Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2006
Játékidő: 12:38
Értékelés: 3.5/5
Ha a Helloween számára a repülés csak vágyálom (EP „If I Could Fly”, 2000), a Blind Guardian – ellentétben velük – nem sokat tépelődik azon, tud-e repülni vagy sem. Ők egyszerűen repülnek! A „Fly” a zenekartól szokatlanul rövid, a dal címe pedig előrejelzi, hogy az EP új címadó dala ismét kicsit más. A srácok előzetes EP-vel jelentkeznek, és megkímélik hűséges „metal keményfejűiket” a várva várt új stúdióalbum utáni epekedéstől.
A fenébe is, a Fly remek szám, és a hatás pont az ellenkezője. Az új lemezre így még nehezebb lesz várni. A dalban ott van a zenekar összes védjegye. Az elején meglep a klasszikus metal „riff” élessége és nyers ereje, szemben a várt, felturbózott, pompázatos szimfonikus hangzással, amely az utóbbi években gyakorlatilag mindig és mindenhol ott van a Blind Guardian hangján. Aztán ez az élesség mesterien átcsap az imént említett jellegzetességbe. Szimfonikus power metal, amilyet csak a Blind Guardian tud csinálni. Vagyis hibátlan átfolyás az egymásba illeszkedő motívumok között, amelyek egy kicsit hat percnél rövidebb, kész remekművet építenek fel, a zenekartól megszokott összes klasszikus trükkel. Remek „többharmóniás” vokális „layerek”, felismerhető ének, sajátosan kanyargó hangzású tercharmóniák az alapmotívumokra fektetve. A Blind Guardian mesterien tett hozzá egy kelet-ázsiai „folk samplet”, amely zavartalanul illeszkedik a klasszikus „power metal” formába, és valahogy arra utal, hogy a zenekar kutatómunkája folytatódik. És itt lehet megkapaszkodni a szövegben. Röviden arról szól, hogy a világ nem csak az, ami körülvesz minket. Sokkal több annál, és aki hisz ebben („hisz a többben”), az repülhet. Keleti motívum és keleti filozófia. Jól áll nekik. Újra és újra, még egy ilyen szigorúan körülhatárolt műfajban is, mint a „heavy metal”. Le a kalappal, srácok. A Blind Guardian pontosan az, ami, de a fejlődésük útja láthatóan megint előrébb tart. Korai egyetlen meghallgatott dal alapján erről beszélni, de az biztos, hogy összefut tőle a nyál az ember szájában.
Az EP-n van még két dal, amelyekről semmiképp sem szabad megfeledkezni. Az első a Skalds And Shadows akusztikus változata. Rögtön eszünkbe jut a The Bard Song – In The Forest és a Harvest Of Sorrow. Vagyis „folk” elemek, remekül „összekeresztezve” egy szép egésszé. A várakozásoknak megfelelően. A dalban fuvolázik a zenekar új tagja, a dobos Frederik Ehmke. Dobolását Thomen Stauch örökségével inkább majd máskor vetjük össze. Mondjuk, amikor megjelenik a zenekar új stúdióalbuma. A srác a „Fly”-on mindenesetre igen biztatónak hat. A harmadik szám az Iron Butterfly acélos klasszikusának, az In A Gadda Da Vidának az erősen lerövidített változata. A dal tetőtől talpig Blind Guardian, és az ember semmiképp sem érzi, hogy valójában feldolgozást hallgat, még ha ismeri is az eredetit. Hihetetlen, hogyan bizonyítja ez a feldolgozás a zenekar nagyvonalúságát és egyúttal felismerhetőségét. Egy banda, amely pontosan tudja, mit akar, és pontosan azt is csinálja, amit akar. Már az első új Blind Guardian-dal után is simán, különösebb gond nélkül nagyon magasra lehet szállni! Most sincs hiba!
Felállás
Hansi Kürsch – ének
André Olbrich – gitár
Marcus Siepen – gitár
Frederik Ehmke – dob, ütőhangszerek, fuvola
vendégzenész:
Oliver Holzwarth (SIEGES EVEN) – basszusgitár
Produkció
Charlie Bauerfeind
Számlista
1. Fly (5:45)
2. Skalds And Shadows (acoustic version) (3:13)
3. In A Gadda Da Vida (3:38)
