Depresszió és dekadencia a Channel Zeróban (2013)

0 13

Fotók: Sebastijan Videc

Helyszín: Channel Zero, Metelkova
A koncert dátuma: 2013. 10. 30.
Jegyár: 16€ foglalással, 20€ nélküle

Halloween előestéjén a Chanel Zeróban black metal esemény zajlott, három zenekarral. Fellépett a hazai ATER ERA, a francia NOCTURNAL DEPRESSION és a dán MAKE A CHANGE… KILL YOURSELF. A helyszínre, szokásomhoz híven, kicsit korábban érkeztem, mert a korábbi koncertekről ez valahogy a vérembe ivódott: a testet koncert előtt egy kicsit „be kell melegíteni” mindenféle szerekkel, de ezúttal nem éltem velük, inkább azt figyeltem, hogyan „melegít be” a szlovén black metal utánpótlás.

Ahogy a legtöbb koncerten, itt is késéssel indult minden, így valamivel kilenc óra előtt hallottuk az első introt. A színpadra a tengermelléki ATER ERA lépett, akiknek a zenéje kissé kilóg a műfajilag igazi black metalból, mert rengeteg benne a melódia és a „clean” betét, amivel megkínáltak minket. A hangzásuk nagyon tiszta volt, így kiválóan hallatszottak az erősen torzított, gyors gitárvonalak, és az akusztikus, clean részek hangtisztasága is fenomenális volt. A fellépésük gördülékenyen zajlott, amihez a setlist jó összeállítása is hozzájárult (sajnos nekem ismeretlen). A számok részei jól megkomponáltak, úgyhogy az egész kerek egész volt! Mivel ők voltak az első zenekar, a közönség a fejrázáshoz még csak melegedett, a fejek csak enyhén ringtak, és csak a „ráadás” alatt kezdtek igazán rázni! Nekem a koncertjük kiváló volt, az ATER ERA határozottan olyan banda, amelyik ígéretes, és megérdemli a figyelmet.

Következett a szünet, sörözés, zenekarcsere, majd a NOCTURNAL DEPRESSION fellépése. A csendből (a háttérben szóló zenét leszámítva) gyors „soundcheckkel” csaptak bele, és rögtön tudtam, mi vár ránk. Tíz óra körül így felhangzott a második intro, és a francia trió az igazi black metal számbevezetővel vágott oda! A gitáron magas hangokkal teli hangzás, a basszusgitáros torzított hangja, amik zúgássá olvadnak össze, a dobos 200 bpm-mel, és a magas sikolyok az énekben jelezték: most még nincs itt az alvás ideje. A teremben „zúgott és dübörgött” minden, egyszóval igazi black metal hangulat, ami a közönségen is látszott: teljesen bemelegedve fejet rázva biztosítottak szellőzést a fellépőknek. A számok egymás után lőttek ki, a NOCTURNAL DEPRESSION teljes gőzzel nyomta. A gitárosuk fenomenális volt: gyorsan és pontosan járt a nyakon, annak ellenére, hogy a bal keze deformált volt, olyan, mint egy „Satan’s hoof”. Őrület, le a kalappal a riffekért, amiket nyomott! A „Satan’s hoof”-os gitáros mellett a basszusgitáros gondoskodott szokatlan performance-ról a grimaszaival és a reflektorokba vetett pillantásaival (talán számolta őket, vagy a világítást ellenőrizte). Összességében a NOCTURNAL DEPRESSION fellépése átlagos volt, mert a számok felépítése és kivitelezése eléggé monoton volt, ami viszont kiváló „recept” a black metalhoz.

Az utolsó szünetben még egy sör, a már így is jól felmelegedett teremben pedig jött az utolsó zenekar, ezúttal „soundcheck” nélkül. A színpadon a dobos mögött a kifakult „molinó” helyett videóvetítést vettem észre, amelyen az állt, hogy MAKE A CHANGE… KILL YOURSELF, ez jelezte az utolsó fellépőt. Egyszerűen nem tudtam, mire számítsak, és amikor a színpadon megláttam, hogy az előző felálláshoz képest a dobos és az énekes (aki gitározik is) helyet cserélt, valahogy sejtettem a folytatás hangulatát. Ezúttal a gitáros és a basszusgitáros maszkot öltött, a „Satan’s hoof” megint teljes gőzzel fűrészelt, a basszusgitáros pedig a maga stílusában folytatta a korábban említett kilengéseit, csak még azt is hozzátette, hogy elvágja a nyakát, horns up, és misantróp módon megmutatta a középső ujját! Az énekes nagyon visszafogottnak tűnt, egyáltalán nem frontemberes, halkan konferálta a számokat, és hidegen állt a színpadon. A közönség persze (minden szer már hatott) őrjöngött, a MAKE A CHANGE…KILL YOURSELF pedig teljes „zúgással” nyomta, de az elődeikkel ellentétben mélyebb dekadenciába süllyedtek. A lassabb, háromakkordos riffek és az egyhangú, csikorgó ének azt eredményezték, hogy a zenekar számról számra unalmasabbá és monotonabbá vált, szóval elmaradt a headlinerrel szemben támasztott elvárásaimtól, és energiában is messze lemaradt az előttük fellépőktől! Az egyetlen magával ragadó dolog a videóvetítés volt, amely tematikusan illeszkedett a zenéhez, és a zenekar mögött végig ment a fellépésük alatt.

Néhány óra magas gitárhang és sikoltozó ének után a már eléggé megtépázott dobhártyáim azt mondták: „go home or… kill yourself”, és így zártam le a boszorkányéj előtti black metal estét!

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik