Megjelenés dátuma: 2004
Kiadó: Musea Records
Produkció: Meehail Ogorodov & Vadim „dess” Sergeyev
Hossz: 61:25
Stílus: progressive rock / jazz fusion
Értékelés: 9/10
A francia dobmester, Pierre Moerlen vezette jazz rock fusion Gong hosszú hallgatás után, 2004-ben tért vissza egy új stúdióalbummal, amelynek a „Pentanine” címet adták, és ez lett Moerlen utolsó lemeze is a 2005-ös halála előtt. Miután a kilencvenes évek második felében rövid ideig újra együtt dolgozott Daevid Allennel, Moerlen – felbátorodva azon, hogy az új évezredben is élt még az érdeklődés a zenéje iránt – a „Second Wind” (1988) óta először vett fel új stúdióalbumot, és újraélesztette a Gong saját változatát, amelybe három orosz zenészt gyűjtött maga köré.
A „Pentanine” sok szempontból klasszikus Pierre Moerlen’s Gong-album volt, vagyis teljesen instrumentális, az előtérben sokféle ütőhangszerrel, a háttérben változatos ambient hangfüggönyökkel, de modern produkcióval és néhány friss hangzásötlettel. Moerlen itt is folytatta a különféle zenei hatások „becsomagolását” a jazz rock fusion egy egészen egyéni felfogásába, amelyet a space rock nagymestereinek számító Gong egykori tagjaként, valamint Mike Oldfireld kísérőzenekarának volt tagjaként alaposan magába szívott, és ez utóbbitól nem egy trükköt eltanult az ambient zene hangszerelésében.
A hatások ilyen keveréke már az „Overture”-ben hallható volt, a „Pentanine” nyitódarabjában, amely időnként lassú, ambient utazásnak hangzott távoli galaxisokon át. Az „Airway to Seven” Arkady Kuznetsov összeszedett gitárfutamainak köszönhetően kissé rockosabb szám volt, miközben Meehail Ogorodov néhány rendkívül finom zongoraaranzsit tett hozzá, ezektől a szám alaposan megélénkült. Moerlen a „Pentanine” kompozícióinak többségében a xilofonra és a vibrafonra esküdött, kifinomult és okosan időzített dobolása pedig továbbra is igazi fülnek való csemege maradt.
Kiváló jazz rock fusion darabok, amelyekben egyszerre volt jelen a rendkívüli finomság, az irigylésre méltó eklektikusság és az energia – ilyen volt például a „Pentanine Part One” és az „AuChalet”, utóbbi szenvedélyes gitárszólóval –, nyilvánvaló bizonyítékai voltak annak, hogy Moerlen visszatért a magas színvonalú zenei szintre, amelyet egykor a nyolcvanas évek elejéig tartott. A „Pentanine” csúcspontjai közé tartozott – a Moerlen nyolcvanas évekbeli albumaival ellentétben, amelyeken akadtak gyengébb pillanatok, ezen egy sem volt – a „Trip a La Monde” kompozíció, amely tele volt sokféle szólóval és rendkívüli ritmikai színességgel, miközben a háttérben éteri ambient hangfüggönyök hömpölyögtek. A „Reminiscense” is a szintetizátorok rendkívül modern hangzásával időnként úgy szólt, mint egy elfeledett darab a kultikus „Shamal” (1976) albumról, ami szép bizonyítéka volt annak, hogy Moerlennek sikerült meggyőző hangzásbeli hidat építenie a múlt és a jelen között.
Moerlen búcsúalbuma, a „Pentanine” – annak ellenére, hogy három olyan orosz zenésszel vette fel, akik az album előtt sokak számára rejtélyt jelentettek – a sokszínű és izgalmas pályafutásának egyik legjobb pillanata lett. Egyúttal méltó módon búcsúzott vele a zenei karrierjétől és az életétől is, amely jóval korán véget ért. 2005-ben egy teljesen új zenekarral, amelyet fiatal francia zenészek alkottak, új albumhoz kezdett számokat írni, de a halál még azelőtt utolérte, hogy az összes darabbal elkészült volna. Utolsó zenésztársai annak ellenére, hogy Pierre halálával az egésznek vége szakadt, úgy döntöttek, hogy felhasználják Moerlen utolsó felvételeit, és kiegészítik őket néhány saját szerzeménnyel, így 2010-ben kiadtak egy posztumusz Pierre Moerlen’s Gong-albumot „Tribute” címmel.
A kritikát írta: Peter Podbrežnik
Számok listája:
1. Flying High (5:49)
2. Airway to Seven (4:37)
3. Pentanine (part one) (3:28)
4. Au Chalet (4:04)
5. Trip a la Mode (4:49)
6. Reminiscence (6:46)
7. Interlude (0:40)
8. Classique (7:12)
9. Lacheur (6:11)
10. Blue Nuit (3:54)
11. Pentanine (part two) (2:11)
12. Montagnes Russes (7:04)
13. Troyka (4:33)
Pierre Moerlen’s Gong:
Pierre Moerlen – dob, vibrafon, xilofon, programozás
Arkady Kuznetsov – elektromos gitár
Meehail Ogorodov – billentyűk, ütőhangszerek
Alexei Pleschunov – basszusgitár
Vendégzenész:
Alexander Lutsky – trombita (12)
