Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Savatage
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 1984
Értékelés: 3/5
A Savatage második albuma sok tekintetben stilisztikailag az 1983-as „Sirens” debütalbum folytatása, de sokkal keményebb hanggal és jobb produkcióval, ami meglepő, tekintve, hogy a két lemez felvétele szinte egy időben zajlott. Fontos előrelépés elsősorban a néhány részen megszólaló szintetizátor, a zenekar történetében először. Ezek a későbbiekben fontos szerepet kapnak a Savatage hangzásában, itt viszont még csak fűszerként vannak jelen. A „The Dungeons Are Calling” tehát egy újabb klasszikus amerikai „old school” metalalbum, amely elsősorban a zenekar néhány eredeti eleme miatt érdekes, mint például Jon hangja és Criss gitárjátéka.
Mindenesetre némi előrelépés történt az előadásmódban és az egyes dalok minőségében is. Collins basszusgitárjának hangzása még groove-osabb lett, mint korábban, Criss jellegzetesen perzselő riffelése ezúttal még eredetibb, és újra itt van Jon tipikus „mániákus” éneke is, amilyet csak ő tud hozni. A már említett szintetizátorok még elég „primitívek”, ami ma kissé furcsának tűnik, hiszen olyan zenei elemről van szó, amely nélkül a Savatage-et később el sem lehetett képzelni. Ennek ellenére a legnagyobb változás a debütalbum és a „The Dungeons Are Calling” között a szövegekben van, hiszen ezek ezúttal többnyire a pokolról, boszorkányokról és lovagokról szóló sötét, fantasy-s történetekkel foglalkoznak. Az ilyen szövegek többsége mára már elavult, de a zene, amely remekül illik hozzájuk, miatt ez gyorsan feledésbe merül.
Az album legjobb és legismertebb dalai a címadó „The Dungeons Are Calling” és a „City Beneath The Surface”. Mindkettőn először kerül előtérbe a szintetizátor, bár sosem a zene fő hordozója, inkább csak egyfajta alap, vagy akár puszta effekt. Mindkét szerzemény hosszú évekig a zenekar korai koncertjeinek állandó klasszikusa volt. A címadó dal különösen a zenekar legintenzívebb darabjai közé tartozik. A piszkos ritmusra épülő „By the Grace of Witch” és a „Visions” esetében először hallhatók vokálok is. A záró „The Whip”, amelyben a zenekar a szadomazochizmust énekli meg, messze az album leggyengébb dala, amelyről jobb lett volna, ha le sem kerül a lemezre. A legrosszabb az, hogy az album újrakiadásáért felelősök alaposan melléfogtak, és ezt a melléfogást véletlenül beleépítették a kiváló „City Beneath the Surface” végébe, majd külön számként is rárakták a lemezre. Így az albumon most kétszer szerepel!
Mivel az eredeti album mindössze hat dalból áll, sokan ma tévesen hosszabb EP-nek tekintik a „Dungeons Are Calling”-ot. Valószínűleg épp az eredeti rendkívül rövid játékideje miatt hozza mind a három bónuszdal az újrakiadáson, a „Metalhead”, a „Before I Hang” és a „Stranger In the Dark”, a megfelelő elégtételt. Nem a világot megváltó darabok, de stilisztikailag jól illeszkednek a többi dalhoz és az album hangulatához. A rejtett dal viszont tényleg nem érdemel említést, hiszen egy tiszta burleszk az Oliva fivérek rendezésében. Aki vvevő a ferde humorra, talán megérti, mit akartak üzenni a hallgatóknak ezzel a „műalkotással”.
A „The Dungeons Are Calling” ugyan nem hoz nagy stilisztikai előrelépést a debütalbumhoz képest. Mégis kínál néhány már említett változást, és először jelzi, hogy a zenekarban még számos meglepetés lapul. Az önálló hang itt még egy lépéssel tovább jut. Emellett ez talán a zenekar legkeményebb albuma is, és mint ilyen, minden ütős, gőzerővel száguldó heavy metal rajongót lenyűgöz majd. A Savatage szépen megmutatja rajta, hol gyökerezik az amerikai klasszikus metal, de a prog metal, a thrash és a power metal is.
Felállás
Jon Oliva – ének, zongora
Criss Oliva – gitár, vokál
Keith Collins – basszusgitár, vokál
Steve Wacholz – dob, ütőhangszerek
Produkció
Dan Johnson
Dalok listája
1. The Dungeons Are Calling (4:53)
2. By The Grace Of The Witch (3:13)
3. Visions (3:01)
4. Midas Knight (4:21)
5. City Beneath The Surface (5:49)
6. The Whip (3:27)
Az album játékideje: 24:54
Bónuszdalok, amelyek a 2002-es újrakiadáson jelentek meg:
7. Metalhead (Demo)
8. Before I Hang (Demo)
9. Stranger In The Dark (Demo)
99. hidden track
