Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kranj / Downtown / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 09. 28.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 5,00€
Néha megesik… Áhhh. Megesik, hogy a világegyetem legistentelenebb metál húsdarálójának közepén találod magad. Semmi rosszat nem sejtve. Annál jobb. A sokk így még szebben érvényesül az élő húson keresztül. A bosnyák-hercegovinai Tanker volt beharangozva, de ők útközben valahol mélyen a Balkánon elakadtak. A szervező viszont gyorsan betömte a rést egy remek megoldással. A KVGL csapat rutinja nem hagyhatja cserben a közönséget (még egy főhajtás Bidot és Zavrl előtt). Pótlásként a szervező az utolsó pillanatban a Paragoriának ajánlotta fel a fellépést! Aztán becsapott a képbe a jó öreg dildó is. Nem is öreg, de jó mindenképp. Dead Dildo Drome! A fesztivál tehát megmenekült! Belépsz a helyszínre. Szuper a látogatottság, főleg annak fényében, hogy a Škofja Loka-i Rdeča Ostriga ugyanazon a napon, ugyanabban az időpontban black metalosan durrogott.
A Downtown közepén megrendezett mini metálfesztivál nyitányát a fiatalok kapták! Ambiciózus fiatalok. A GMB megzabolázatlan srácok dúsan burjánzó zenei fantáziával, a metál új hullámának hírnökei! Mondjuk úgy, az extrém obszcenitások új hullámának tagjai! Bár retró hangzásúak! Obituary, egy kis régi Sepultura, és talán egy icipici Pantera is egy hajszálnyit. Brutalizálás teljes adagban. Fenntartások nélkül. Inkább billió félhang, „palm muted shredding” és gáz a deszkáig, mint egyetlen dallamos vonal. Ez az! Méreg! Az elejétől a végéig a legmagasabb fokozatban. Klemen Govekar gitáros, aki az Armarothból evezett ki, a haverjai, Nika Krmelj (basszusgitár), Anže Podobnik (dob) és David Orehar (hörgés) mellett egy új, rendkívül hegyesre fent bunkóra lelt! Az együttes teljes egészében előadta első EP-jét, a „Gore Obsessed Violent Exhibition”-t a Nebelsheinwerfer, a Painapple Express és a Land Of The Dead című húzónótákkal. A kvartett igazi acélból kovácsolódott, és már a rajtnál rengeteg tökkel rendelkezik. Főleg pedig az a retró hangzás esik jól, amely képeket és emlékeket fűz fel néhány legendás zenekarról, akik autentikus zenei „provokációjukban” kísérletképpen eltorzították a thrasht valami egészen sajátos formává, és így népszerűsítették a death metal brutális kezdeteit. Primordiális lövés, és Govekar rengeteg teret tud betölteni a gitárjával, meggyőző, omladozó hangfalat építve. Szlovén Obituary? Nem egészen, de elég egy bevezető útmutatónak mindazoknak, akik még nem ismeritek a bandát. Bravo, fiúk és lány. Csak így tovább!
A Paragoria, korábbi nevén The Scourge, thrash/death/groove metal kvartett a Zgornja Savinjska-völgyből, amely nemrég az On Parole Productions kiadó szárnyai alatt adta ki stúdiódebütjét „Decomposition Of Mind” címmel. Így megy ez. A Paragoria abszolút különc a szlovén metálszíntéren. Újabb kiváló erősítés Szlovénia extrém szárnyának. Mondhatom, jelen pillanatban az egyik legforróbb és legígéretesebb, újonnan összeeszkábált formáció, profilos és tehetséges zenei mesterekből, akik a jövőben még sok-sok finomságot tudnak tálalni. A Matjaž Parfant (ének, gitár), Jernej Štorgelj (ének, basszus), Primož Brezovnik (gitár) és Matija Kadliček (dob) alkotta kvartett úgy foglalta el a helyét, ahogy a Paragoria név termete megkívánja. A mogorván összeráncolt homlokú srácok beindították a láncfűrészeiket, és a Downtown színpada hamarosan egy katonai gyakorlótérre hasonlított, ahol új Pershing rakétákat tesztelnek „föld–levegő–föld” módra. Ha a szemem és a fülem nem csapott be aznap este, a fickók három különböző alapszínű hörgést használnak. A bal oldali gitáros, vagyis Matjaž, a legkellemesebb, mélyebbre célzó death metal bömbölést használja, míg Jernej basszusgitáros két különböző growlt: egy mélyebbet és egy magasabbat, ami a metalcore színeiben is elfogadható lenne. Időnként hallasz egy-egy thrashesebb riffet a terjedelmes groove-érzékkel kombinálva, és amikor ilyenkor a growl az ének felé megy, olyan, mintha Machine Head-illata lenne. A srácok kiváló keveréket mutattak be: a metálmészárlás ragadozó groove-függönyét tökéletes ritmikai támaszték tartotta, ehhez pedig bonyolultan felépített átvezetéseket adagoltak, amelyek gyönyörű bizonyítékai a kvartett zenei tehetségének fókuszáltságára és érettségére. A Paragoria vastagon bemutatta stúdiódebütjét. Örökös mozgás, kinetika, nagy tűz és odaadás játéka. Ez az a banda, amelyről remélhetjük, hogy a jövőben a szlovén metál extrém ágának egyik fő pillére lesz! A „Decomposition of Mind” egy olyan album, amelyre az együttes joggal lehet büszke!
