Kiadó; Menart Records
Produkció: Jernej Zoran
Megjelenés éve: 2012
Műfaj: Hard Rock / Pop
Jernej Zoran szlovén zenész és alkotó, aki már több mint két évtizede aktív a szlovén zenei életben. Pályája a kilencvenes években több formáción át ívelt, az új évezred elején kiadta első szólóstúdióalbumát, az „Avgustovski kosci”-t (2001), majd csatlakozott a Društvo mrtvih pesnikovhoz, ahol 2010-ig maradt. A D.M.P. Peter Dekleva érkezésével és a „Krog” (2010) című, újraaranzsált saját dalokat tartalmazó albummal jelezte, hogy nagy stílusváltás küszöbén áll, Jernej Zoran pedig még több alkotói szabadságra vágyott, amit csak egy új kihívás adhatott meg neki. Ezt egy új folytatásban találta meg: a szólókarrierjében.
Jernej Zoran gitáros, aki a klasszikus rockelőadók hangján nőtt fel. A játékában érezni Jeff Beck, Eric Clapton és különösen David Gilmour hatásának kicsúcsosodását, ezért ez az album különösen különleges darab a szlovén éghajlaton. Igazi klasszikus rockalbum, szlovén módra! Ennél mélyebbre nem lehet hatolni, és éppen ebben rejlik az egész varázsa.
Az első stúdióalbum óta eltelt tizenegy évben sok ötlet gyűlt össze, amelyek megértek, és a „Stratosfera” című új lemez 12 dalává értek. Amikor ránézel a borítóra és elolvasod az album címét, az első futó benyomásod az, mintha valamelyik dinoszaurusz krautrockbanda, mondjuk a Tangerine Dream vagy az Amon Düül friss kiadványát tartanád a kezedben. A „Stratosfera” azonban klasszikus rockalbum, ahol kézen fogva jár a klasszikus felépítésű dalok kompaktsága (amit a dalokban természetesen a vokális aranzsok erősítenek), és maga Jernej gitárvallomásának előtérbe állítása, amelyet nagy érzékkel, remekül oltott be a hangszerelésbe, a játék sokféle szerepén át, a legapróbb részletekig kidolgozva. A „Osamljen potnik skozi čas” szólója olyan, mint egy kis, rövid, erotikus vallomásos kaland, ami bizonyítja, hogy Jernej kiváló érzékkel építi be a gitárdíszítéseket azokra a helyekre a dalokban, ahol azok felerősítik az egyes hangulatokat, és újakat formálnak. Így elmondhatjuk, hogy a „Stratosfera” teljes játékidejében rendkívül dinamikus, tartalmilag kontrasztokkal teli album.
Az album szivárványszínű képeskönyv mindarról, amit ez a művész kutató zenei szelleme megtestesít. Azoknak, akik apró, fűszeres örömöket keresnek a zenében, az album kedvencei közé tartozik majd a nyitó instrumentális címadó dal, és nem sokkal utána a Krasni novi svet? és a Monsanto Baby Blues.
Hogy Jernej Zoran mennyire tapasztalt és karakteresen kirajzolódó zenész, azt nem nehéz kiolvasni ebből a lemezből. Minden egyes dal kifinomultan kidolgozott gitáraranzsot kapott. Az akkordok elhelyezésétől, amelyek átölelik a vezető vokált, egészen a hangzásjellemzők érzékeny, finom megválasztásáig, amelyek Jernej játékmódjának és a hangeffekteknek az együtteséből születnek – ez a kombináció végig makulátlanul organikus marad, a torzításra és/vagy hasonló effektekre épülő hangtorzítás nélkül. A torzításba váltás ritka, csak egyes hangulati állapotok kiemelésére szolgál, de még ott is úgy vannak belőve a riffek a produkció hangképében, hogy sehol sem veszik át az elsőbbséget az album ezen részein. Az album legdrámaibb részében szemezik velük intenzívebben. A záró „Osamljen potnik skozi čas” és az album legkeményebb pillanata, a „Labodji spev” következik, amellyel a lemez véget is ér.
