a punkos „Ay Oh, Let’s Go” helyett a nővérek itt azt kiáltják: „Ho Ho Ho, Let’s Go!”, ami végül nagyon ötletesre és gyújtósra sikerült. Nagyon ígéretes kezdés egy karácsonyi lemeztől, nem mondom!
A második szám, az „Oh Come All Ye Faithful” megint egy „throwback”. A leghíresebb daluk, a „We’re not gonna take it” felvezető dallamával indul, majd összeolvad a karácsonyi ének szövetével. Ahogy a bevezetőben is említettem, ez kétértelmű. Egyrészt mulatságos és ötletes, másrészt viszont az Egyesült Államok konzervatív talaján az ilyen kombináció (a sokféle jogvédő szervezet ellenére) számos akadályba ütközhet. A nővérek viszont tudják, mit csinálnak. A legrosszabb reklám általában a legjobb. A dalban az a legérdekesebb, hogy a két változat fúziója hihetetlenül jól illeszkedik, és meglepően jól szól. Mindezt válogatott gitárszóló koronázza meg, amitől a karácsonyi hangulat még élénkebb lesz. Két ilyen meglepetés az A Twisted Christmas albumon elég ahhoz, hogy a hallgatót tovább az album mellett tartsa, és velem is pontosan ez történt.
Itt be kell vallanom, hogy nem vagyok a Twisted Sister összes albumának avatott ismerője, így nem állíthatom, hogy ezen a lemezen minden karácsonyi dalba beletettek volna egy saját slágert. Mindenesetre jön a harmadik szám, a „White Christmas”. A felvezetést bombasztikusan kísérik nyers gitárriffek és a háttérben ütős dobolás, a dicséret pedig Dee-t illeti, aki itt nem nyúlt rögtön a megszokott rockeres torkaszakadt üvöltéshez, hanem inkább tiszta hangon énekelt, és ezzel valahogy földközelibbé, nyugodtabbá tette a dalt. A szöveg jól illik a zenei háttérhez, a szám pedig tipikusan rockosan, gitárokkal és dobszekvenciával zárul. Összességében megint hüvelykujj felfelé!
Az „I’ll Be Home For Christmas” hangos gitártremolóval és fantasztikus énekkel kezdődik, első hallásra valahogy nyugodtnak tűnik, aztán egy idő után megint jön a fordulat egy vicces és értelmetlen gitárszóló képében. Nem tudom, helyénvaló-e ez?, de nekem még mindig úgy tűnik, hogy karácsonyi albumról van szó, és egy 4 perces fűrészelés szenteste még az én rockeres edzésben lévő fülemnek is határozott túlzás.
Folytatjuk a „Silver Bells” című számmal, amely megint nagyon simán és nyugodtan indul, és hallgatás közben nem vagyok egészen biztos benne, hogy a háttérben nem egy régi slágerüket hallom-e megint, de mindenesetre úgy hangzik. A legmegdöbbentőbb viszont a refrén. Ezt a refrént kánonszerűen, kórusban éneklik a nővérek. Az egész remekül szól, és az előző dalokkal ellentétben nagyon felemelő, szentestére illő. Az eddig tárgyalt dalok közül mindenképpen a „Silver Bells” hordozza a legkarácsonyibb üzenetet. Az „I Saw Mommy Kissing Santa Claus” kétségtelenül az album legütősebb száma, csúcspontja pedig a dal közepén jövő váratlan cut off, amelyet szuperb ének és kiváló gitárszóló követ, ami jó egy percig elhúzódik, mondhatni egy teljes percig. Az én ízlésemnek kissé hosszú, mert az ilyen szólóbetétekkel inkább megbontják az egyes dalok szerkezetét, és unalmasan ismétlődővé teszik az albumot. Ha viszont megrögzött heavy metalos vagy, ez a recept egyenesen rád van szabva.
Az album a „Let It Snow” című számmal folytatódik. Ez egy újabb darab a karácsonyi nővérek sorában, Dee pedig itt közös éneklésre hív minket: „Hey, it’s christmas, you need songs to sing along with, right?”. A dal végül is tökéletesen árasztja a karácsonyi hagyományt, a jó kedvet és a kemény hangzást. Egyszóval teljes értékű rockbuli.
Az album átfordul a második felébe, ami szerintem a jobb és hallgathatóbb fele. Érezni, hogy ebbe a részbe sokkal több energiát fektettek, bár végül is az egész leginkább a dalok kiválasztásáról és sorrendjéről szól. Jön hát a tipikus karácsonyi sláger, a „Deck the Halls”. A „Let it snow” után megint egy dal, amely minden szempontból gyújt, ismét ki kell emelni a nővérek mesteri háttérvokálját, a „Falala lala lala lala” típusú dallamot, amelyet csengettyűcsilingelés és más, ilyenkor kötelező hangszerelési elemek kísérnek. Meg kell említenem, hogy az egész fantasztikusan szól, és önkéntelenül is headbangelésre vagy legalább közös nővéri éneklésre késztet.
A Twisted Sister ezzel a lemezzel telitalálatot ért el, és megfelelő promócióval az album könnyen rockos karácsonyi sikerré válhatott volna. Két záró dal következik, az első a „The Christmas Song (Chestnuts Roasting on an Open Fire)”, amely nyugodtabb természetű, és valahogy minden szép mese stílusában jelzi a hallgatónak az album közeledő végét.
Végül jön a záróhimnusz, a „Heavy Metal Christmas (The Twelve Days Of Christmas)”, ahol a kötelező karácsonyi „Twelve Days Of Christmas” refrén helyett a nővérek a saját változatukat használják: „Heavy Metal Christmas”. A refrént a Twisted Sister már-már védjegynek számító, csípős gitárhangzása és Dee jellegzetes színezetű éneke kíséri. A dal egy idő után folyamatos refrénismétlésbe bonyolódik, ami valahogy komikusan szórakoztató, mert a nővérek az örökös ismételgetéssel megelőzik saját magukat, és ezzel részeg, bulizós hangulatot teremtenek. Ahogy a bevezetőben is mondtam, az egész valahogy a mi zasavjei Drinkersünkre emlékeztet. Az album limitált kiadása tartalmaz még egy bónuszdalt, amelyben a nővérek kórusban azt kívánják nekünk: „A Twisted Christmas” és „Twisted new year”. Végül is szép gesztus, és ha más nem, legalább egy album a hajnali órákig tartó bulihoz!
Felállás
Dee Snider – ének
Jay Jay French – gitár és háttérvokál
Eddie „Fingers” Ojeda – gitár és háttérvokál
Mark „The Animal” Mendoza – basszusgitár és háttérvokál
A.J. Pero (Anthony Jude Pero) – dobok és háttérvokál
Produkció
Mark »The animal« Mendoza
Számlista
1. Have Yourself a Merry Little Christmas
2. Oh Come All Ye Faithful
3. White Christmas
4. I’ll Be Home for Christmas – Lita Ford, Twisted Sister
5. Silver Bells
6. I Saw Mommy Kissing Santa Claus
7. Let It Snow, Let It Snow, Let It Snow
8. Deck the Halls
9. Christmas Song (Chestnuts Roasting on an Open Fire)
10. Heavy Metal Christmas (The Twelve Days of Christmas)
Az album játékideje: 41.47
