A Fistful Of Alice

0 16

Előadó: Cooper, Alice
Kiadó: Guardian Records
Megjelenés: 1997

1996. június 2., vasárnap: ezen a napon rögzítette Alice a koncertet a mexikói San Lucasban. A show a híres Cabo Wabo Cantinában zajlott, amely Sammy Hagar tulajdona. Az eredeti cím Viva Alice volt, de végül A Fistful Of Alice lett belőle. Az album azért született meg, mert Alice meg akarta mutatni, hogyan szól élőben most – 20 évvel az utolsó és egyben első koncertlemeze (1977 – The Alice Cooper Show) után. A lemez az első, amelyen Ryan Roxie szólógitározik. Az album mögött egy elég érdekes történet is van a kiadóról, amelynél megjelent, és arról, hogy miért a Guardian Records adta ki egyáltalán.

A felvétel csak részlet a koncertből (a teljes anyag különböző promó- és bootleg-kiadványokon fellelhető), és 13 számot tartalmaz, a kezdetektől egészen a legutóbbi albumig. Hab a tortán egy új stúdiószám is felkerült rá, amelyet maga Alice producerkedett. Az Is Anyone Home? című dal csendesebb hangvételű, a slágerlistákra nem jutott fel, de később felbukkant különböző válogatásokon.

Maga a koncert a megszokott színpadi játékot és kellékeket hozta, a várva várt guillotine-t viszont ezen a turnén sem lehetett látni. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Alice nélküle ne lenne Alice: a koncert így is egyedülállóan jól sikerült, és jó pár ismert vendég is színpadra lépett, köztük Rob Zombie, Slash és Sammy Hagar. A hangzásból is hallatszik, hogy intimebb, klubhangulatú bulival van dolgunk, ami a beszédnél még inkább kiderül, mint az éneknél.

Az album a School’s Out klasszikussal indul, ahol Sammy Hagar veszi át a gitárt. Cooper hangja közel 30 évnyi hangos éneklés után is jó formában van, és elég jellegzetes ahhoz, hogy senkivel ne lehessen összetéveszteni, ez jól hallatszik az olyan klasszikusokon, mint az Under My Wheels, I’m Eighteen és Desperado. A újabb Lost In America című dalban vendégként Slash gitározik, de valahogy az élő verzió nem éri el a stúdióváltozat szintjét. Ezután két, koncerteken ritkaságszámba menő (főleg manapság) dal jön, a Teenage Lament ’74 és az I Never Cry című ballada, amelyekben az ének szépen tiszta és kihangsúlyozott. A nyugalmat a Poison mega slágere töri meg, majd újabb remek élő klasszikusok követik, mint a No More Mr. Nice Guy, Welcome To my Nightmare és Only Woman Bleed, ez utóbbiban megint Slash gitározik. A Feed My Frankenstein a kilencvenes évekbe repíti a közönséget, Rob Zombie vendégvokáljával, ettől a dal különösen érdekes lesz, hiszen valahogy megidézi Frankenstein alakját. Záródalként – ahogy az már szinte állandó – a remek Elected szól, amelyhez Rob mellett Slash is csatlakozik vendégként gitáron.

Összességében jó album mindenkinek, aki Coopert szeretné élőben hallani, de inkább azt javaslom, hogy menj el egy koncertjére, vagy szerezd be az 1989-es Alice Cooper Trashes The World DVD-t ahelyett, hogy csak egy óra felvételed legyen (az sem a teljes koncert), amelyből nyomát sem érezni a ragyogó, színházi előadásnak.

Felállás

Alice Cooper – ének
Reb Beach – gitár
Ryan Roxie – gitár
Dan Wexler – gitár *
Steve Farris – gitár *
Todd Jensen – basszusgitár
Merrit Morrison – basszusgitár *
Jimmy DeGrasso – dob
Matt Laug – dob *
Paul Taylor – billentyűk

Vendégek:
Rob Zombie, Slash, Sammy Hagar

Produkció

Thom Panunzio & Alice Cooper *

Számlista

1. School’s Out (live)
2. I’m Eighteen (live)
3. Desperado (live)
4. Lost In America (live)
5. Teenage Lament ’74 (live)
6. I Never Cry (live)
7. Poison (live)
8. Billion Dollar Babies (live)
9. Welcome To My Nightmare (live)
10. Only Women Bleed (live)
11. Feed My Frankenstein (live)
12. Elected (live)
13. Is Anyone Home *

Az album hossza: 61:04

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik