Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Jerneja Jerak
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. április 13.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 8,00€ / 10,00€
Végre összehozta Matevž Šalehar, azaz a mindenki által túlontúl jól ismert „Hamo” a Tribute 2 Love-val az első önálló stúdióalbumát. Évekig érlelődött, és a végeredmény művészi lenyomatával magáért beszél. Különc jelenségről van szó a szlovén zenei életben (világviszonylatban korántsem fedezi fel a spanyolviaszt), amely alapvetően a blues hagyományának tesz esküt, és persze minden Hamo hangja és karizmája körül forog. A zenekar fellépése az idei Ortofest programjában ideális alkalomnak tűnt, hiszen a formáció mindössze pár nappal a koncert előtt hivatalosan is megjelentette a „Dve” című albumot a Celinka kiadónál (a RockLine-recenziót ITT olvashatod). A szombati este tehát kapóra jött az ünnepléshez.
Már egy nappal korábban is repedezett a Ortio bar földszintjének mennyezete, mert Siddharta elkelt a helyszín minden jegye, és a következő napon sem volt sokkal másabb a helyzet, amikor este tíz után nagyjából húsz perccel színpadra lépett Hamo & Tribute 2 Love. Persze egészen más közönség előtt: egy kicsit érettebb, egy kicsit bölcsebb társaság előtt. A Tribute 2 Love tagjai egymás után foglalták el helyüket a színpadon, az óramutató járásával megegyező irányban. Elsőként Martin Janežič Buco, a hatalmas termetű ütőhangszeres és dobos, aki mára egész Szlovéniában fogalommá vált, a Motörhead Snaggletoothát ábrázoló rejtélyes mintával a pólóján. Mellette lépett a színpadra a billentyűs Jani Baš, aki termetre simán beférne a „Vuksanovič fivérek” trióba. Aztán az újonc a csapatban, Matej Mršnik, aki a karjában egy impozáns, piros Gibson ES 335 szépséget dédelgetett – kiváló gitáros, és őszintén örülök, hogy megtalálta a helyét ebben a remek bandában. Aztán a két kötelező Uroš a csapatból, és amikor a klubban komolyabban felforrt a hangulat, már biztos volt, hogy az est főszereplője is a színpadon van. Hamo glavom i bradom. Scotch! A zenekar belecsap az első számba! A szilárd riffmarok és a ritmusszekció még vadabb, mindent felforgató játéka a Hammond bársonyosan meleg, simogató hangjaival párosulva, a blues-mesék szavai közé csavarva ideális közeg Hamo robusztus, férfias, rekedtes-torkos és mindenekelőtt szenvedélyes éneke számára. És ez nem hazugság. Egyszerűen tény. A koncert pedig tovább erősítette ezt a tényt. Hamo lehet a soul királya, Joe Cocker „szlovén változata”.
Annak ellenére, hogy Mršnik számára ez volt az első hivatalos fellépése a csapattal, Matej minden tapasztalatával és a különféle zenei közegekhez való alkalmazkodás gazdag tudásarzenáljával (a Bombtól a Laibachig és minden között) azonnal bebizonyította, hogy a Tribute 2 Love-nál megtalálta az igazi helyét. A Tribute 2 Love immár szextett, és továbbra is kiválóan összeszokott. A hangulat az első perctől az utolsóig fokozódik. Ez az a mesterség, amelyet a fiúk bölcsen uralnak. Hamo kivételes frontember. Karizmája és ragadós energiája a mojójának mérgező védjegye. A pasas nem csupán rendkívül meggyőző, érzelmekkel átitatott előadásban hozta az album, a „Dve” anyagát, hanem őszinteségével, bájos, olykor szinte kissé naiv nyíltságával, a dalok közötti szünetekben egyfolytában ontott szórakoztató poénjaival pillanatok alatt maga mellé állította a jelenlévőket. A nagy lazaság, a végig pozitív hozzáállás, a rendkívüli odaadás és fókusz érzése, mindenekelőtt pedig a zenébe vetett hit, amelyet a fickó a harcostársaival teremt, olyan kivételes energiát generál, amely ezen az estén megtöltötte az Orto bar termeit. Egy órán és háromnegyeden át végig jelen volt a koncertzenei konyhában az a fontos fűszer, amelyet máskor oly gyakran hiányolunk. A srácok élvezik a pozíciójukat és a zenét, amelynek részei, és amelyet képviselnek. Ennél hitelesebb már nem is lehetne.
A számok sora a már említett nyitó Scotchtól a Wish You Well, a Days Like These, az LJ Woman, a Lost My Faith, a Lazy Blueser, a Superstar, a Falling, a Country (Still In Love) és a Gun In Love érintésével a Mojo’s Gone-ig tart (ez nincs rajta a „Dve” albumon). Itt van a balladisztikus blues-dráma, a Heart To Play On, amelyben Uroš Primužič veszi át az éneket, és Hamóhoz képest szinte csökkenthetetlen fokon bűvöl el a saját, utánozhatatlan előadásmódjával,
Hiányoztak a „szlovén” dalok. Ezeket a ráadásban kaptuk meg. Egyedül Hamo tér vissza a színpadra, aki ravaszul elviccelődik a jelenlévőkkel, hogy most a Rožice következik, de ehelyett a remek balladisztikus Gremo se igrat boga (az új kislemez) szólt – eddig a pontig főleg a gyengébbik nem körében, akik a közönség legalább felét tették ki, alaposan megfogott, ami jó mutatója a zenekar mainstream vonzerejének a szlovén zenei életben. Természetesen jöttek a kicsapongó Rožice (figyelem – nem a Dan D számának feldolgozása, hanem saját szerzemény), tipikus „tömegdal”. A zenekar zárásként elbúcsúzik még egy eddig jól fogadott kislemezzel, a Vija vaja ven-nel. Érdekes, hogy a repertoárból kimaradt a remek, prédikátoros Do You Believe In Love. Rá valószínűleg egy nagyobb színpadon tett fellépésig kell majd várnunk, ahol egy női gospelkórusnak is lesz elég hely.
Kiváló koncertest. Hamo & Tribute 2 Love különleges történet a szlovén zenei életben. Nem Einstein relativitáselméletének továbbfejlesztését fedezik fel, de teljes vérrel nyűgöznek le az őszinteségükkel, a hitelességükkel, mondhatni igazmondásukkal abban, amik, és abban, amit csinálnak. Egyértelmű, hogy a blues rendkívül igényes zene az előadás szempontjából. Ha nem vagy képes a teljes vérű, érzelmi hatás megteremtésére, akkor egyszerűen elbuktál. Hamo & Tribute 2 Love teljes mértékben kikerüli ezt a veszélyt. Ha körülnézel a csapaton, már eleve lehetetlen, hogy ez bekövetkezzen, és az a társaság biztosan nem gyűlt volna össze Hamo körül, ha nem érezné, hogy Hamo – amikor a zenei információ vezetékévé válik – rendkívüli energiagenerátor, igazi hajtómotor, aki pozitív hozzáállásával megtölti a melegségre és együttérzésre éhes szíveket. Manapság keveseknek van olyan lámpásuk, amely nekünk világít. Hamo a Tribute 2 Love-val ezt tudja és meg is csinálja.
Képgaléria