Az album több telivér, énekes dalt tartalmaz, amelyek megfelelnek a rádiós gyakori pörgetés követelményeinek, ugyanakkor nem titkolják valódi rockos vonásaikat, a teljes kompaktság kiváló dallamos kihasználását és hangzásbeli fülbemászóságukat, a hangulatok fokozatos növelését, amelynek csúcspontjai a refrénekben vannak. A Poljubi Me igazi vallomásos varázslat: a szinte „stonesos” hangzású gitárkíséret és Lara Poreber édesen bűnös hangjának remek párbeszéde. Hangját végig remekül használják ki, de különösen szerencsésen hat a sötét, drámai felépítésű, rockos „Osamljen potnik skozi čas”-ban. Az album számainak változatosságát a több különböző vezető énekes biztosítja, akik mesterien keltik életre a versszakok mondanivalóját. Ha például a rockvilággal keresünk energetikai párhuzamokat, a Tisočletja szerencsés keveréke Clapton felejthetetlen altatódalának, a Tears In Heavennek (a gitárvonalak sóhajtozása) és a Floyd-os Comfortably Numbnak (főleg az akkordkombináció átvezető dallama, amely új versszakkörbe vezeti a dalt). A számot átszövik a fülnek rendkívül kedves, „gilmouresque” gitárdíszek, a „slide” gitár élvezetes pillanatával. A „Vegas” (a Poljubi Me és a Tisočletja után) az album harmadik beharangozó kislemeze, amely az előző kettővel egyenértékű, fülbemászó refrént hordoz. A dal társadalomkritikai hangvételét Damir Lisica (Anavrin, Adam) jellegzetes hangja mélyíti, aki az alternatív rock enyhén sóvárgó, lázadó árnyalatát lehelli a dalba. A „Lažejo” szintén különleges kaland. Maga a ritmikai alap a refrénben, valamint Gaber Brin férfiasan vibráló hangja akaratlanul is Bowie örökzöldjének, a Heroesnak az érzetét keltik (ebből azonnal vonjuk le a Bowie-sláger „Frippertronikus” hangzásvilágát). Jernej ebben a dalban ismét több gitárvonallal éri el a teljes hangkép kihasználását, a versszakban a gitárkíséret „stereo chorus” effekttel gazdagítva simul az énekhez.
Röviden: nem csak ez a dal, hanem az egész album végig ingerli a hallgatót a sok gitárvonal ravasz elhelyezésével, amelyek a nagy kifejezőerejű zene tökéletes elrendezésében élnek egymás mellett. Jernej mindezt teljesen igénytelenség nélkül, ám a zenei anyag fölötti teljes kontrollal éri el. Telten tömör, rövid, lazított mozdulatokkal, telivér, kifejező tisztasággal. Ez a mértéktartás, a minimalizmus teljes erővel érvényesül például a „Vse ti dam”-ban, ahol az egyszerű gitárkíséretet erősen lüktető, igen kacér ritmikai textúra öleli körül. A dal a popkozmetika érintését hordozza, tulajdonképpen az album legszégyentelenebbül a popzenével kacérkodó pillanata. Talán üdvözölt választás lesz az album negyedik beharangozó kislemezének.
A „Stratosfera” olyan album, amely nem ismeri a töltelékperceket. 12 egyértelmű karakterű dal, kifinomult vezető vokáldallamok, kiváló hangszerelés, megannyi érzelmi lenyomattal teli! Olyan kiadvány, amelyben hosszabb ideig fogod fedezni az apró finomságokat, annak ellenére, hogy fogyasztásra teljesen igénytelen, dallamilag nagyon fülbemászó lemez. A „Stratosfera” nagyon szép album, amilyenből kevés van Szlovéniában. Retró hangzásával nem fedez fel zenei forradalmat, viszont visszaadja nekünk a szlovén rockzene történelmi mozaikjából hiányzó kövecskéket azokra a helyekre, amelyek valódi alkotói köteléket teremtenek a világhírű rocklegendákkal. Rocknosztalgikusok! Ne habozzatok, rögtön tegyetek egy próbát ezzel az erős kifejezőerejű lemezzel.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Dallista:
1. Stratosfera
2. Poljubi me
3. Krasni novi svet?
4. Tisočletja
5. Vegas
6. Monsanto Baby Blues
7. Lažejo
8. Moja dežela
9. Kaplja
10. Vse ti dam
11. Osamljen potnik skozi čas
12. Labodji spev
Felállás:
Jernej Zoran – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
Lara Poreber – ének (2,4,9.11)
Damir Lisica – ének (5,12)
Gaber Brin – ének (7)
Janez Lamovšek – ének (8)
Sašo Đukič – ének (10)
Miha Recelj – dob
Dušan Obradinovič – dob
Miro Tomšič
