Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Hughes Turner Project
Kiadó: MTM Records
Megjelenés: 2002
Értékelés: 2.5/5
Mi lehetne szebb egy közös turnénál egy fantasztikus album megjelenése után, amelynek dalai mellé a szetlistára felpakolsz egy kis Deep Purple-t, Rainbow-t és a szólókarrier klasszikusait. A két legenda az egyetlen igazán megfelelő helyszínt választotta e koncertlemez megszületéséhez. Japánt, természetesen. Ott a fanatikus rajongók tonnaszámra vásárolnak fel mindent, ami csak egy kicsit is „Deep Purple-szagú”.
A Deep Purple földkerekségen élő legjobb „másolóival” (végtelenül hálás és sírig hű japán zenészekkel) megerősítve Glenn Hughes és Joe Lynn Turner a közös projekt „Devil’s Road” című dalával csap a húrok közé. A Deep Purple-hangulat élőben több mint elképesztő. Masszív hammond-futamok, amelyek mintha egy tömbből zúdulnának, és szinte tökéletesen lemásolt, jó öreg blackmore-i gitárstílus, olyan hangzással, amely csak az övé. A „Death Alley Driver” és a „Spotlight Kid” szólói, amelyeket Joe Lynn egymaga énekel végig (eredetileg Rainbow), mindent elmondanak erről.
A hangzás fenomenális, a hangszerek szépen egyensúlyban vannak. Glenn Hughes felülmúlhatatlan énekteljesítménye mellett végig basszusgitározik is. A két énekes remekül működik együtt a duettekben, és ez nemcsak a közös projekt dalaira igaz, hanem az „I Surrender” (eredetileg Rainbow), a „Dark Days”, a „Can’t Stop The Flood” (mindkettő eredetileg Joe Lynn Turner szólóban) és a „King Of Dreams” (eredetileg Deep Purple) esetében is. A felsorolt négy dalban Joe Lynné újra a főszerep, Glenn pedig fantasztikusan egészíti ki az átvezetésekben és a refrénben. A két énekes kiváló szín- és stílusbeli kontrasztja, amelynek a közös stúdiólemezen tanúi lehetünk, így a színpadon is több mint sikeresen életre kelt.
És a „Stormbringer” (eredetileg Deep Purple)… áhhh, ha addig nem esett le az állad, a „Stormbringernél” 100%, hogy leesik. Valóságos ugrás a hangulatban még magasabb szintre. Mit ki nem hoz magából Hughes ennyi év után!!! Ma is a legnagyobb a nagyok között. Miközben a kiöregedett Deep Purple manapság már-már csak vánszorog a színpadokon, és az MK III. felállás idejéből származó klasszikusaikról legfeljebb hallucinálhatunk, itt élvezheted a lemez főnyereményét, a „Mistreated”-et, úgy, ahogy a Deep Purple játszotta 1974-ben. És ha meghallgatod mindkét klasszikust, azonnal teljesen világossá válik, miért „nem tudott” David Coverdale és Glenn Hughes a Deep Purple-nél együtt működni. Hughes ugyanis már a Deep Purple-ben is pont úgy tudott énekelni, mint Coverdale (ráadásul a hangjával sok olyasmire volt képes, amiről David ma is csak álmodozhat). Erről a két Purple-klasszikus kétségkívül meggyőz. Felülmúlhatatlan!
Röviden: tökéletes hard rock álom. A hangzás fantasztikus, minden hihetetlenül pontosan van lejátszva (persze, hiszen japánok vannak a zenekarban) és teljesen átélten, az egész lemezen pedig érezni azt a szabadságot. Vagyis bőven jut improvizáció. Hughes és Turner egyszerűen nem tudnak csalódást okozni. Minden igazi hard rock rajongónak kötelező.
Felállás
Glenn Hughes – ének, basszusgitár
Joe Lynn Turner – ének, gitár
Akira Kajiyama – gitár
Toshio Egawa – billentyűk
Yoshihiro Kudo – dob
Produkció
Glenn Hughes, Joe Lynn Turner & Akira Kajiyama
Dallista
01. Devils Road (6:07)
02. You Can’t Stop Rock & Roll (4:45)
03. Death Alley Driver (4:23)
04. I Surrender (4:11)
05. Stormbringer (4:41)
06. Dark Days (3:58)
07. Mistreated (9:15)
08. Can’t Stop The Flood (3:42)
09. Better Man (6:00)
10. Ride The Storm (4:04)
11. King Of Dreams (6:44)
12. Street Of Dreams (5:02)
13. Spotlight Kid (5:00)
14. Against The Wall (Unreleased Studio Bonustrack) (4:33)
