Kiadó: saját kiadás
Producer: Toni Jurij
Megjelenés éve: 2006
Az album hossza: 54.09 perc
Műfaj: Hard Rock
Nahát, nahát! Mégiscsak megszületett! A „Feniks” a legendás szlovén hard rockerek, a postojnai Mary Rose második albuma. Mielőtt rátérnénk a részletes elemzésre, vegyünk sorra néhány alapvető tényt. Ez az album sokáig, nagyon sokáig készült. A zenekar 1990-es, „Rocks Off” című bemutatkozó lemezének az utódja. Az anyagon két újraaranzsírozott dal is hallható arról a korongról (Akcija, Vse in malo več), amelyek immár teljesen szlovén szöveggel szólnak, akárcsak a „Feniks” összes többi száma. A tizenkét dalhoz bónuszként társul a Farewell, amelyet 1993-ban vettek fel, alig néhány hónappal azelőtt, hogy leégett a Studio Tivoli, és vele együtt több mint egy évtizedre a Mary Rose álmai is, amelyek a „Feniks”-szel most új életre kelnek a saját hamvaikból. A számokat már idén tavasszal felvették, de a zenekar kitartott a maga perfekcionizmusa mellett, és az egész anyagot újra átküldte a keverésen és a masteringen.
A Mary Rose csontig lecsupaszított hard rockot kínál! Savanyú káposzta és sült kolbász. Szlovén módra! Hard rock, amely a Deep Purple és a Rainbow iskoláján nőtt fel, modern köntösben (Kralj za eno noč, Sam, Križ je s tabo, a „funky goove” Krivda – figyelem, a füzetben az utóbbi dal szövegéből hiányzik egy versszak (sajnos néha becsempészi magát a nyomdai manó): „Pometel sem vse črepinje, svojih norih sanj, odslej bi rad se brez strahu, zbujal v novi dan”). Miért tettem hozzá a Rainbow-t? Hogy senki ne keressen tévesen párhuzamot a Deep Purple másik fontos gyermekével, a Whitesnake-kel. A Mary Rose-ban gyakorlatilag egy szemernyi blues sincs. Rendkívül jól áll nekik az eposzi hangvétel és a nagy dallamok klasszicizmusának bombasztikussága, amelyekből építkeznek, és ami a már említett Rainbow-t is jellemezte.
A riffek nyitottak, kidolgozottak, már az első hallgatásra a bőröd alá másznak, a zenekar fő fókusza mindig a dallam, a dalok kompaktsága, amelyek „fejüket-farkukat” tekintve végig vannak gondolva, és a keménység, kéz a kézben! A gitár a riffelésben egyenrangú, Hammond-orgona támogatja, és a kettő együtt adja a zenekar hangzásának gerincét. Az ének tiszta, robbanékony minden hangfekvésben, ahol gyakorlatilag érintetlenül megőrzi az erejét. Helyenként B.Dickinsonra (Iron Maiden) húz, és ha artikulációjába némi éles érdességet kever, akkor a Seventh Son Of A Seventh Son korszakbeli Dickinsonra. Žak ideális megoldás a Mary Rose számára. Dallamos hangja eposzi ívet és pompát visz a zenébe, a csendesebb részeken viszont olyan ügyesen formált, hogy egy csipetnyi soulos felhangot is képes belevinni.
A gitár egy kevés skandináv szólóiskolát hordoz. A szólók tiszták, pontosak, a szólózás időnként extrém gyors, de mindvégig egyértelmű, klasszikus dallam ölelésében marad, bluesnak nyoma sincs, Alilovski ügyesen irányítja a hangokat, és nem szór velük hiába, a szólóknak felismerhető felépítésük van, és nem gyorsan odahányt sorozatlövések halmai a kottavonalakról (Petrucci, hallod!!!). Helyenként a Hammond és a gitár terceket játszik egymással, tipikus Rainbow / Purple-trükk, amely ravaszul töri meg a potenciális monotonitást, amit az alapriff ismétlése hozhatna, és mind a dalok, mind a lemez dinamikáját magasabb szintre emeli, a „Feniks”-be pedig egy leheletnyi kiszámíthatatlanságot visz. A fickók a középső hangszeres részekben gondoskodnak erről a dinamikáról. Például az Izgubljen v času klasszikus, robbanó riffet hoz, a középső hangszeres rész pedig enyhe jazzes vonalba törik. Ezek a részek csak bizonyítják az egész ötös mesterségbeli tudását, akik kivételes érzékkel ötvözik a tudásukat a velük született dallamérzékkel. A Mary Rose a lemezt rögzítő felállásban határozottan megtalálta a megfelelő munkakémiát. A zenekar nagy „angol” tökökkel rendelkezik, amilyenek egy rockzenekarhoz kellenek, így ebből a szempontból valóban beszélhetünk kiemelkedő teljesítményről a szlovén rockszínpadon.
Van néhány AOR-kitérő is! A „Vse in malo več” a Journey szellemét követi, a produkció és a játékmód tekintetében a dal sokkal nyersebb a Journey csiszoltságához és lágyságához képest, afféle európai Journey-változat, nagyon-nagyon közel ahhoz, amit a skandináv House Of Shakira csinál, és amely még az öreg jó Europe örökségére is épül. Ezeket az irányvonalakat nagyrészt a „Zvezda” is követi.
