Szerző: Peter Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Velden am Wörthersee / Bluesiana Rock Cafe / Ausztria
A koncert dátuma: 2014. október 31.
Látogatók száma: 60
Jegyár: 29,00€
Halloween, az egyik legkedveltebb importünnep estéjén az amerikai progmetal-reménységek, a Circle II Circle léptek fel Bluesianában, az osztrák blueskoncertek szentélyében, a (egykori) Savatage-énekes, Zachary ‘Zak’ Stevens remek vezetésével. Stevens bandájának fellépése a szokásos Bluesiana-viszonyokhoz képest, ahol a legtöbb koncert blueslüktetésben telik, kivéve, ha véletlenül betéved egy-egy legendás progrock-romantikus az „ősidőkből”, mint annak idején Carl Palmer (Asia, ex-ELP), metálos természetével minden bizonnyal elég szokatlan esemény volt, amelyet a meglehetősen gyér részvétel mellett egy váratlan, mégis rendkívül érdekes fordulat kísért.
A beharangozott olasz előzenekar nem lépett fel, ezen a kisszámú, többségében osztrák közönségből valószínűleg senki sem kesergett túlságosan, ez azonban korántsem volt az este fő meglepetése, hiszen alaposan kijutott nekünk a minőségi power/prog metalból. A Circle II Circle tagjai az aktuális turnén, amely a legfrissebb stúdióalbumot, a „Seasons Will Fall”-t (2013), valamint a Savatage-mestermű, a „Handful of Rain” (1994) megjelenésének huszadik évfordulóját népszerűsíti, most először, teljesen előre nem tervezetten úgy döntöttek, hogy akusztikus felállásban lépnek színpadra.
Egyes hangszereket egyszerűen a helyi szervezőktől és zenei lelkesektől kölcsönöztek, akik egy mikrofont, két akusztikus gitárt és egy zongorát adtak össze. Mr. Stevens és metálos társasága – amelyből a színpadon hiányzott a második gitáros, Marc Pattison, aki inkább a szállodában maradt, míg Adam Sagan dobos a közönség soraiból biztatta a bandát – bárszékekre telepedett, és nekilátott a legjobb Savatage-albumok egyike, egyúttal Stevens énekesi pályájának egyik legmonumentálisabb pillanata akusztikus feldolgozásának. A hiányzó Pattisont akusztikus gitáron a basszusgitáros, Paul Michael ‘Mitch’ Stewart helyettesítette, őt egy további akusztikus gitáron sikeresen egészítette ki Christian Wentz gitáros. A kölcsönzött zongoránál Henning Wanner, a Jaded Heart egykori billentyűse remekelt. A német billentyűs arra is gondot viselt, hogy a helyiek, akik véletlenül nem értettek angolul, megértsék, miről van szó, amikor Zak és Paul a dalok között számos többé-kevésbé szellemes ötletet és sztorit osztott meg a közönséggel.
Tekintve, hogy éppen Halloween volt, amely az amerikaiakat minden évben teljesen megőrjíti, és hogy akusztikus fellépésről volt szó, a megszokott, jóval „rombolósabb” Circle II Circle-koncertekhez képest sokkal bensőségesebb hangulatban, igazán érdekes volt hallgatni és nézni, hogyan sikerült Zak bandájának néhány legismertebb Savatage-klasszikust akusztikus „ingecskébe” öltöztetni. Az igazat megvallva a teljes „Handful of Rain” beharangozott (és akusztikus verzióban nem beharangozott) előadása volt a fő oka annak, hogy a négyfős szlovén „delegáció” Bluesianába érkezett, ami egyébként a közönség többségére is igaz volt.
Stevens megcsappant létszámú bandája remekül megtalálta a helyét az akusztikus hangzásban, és ügyesen szembenézett a teljesen megváltozott helyzettel. Valójában sok várakozást felülmúltak, hiszen mind a Savatage-klasszikusokat, mind a Circle II Circle saját anyagát kiválóan hozzáigazították a körülményekhez. Manapság kevés metálbandának van elég „tökje” ahhoz, hogy egy egész koncertet akusztikusan merjen megtartani, és még kevesebb az, amelyik közben meg is győz. A Circle II Circle bebizonyította, hogy a ritka pozitív kivételek közé tartozik. A különleges, bár korántsem bonyolult ritmikai szerkezet és a valódi ritmusszekció hiánya miatt úgy döntöttek, hogy kihagyják a „Taunting Cobras” című, ütős energiakatalizátort, amely a „Handful of Rain” nyitódala, és ez az adott körülmények között bölcs döntés volt. Helyette a címadó dal akusztikus verziójával nyitottak, amely a szövege miatt is remekül illett a koncert környezetéhez, így a hangulat már az elején jócskán feloldódott, és a bandát azok közül is többen aktívan követni kezdték, akik a Circle II Circle fellépése előtt szinte teljes apátiát sugároztak.
