Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Primal Fear
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2005
Játékidő: 59:38
Értékelés: 3.5/5
Hát ezúttal az új album tökéletes egyhelyben topogás! Nem is szólva arról, hogy jócskán, de jócskán elmarad a remek „Devil’s Ground” (2004) szintjétől. A Primal Fear egyszerűen nem mutat semmi újat. Keményen ragaszkodnak a védjegyeikhez, közben pedig borzasztóan repetitíven szólnak, folyamatosan az ismert vonalakat húzzák, a korábbi lemezekről jól ismert vonalakat. Az album egyetlen pontján sem érezni semmi megrázót, de azt sem, hogy a csapat akár egy lépést is előrébb lépett volna.
A „Seven Seals” persze megint csupa kiváló zenészt hoz össze! A Primal Fearnél egyértelműen Ralf Scheppers a legjobb német heavy metal énekes! És tudjuk, milyen albumot képes letenni az asztalra a Primal Fear, ha időt szán rá, és megdolgozik érte. Nem mondom, az album pusztítóan eleven. Mintha a Primal Fear egy stúdióban játszana le egy koncertet, amit szinte semmi szépítgetés nélkül, egyenesen hangrögzítőre vesznek fel. A produkció fantasztikus!
Az albumon viszont végig érezni, hogy hiányzik belőle az eredetiség. Nyilván túl gyorsan csapták össze, és a zenekar tagjai a felvételek alatt valahogy nem tudtak egyszerre ugyanarra a hullámhosszra hangolódni, hogy közösen kisajtolják magukból a maximumot. A legrosszabbul éppen R. Black járt a lélekölően egysíkú dobolásával, ami a „Devil’s Ground” lemezen még rendkívül lenyűgöző volt, és nagymértékben hozzájárult a „Devil’s Ground” fényéhez. Hiányolom a dobpergéseket, az igazi pergéseket a kivezetéseknél, a bevezetéseknél, a témák közti átmeneteknél! Hol vannak? Klaus, gyere vissza!
Mindemellett a Question Of Honour felkerülése az albumra – ez eredetileg a Sinner dala, mindenben igazi művészi szerzemény, és a még művészibb Sinner-lemezen, a „Nature Of Evil” (1998) című albumon jelent meg – csak megerősíti az ötlethiányt és a kreativitás hiányát. Rendkívül ironikus, hogy éppen a Question Of Honour a lemez legjobb száma. A játék rajta szinte az eredeti pontos másolata, a régi és az új verzió között valójában csak annyi a különbség, hogy a „lead” vokált most Scheppers énekli. Az album becsületét még két dal menti meg! Az egyik a középtempós Diabolus, kiemelkedő gitármunkával mindkét gitárosról, remek hangulatú középső instrumentális résszel és a végén atmoszférikus drámával! Ezekkel az erényekkel büszkélkedhet a Carniwar is, amit ráadásul különösen jellemez a fenomenális ének. A szuperszonikus „screameknél”, mint mindig, a hallgatónak eláll a lélegzete, és megfagy az ereiben a vér. Igazi Fear, azaz félelem!
Persze mindenkinek, aki korábban még semmit sem hallott a Primal Fear-től, azonnal feláll a szőr a hátán, amint a „Seven Seals” lemezt betolja a CD-lejátszóba, de a számító rajongókat az album nem fogja meggyőzni. A hívek elégedettek lehetnek vele. Hiszen Primal Fear-album, ennyi. De ezúttal jócskán fenntartásokkal!
Felállás
Ralf Scheppers – ének, vokál
Tom Naumann – gitár
Stefan Leibing – gitár
Mat Sinner – basszusgitár, vokál
Randy Black – dob, ütőhangszerek
Produkció
Mat Sinner
Számlista
1. Demons And Angels
2. Rollercoaster
3. Seven Seals
4. Evil Spell
5. The Immortal Ones
6. Diabolus
7. All For One
8. Carniwar
9. Question Of Honour
10. In Memory
