Helyszín: Ljubljana / Gala hala / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. április 15.
Különféle úttörők és különféle feltámadások, (vajon) a core még mindig core?
A kereskedelmi hangzású zene új évezred elején született keverék-alműfajainak úttörői is tömegesen búcsúznak. Az amerikai hatos, a Bleeding Through sem kivétel ez alól „áhítatos” turnéjával; őket (utoljára) a múlt hétfőn lehetett hallani a metelkovai Gala hallában, természetesen a hazai szervező, a Dirty Skunks tavaszi-nyári koncertcsapásainak keretében.
Tekintve, hogy az ilyen „távozásoknak” a művészeti, zenei alkotások világában mostanában megvan a maguk célja, a „csodás visszatérés” pedig a következményük ( $-) az emotikonos valutaszemüveget válaszd ki magad), kétségeim vannak: számíthatok-e egy „Feltámadtak a…” turnéra?
Ha múltkor dicsértem a koncertszervezés pontosságát, ezúttal pont ez ütött vissza. Lekéstem az első zenekart (igen, a saját levesembe köpök, feneketlen tálkámba): az ausztrál Hand of Mercy-ből csak az utolsó három számot hallottam, és az egész úgy szólt, mint egy „igazi”, copy-paste, kemény magos banda. Semmi új, de szerintem könnyebb elbújni a műfaj normái mögött, kivitelezésben és kifejezésben egyaránt, mint egyéni bélyeget nyomni rá. A hardcore-rajongók aprólékos uniformizáltságától megrendülve, a hazaiakétól és a „schengen” miatt hamarosan szintén hazaiakétól, megvártam az amerikai This or the Apocalypse-t: az új évezred metaljának és hardcore-jának elég dallamos keverékét, amelyet időnként egyre hallhatóbb progresszív, vagyis prog altípussal „fűszerez”. Három albummal a hátuk mögött (úgy tudom, a legutóbbit, a Dead years-t (Lifeforce rec. 2012) is bemutatták) az ötfős fiúbandán látszik és hallatszik is, hogy már jó pár nagyobb termet megjátszottak. A megcsappant közönség (a fejemből, 25–35 fő), amelynek hátterében persze az ilyen rendezvények általában magas jegyára áll, tanúja volt egy jó torokhangú énekesnek és főleg showmannek (tisztelem a vezetékes mikrofont és a kábel hosszát, alaposan kihasználta, a srác azt hitte, stadionban van, na ne=), meg egy összeszokott basszusgitár–dob ritmusszekciónak dallamos és támadó gitárokkal, a kötelező dallamos éneksegítséggel. Nem maradt el a házi stáb sem, hangtechnikus és fényes személyében, mindkettő nagyon szimpatikus volt, nem is szólva a csaposok, a biztonságiak és a többi közreműködő rutinmunkájáról. (emelt ököl)
Pár perces szünet után vonultak színpadra az óceánon túli, új évezredes hardcore-keverék úttörői és úttörőnője, a Bleeding Through, és felébredtek az egyértelmű rajongók is, a breakdownra* várva; sorra került a zenekar fiatalabb hölgytagja is, aki több mint remekül társult a színpadon a henryrollinsos ihletésű énekessel a torokhangú bravúrokban, és a dallamos refrén éneklésében az adott záródalban. Kiemelném a billentyűket, a Bleeding Through sajátosságát, amelyek a vége felé a beavatott 25–35-nek is jól hallhatók voltak. A feltámadás dátuma? Isten veled!
Képgaléria
