Előadó: House Of Lords
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2006
Pontszám: 3.5/5
A House Of Lords a modern hangzásvilág utánzásával próbálkozva, a „The¨Power And The Myth” (2004) című albummal tért vissza a színtérre, és pénzt akart csinálni belőle, ez azonban nem sikerült, így a „World Upside Down” lemezen végre tiszta vizet öntöttek a pohárba, és visszatértek a gyökereikhez, vagyis a „Demons Down” (1992) hangzásához. Újra itt a zenekar jól ismert hangja: erősen dallamos, pompásan zengő hard rock slágerek, és megint olyan refrének, amelyek már az első hallgatásra megragadnak a fülben.
A House Of Lords e kellemes változásért valószínűleg az alapítójának, Gregg Giuffriának köszönhet a legtöbbet, aki ezúttal nem tagja a zenekarnak, mégis az egyik legfontosabb tényezője annak, hogy a „World Upside Down” ilyen arcot kapott. Giuffria hozza azt a bizonyos felismerhető hangzást!
Az albumon érezni, hogy a House Of Lords felnőtt. John Christian az együttes pályafutásának eddigi legjobb énekteljesítményét nyújtja. Ehhez feltétlenül hozzá kell tenni Jimi Bell gitáros ízletes, ördögien húzós riffelését és kiváló, átélt szólóit, amelyek mellé Jeff Kent basszusgitáros és B.J. Zampa dobos, aki a Michael Vescera Projectben is játszott, szilárd ritmusszekciója teremti meg a szükséges kontrasztos hangzásmélységet. Röviden: a megújult felállású zenekar bizonyítja, hogy képes együtt meggyőző anyagot írni, hogy működik köztük a kémia, és hogy a House Of Lords koránt sincs még lecsúszva a süllyesztőbe.
A 12 dal között, a nyitányt nem számítva, egyszerűen nincs rossz, a színvonaluk azonban ingadozik. Kiemelkedik közülük különösen a gyújtós Rock Bottom és a nagyobb „groove-ú” I Am Free, amely bizonyítja, hogy a House Of Lords még mindig fiatalosan csiszolt, másfelől viszont olyan számokat is élvezhetünk, amelyekben a nyugalom és az érett szerzői munka dominál, és ez a középtempós These Are The Times, My Generation és S.O.S. refrénjeinek kiérlelt epikusságában tükröződik. Az ütős balladák és félballadák megírásáról ismert House Of Lords ezen a téren a lemez címadó dalával és a Fields Of Shattered Dreams-szel tudott meggyőzni. Persze eközben határozottan túlzásba is estek, hiszen az All The Pieces Falling nevű félballada a hozzáadott patetikától már kifejezetten könnyes-gyerekesre sikerült, és elveszi az album dinamikáját. Mindenesetre a felvétele egy dallal több a soknál az albumon, hiszen három félballada is található rajta. Ez a patetikusság a House Of Lords fajtájú amerikai hard rock zenekarok többségére jellemző, és az évek során láthatóan egyre mélyül, ez az egyetlen megjegyzés, ami elriaszthatja a hétköznapi realizmus kedvelőit a „World Upside Down”-tól.
Végső soron a House Of Lords a „World Upside Down” lemezzel méltó visszatérést produkált a színtérre, amire a „The Power & The Myth” (2004) egyszerűen nem volt képes. Olyan albumot dobtak piacra, amely beváltotta a várakozásokat, és olyan zenei színvonalat hoz, aminek az amerikai megközelítés minden melodikus hard rock rajongója örülni fog, azzal a megjegyzéssel, hogy ez egy olyan lemez, amelyen az új House Of Lords még határozottan tartalékol, és amelyet az utódja egyszer még sok mindenben felülmúlhat.
Felállás
James Christian – ének, akusztikus gitár
Jimi Bell – gitár
Jeff Kent (basszusgitár, billentyűs hangszerek, vokál
B.J. Zampa – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Gregg Giuffria – billentyűs hangszerek
Produkció
Gregg Giuffria
Dalok
1. Mask Of Eternity
2. These Are The Times
3. All The Way to Heaven
4. Field Of Shattered Dreams
5. I’m free
6. All The Pieces Falling
7. Rock Bottom
8. Million Miles
9. Your Eyes
10. Ghost Of Time
11. My Generation
12. S.O.S. In America
13. World Upside Down
Az album hossza: 57:16
