Előadó: Enchant
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2002
Értékelés: 3.5/5
Az Enchant ezúttal pályafutása legkompaktabb és legkeményebb arcát mutatja. A keményebb hangzás felé tartó fejlődés, elsősorban az összes dalt jegyző gitáros, Doug Ott révén, az első komolyabb súrlódásokat okozta a zenekarban, így távozott az eredeti felállás tagja, a dobos Paul Craddick, akinek nem jött be az új hangzás. Az Enchant közel sem megkövesedett állandóság, inkább egy soha véget nem érő történet, ahol minden lehetséges. Paul helyére Sean Flanegan ugrott be, és ne aggódjatok, a ritmusszekció rendesen elvégezte a dolgát, bár sem Flanegan, sem más soha nem fogja betölteni a kiváló, sokszínű és remek Paul Craddick nagy cipőjét. Az ütősebb Flanegan jól illik a zenekar új – keményebb & kompaktabb irányához a „Blink Of An Eye” lemezen. A billentyűs részeket java részt maga Doug játszotta fel, segítségére sietett Phil Bennet is, aki a zenekar legelső napjai óta együtt dolgozik velük. Az együttes újabban kvartettként működik. Ennek ellenére a billentyűs hiánya erősen érződik. Az albumon ezúttal a gitár uralja és dominálja a hangképet.
Az Enchant állandó vonása, hogy a szövegekben gyakran elmenekül a szigorú ész és az egyén érzelmei fölötti túlvilágokba. Most is akadt néhány kiváló üzenet. A határtalan boldogság és jóság, amit akkor sugárzol, ha a fizikai testben megleled a „valódi” éned, az Ultimate Gift témája; az Invisible a mindent teremtő és pusztító univerzális őrenergiáról szól, amelynek áramlását egyetlen emberke sem képes megváltoztatni; az Under Fire figyelmeztetés a hadsereg létezésének értelmetlenségére; a Monday a menekülő társadalmat írja le, amely a mindennapok minden nyűgét a hétfőre tolja, ahogy a részeg is az alkohol súlya alatt a saját világába menekül. A Seeds Of Hate-ben a „valódi” ént elfojtja a belenevelt félelem a „a tömeg része lenni” vakvágányán, amely örök intoleranciájában a gyűlölet magvát hinti az egyén „másmilyen” (értsd: szabad) „valódi” énjével szemben. A Despicable provokatívan feszegeti azt a kérdést, milyen jogokat vesznek el maguknak a szülők a gyereknevelésben és a gyerekek feletti tulajdonlásban.
Az Enchant ezúttal könnyebben fogyasztható. A dalok középső részei, ahol a zenekar kiereszti a gőzt, és általában progresszív katarzisokat él át, egyszerűbbek és rövidebbek. A számoknak így markánsabb eleje és vége van. Az Enchant ezzel együtt megőrizte teljes felismerhetőségét. A gitárriffek még keményebbek, hiszen Doug producerkedése még jobban előtérbe tolta őket. A kiváló produkció Ted énekére is gondot viselt: magasabb fekvésben is elvesztette azt a néha „felhők közt magányosan sirató szirénre” emlékeztető felhangot, miközben megmaradt a kontraszt a zenekar hangzása és Ted hangszínének sajátossága között.
Akik még több odapörkölésre vágytok, érdemes beszerezni a limitált kiadást az instrumentális Prognosisszal, amelyet teljesen Doug előtérbe tolt gitárja diktál. Az Enchant most egyszerűbb, még ütősebb és keményebb. Eddigi legkönnyebben befogadható albumuk. Az adrenalinos száguldás rajongóinak íródott, kevésbé azoknak, akik a prog rockban a nagyobb mértékű kísérletezést részesítitek előnyben.
Felállás
Ted Leonard – ének
Douglas A. Ott – gitár, billentyűk
Ed Platt – basszusgitár
Sean Flanegan – dob
Produkció
Douglas A. Ott
Számlista
1. Under Fire (5:55)
2. Monday (7:08)
3. Seeds Of Hate (6:14)
4. Flatline (5:23)
5. Follow The Sun (6:05)
6. Ultimate Gift (7:57)
7. My Everafter (5:39)
8. Invisible (5:40)
9. Despicalbe (4:13)
10. Prognosis (7:30) (Bonustrack)
Az album játékideje: 61.44