A Mary Rose melodikus gerincét természetesen a Kastelec / Alilovski páros adja. Érezni a legnagyobb ilyen kettősök érintését, a Lord / Blackmore-párosét (bár Alilovskinak semmi köze Blackmore-hoz, inkább Rhoads-hoz, ha már szőrszálat keresek a tojásban), amit Žak egyedi és ördögien robbanékony hangja tesz még többé. Utóbbi előadása hallgatás közben egyszerűen elállítja az ember lélegzetét, mert nehéz, igazán nehéz manapság olyan énekest találni a melodikus hard rock terepén, aki szlovén nyelven ilyen kidolgozott tökéletességgel tudna megszólalni. A Farewell bónuszdal, amely angol szöveggel szól, bizonyítja, milyen kivételes potenciált rejt még Žak, úgyhogy ha illuzórikusan felvetem a külföldi áttörés lehetőségét a Mary Rose számára (amely létezik!), semmi okuk aggódni emiatt. Ahogy mondom, maximálisan kiérlelt rockénekes, akit nyugaton a hard rock zenekarok felfalnának.
A lemez csúcspontja a középső rész! A „Strah pred užitkom”, „Zven tišine”, „Želja” hármas sorrendje! A „Strah pred užitkom” a billentyűk és a riffelés közötti kommunikáció kidolgozottságára hívja fel a figyelmet, és ízléses szimfonikus aranzsmanokat tartalmaz, amelyek tökéletesen illeszkednek a dal alapszerkezetébe, és az említett atmoszférát emelik tovább. Ez a szám egészen tipikus Dream Theater-módra nyílik meg, vagyis a Mary Rose itt érintkezik a prog metallal. A dalban progresszív előrefrén és rockosan felcsavart, eposzi refrén van. Tiszta tökély a kidolgozást illetően, helyenként gyorsan lejátszott skálasorozatok és kettős terces harmóniák vannak beleszőve. Következik a „Zven tišine”, ahol Žak finomság iránti érzéke ragyog, a bevezető csendes rész pedig enyhe soul-szellőt hordoz, főleg azért, mert a szám egy klasszikus zongora gyengéd dallamán lebeg, mielőtt klasszikus rockrefrénbe robbanna, az ének pedig itt ismét teli tüdővel veti magát az eposzi dallamvilágba. Röviden: a dal dinamikusan hullámzik. A refrének és az előrefrének közötti kontrasztok ezen a ponton szó szerint diadalmasak. Kiváló power ballada! A hetedik szám, a „Želja” a közép- és késő „romantikus” Led Zeppelin misztikus felhangját hordozza a nyitó fő riffben, de kifinomultan és egy csöppnyi sötétség nélkül. A Mary Rose mesterien folytatja itt a dinamikus hullámzás szellemes váltogatását a finomabb, billentyűkre épülő részeken át, amelyeket hirtelen váltanak riffes bombasztikával. Egy újabb dal, amihez egyszerűen nincs mit hozzátenni, és semmit sem lehet elvenni belőle.
Most a srácok végigkanyarodnak a gonoszkás és kicsapongó Akcija-n, amely a leglátványosabban a sleaze/glam hard rock irányvonalakkal kacérkodik, nem csoda, ha belegondolunk, hogy egy saját szerzemény feldolgozásáról van szó, amely először 1990-ben jelent meg a „Rocks Off” lemezen. Žak, az énekes finom oldalát a „Zven tišine” után még egyszer kiemeli az „ütős sanzon”, a „Najdražja”. A klasszikus zongora és az ő hangjának kombinációja láthatóan győztes párosítás. A dal felépítése megint azt bizonyítja, milyen magas a Mary Rose zenészeinek profiljuk.
A srácok a szövegekben nem titkolják a női testek utáni hajszát, ami mindenképp a rock and roll velejárója. Ám a szövegek semmiképp sem silányak, elcsépelten egyenesek, és semmiképp sem valók kocsmába. Olyan érettségről tanúskodnak, amelyben a fiúk számára a férfi–női princípium teljesen világos, reméljük, hogy a nőket is sikeresen oktatják vele.
A „Želja” alábbi két sora a teremtett világunk tipikus férfi–női princípiumát testesíti meg:
„Vse je lažje, zdaj ko veš, da sanje čuvam ti.
Ni strahu več, zdaj ko tu sem, lahko mirno spiš.”
(a férfinak világos víziója van, amelyen keresztül célt teremt, a nő teljesen átadja magát neki, mert biztonságot talált a férfi mellett)
A Mary Rose a „Feniks” lemezzel nagy stílusban, diadalmasan tér vissza. Állíthatom, hogy a „Feniks” megszületésével, a Martin Krpannal elszenvedett bukás után, végre helyreáll az egészséges, melodikus hard rock régi dicsősége és becsülete Szlovéniában. Egységként a Mary Rose a „Feniks”-szel a szilárd kohézió fogalmaként és példájaként tér vissza, világos zenei víziójával és irányával, emellett olyan albumot kínál, amely a szlovén rockzenekarok hasonló munkáival összevetve szembetűnően kiemelkedik, és amellyel csak kevesen tudnak sikeresen felvenni a versenyt. Egyúttal a kocka el is dőlt, és kihívás áll előttük a felülmúlására. Röviden: olyan album, amely mellett Szlovéniában nem lehet és nem is szabad elmenni. Ezúttal már nem!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. Kralj za eno noč
2. Sam
3. Izgubljen v času
4. Vse in malo več
5. Strah pred užitkom
6. Zven tišine
7. Želja
8. Akcija
9. Krivda
10. Zvezda
11. Najdražja
12. Križ je s tabo
13. Farewell (bónuszdal)
Felállás:
Žanil Tataj Žak – ének, vokál, akusztikus gitár, brácsa, hegedű a Farewellen
Eki Alilovski – gitár, vokál
Mitja Kobal- basszusgitár, vokál
Davor Kastelec – billentyűk, vokál
Jure Doles – dob, ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Klemen Ogrizek – dob
Cveto Polak – basszusgitár
Davor Klarič – billentyűk
Sašo Gačnik – billentyűk
Primož Ogrizek – billentyűk
Jernej Pahor – vokál