A Dead Dildo Drome már nem ismeretlen. Egy csipetnyi Monty Python-i logikával ez a szívős kvintett számos olyan korlátot ledönt, amelyeket mi, szlovének túl sokszor cipelünk a begörcsölt fejünkben. Ezzel úgy „meghámoznak”, mint egy banánt. A kulcs? Egy szó. Šero! De haladjunk sorjában. A God Scard, a Language Of Thought Hypothesis és a Leaf Fat tagjai, akik a Dead Dildo Drome zászlaja alatt egyesültek, egy ideje meggyőzően bizonyítják, hogy kivételes tehetségek csapata, akik eklekticizmusukkal és vastag karizmájukkal, sajátosan provokatív dühükkel az extrém metálos felkészültséghez egyedi színárnyalatot adnak a szlovén metálélet 2013-as, amúgy is élénk palettájához! Ha valaki azt mondja, hogy amit játszanak, az metalcore, az a címke jóval túl laza! A banda a tagjai eredeti zenekarainak kifejezésmódjából összeálló remek keverék! Hol a fenében van a „Cowboys from Kredar’tza” stúdiódebüt, fiúk? Állítólag már az ajtó előtt áll! Ez tehát az egyik leginkább várt album, ami a szlovén metálundergroundban készülőben van!
A banda kiélezett és tökéletesen összeszokott. Minden figyelmet persze Robert Šercer tüzes karizmája vonz magára. Šero, a javíthatatlan pizsama- és bőrkesztyű-szerelmes, rendkívüli színpadi performanszával hipnotikusan magára terelte a figyelmet, kaméleonszerű beleélésével pedig briliánsan kontrasztba állította az együttes által egymás után felvonultatott hangulatokat. Šerot elnöknek! Szókimondóan! Olyan vokális akrobatikával, hogy akár azt is merném állítani, lenyelt egy fémesztergát, ami aztán szerencsétlenül megakadt a torkában, a fickó a tapasztalat és a koncertkilométerek vehemenciájával uralta a színpadot. Nagyon jó volt nézni, hogyan élvezi, miközben ittas és beszívott helyi „fiatalok” különböző korosztályokból ugrálnak az orra előtt. Šero eleinte még „suhancosan” fel is heccelte őket, később viszont már lassan az idegeire mentek. De hát, mint már oly sokszor. A bolygó minden szegletének megvannak a maga különcei. Kranjban sem hiányoznak.
A Dead Dildo Drome-nak viszont külföldön kellene sikert keresnie. Kivételes gépezetről van szó, amely teljes erőből őröl, ugyanakkor mindent rendkívül intelligensen közelít meg, ami a zenei tartalom telivér, kézzelfogható érzetét hagyja maga után. A srácok között remek a kémia, az összehangoltság, szilárd és megzabolázatlan a tartás! A Dead Dildo Drome csak azoknak a hajtóműveknek engedelmeskedik, egyetlen fokozatban működik! A legmagasabban! A halott dildó játszótere? Ennél nagyobb hazugság nincs. A gyémántkeménységű dildó átkozottul élő és bestiálisan lökdös. Ha a közeletekbe gurul, nem kell éppen feredzsa mögé bújni, de egy modok elleni pajzsot azért vigyetek magatokkal. Kiváló show. Olyan előadás, amely magával visz, és utána jó ideig nem tér az ember magához! Egy banda, amely energiával tölti meg a környéket!
A 7. Donw Town fesztivál teljes bevétellel sikerült. Három zenekar, három különböző zenei arca Őfelségének, akivel minden nap együtt alszunk és társalkodunk. A metálzene királyságának. Mind a három együttes különleges, öntörvényű karakterével az extrém metálágak sajátos fülkéjében helyezkedik el, és ezzel gazdagítja is azt! Nyíltan büszkék lehetünk. A Downtownra! A szlovén metálra! Éljenek!
Képgaléria