Zak, ahogy várható volt, külön fejezetet érdemel. Remekül megőrzött hangszálaival énekben szinte ugyanaz, mint húsz éve, irigylésre méltó színpadi karizmájával pedig a Circle II Circle ezen igencsak megterhelő, akusztikus küldetésének felét egymaga letette az asztalra. A banda további motivációjához bizonyára az is hozzájárult, hogy a közönség élénken reagált minden akusztikus előadásra ezen az estén, így Zak és a két gitáros már korán felállt az ülő helyzetből.
Az ütősebb szerzemények, például a „Nothin’s Going On” is elég meggyőzően szóltak puhább köntösben ahhoz, hogy hamar senki ne hiányolja az elektromos gitárokat, a basszust és a dobokat. Külön dicséretet érdemel Stewart basszusgitáros is, aki a második akusztikus gitáron meggyőzően pótolta hiányzó gitáros társát, és Stevens „jobb keze” volt a közönség felpörgetésében. Annak ellenére, hogy a banda tagjainak többsége az amerikai Középnyugat kamionosaira emlékeztet, még egyszer meggyőződhettünk róla, hogy kiváló zenészekről van szó, noha két tag ezen az estén nem állt a színpadon, Stevens pedig elég gyakran cseréli a bandája felállását. Néhány jó vicc is elhangzott a koncerthangulat felpezsdítésére, és még a néhai „pop királyáról” sem feledkeztek meg. A lelkesedés, a szorgalom és a meggyőző akusztikus interpretációk a Circle II Circle-dalok előadása közben sem lankadtak, ezek a „Watching In Silence” című sztenderddel értek a csúcsra, amely az azonos című debütáló albumról származik, és ezzel szépen bemutatták a korábbi életművüket.
A hangosítás az egész este során jó volt, leszámítva néhány szokásos korrekciót az akusztikus gitárok hangolása körül, utána a fellépés végéig minden rendben volt. A banda végig kiválóan érezte magát, mind a Savatage-sztenderdek, mind a saját anyag előadása közben, és a jó energiát hamar átadta a közönségnek is, amely megfelelő tapssal tudta jutalmazni őket. Še posebno so nas navdušili z izvedbo vokalno nadvse zahtevnega Savatage zimzelena »Chance«, kjer so se vsi trije Zakovi tovariši proslavili s petjem spremljevalnih harmonij ter uspeli poustvariti izvirno vzdušje te nepozabne mojstrovine. Enega izmed najbolj prepričljivih trenutkov je po pričakovanju predstavljala tudi prelepa power balada »Alone You »Breathe«, posvečena v spomin na tragično preminulega ustanovnega Savatage kitarista Crissa Olivo.
Zaključna skladba tega večera je sicer predstavljala precej predvidljiv izbor, pa vendar smo bili vsi zadovoljni, da se je Zak odločil Circle II Circle akustični nastop končati z izvedbo »Edge of Thorns«, bržkone najbolj priljubljene Savatage skladbe z njegovim vokalom, ki je prostor okoli odra naelektrila s svojo potentno energijo in mogočnim osrednjim aranžmajem. Po koncu nadvse uspešnega in zanimivega nastopa so si člani banda vzeli čas za druženje s privrženci med katerimi je bilo sicer moč videti zelo malo ljudi s Savatage ali Circle II Circle majicami, saj je bilo več tistih, ki so bili za Noč čarovnic našemljeni v razne kreature, čeprav pri predstavitvi svoje komične grozovitosti sploh ne bi potrebovali mask in posebnih ogrinjal.
Setlist
1. Handful of Rain
2. Stare Into the Sun
3. Chance
4. Castles Burning
5. Watching You Fall
6. Nothing’s Going On
7. Alone You Breathe
8. All That Remains
9. Soul Breaker
10. Heal You
11. End of Emotion
12. Watching in Silence
—ráadás—
13. Edge of Thorns
Képgaléria
