Dying Fetus – a méhből a pusztulásba! (2012)

0 14

Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Ljubljana / Gala hala / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. október 10.
Látogatók száma: 260

Az őszi klubkoncert-szezon javában zajlik, és az egyik legnehezebben várt turnékaraván végre megérkezett. A Gala hala vajúdás közepette szülte meg, majd a méhből a pusztulásba küldte a From Womb to Waste turnét, amelyet az amerikai death metal veterán, a Dying Fetus vezet új magnum opusával, a Reign Supreme-mel. Velük tart a Job For a Cowboy, a technikás death/thrash Revocation és a skót brutális death metalosok, a Cerebral Bore.

 

Elsőként az est egyetlen európai résztvevője, a skót brutal death metal banda, a Cerebral Bore lépett színpadra. Valószínűleg nem lennének semmi különösek, és a death metal áradatában teljesen észrevétlenek maradnának, ha a zenekart nem a mindössze huszonegy éves holland énekesnő, Simone „Som” Pluijmers vezetné, aki már az első morgásokkal bebizonyította, hogy a látszólag törékeny női külső mögött valójában George „Corpsegrinder” Fisher lakik. Ilyen hörgést régen hallottam! Simone úgy hörög, mint a veszett vaddisznók a Hannibalból, amelyek a kerekesszékes fickó arcát elintézték, és egyébként is: a zenekar a brutális, zombikon és undorító dolgokon alapuló death metaljával elég sokat idéz a Cannibal Corpse-ból. Ez azt jelenti, hogy minden zenész technikailag kiválóan képzett; főleg Kyle Rutherford basszusgitáros pakolta tele a számokat „Alex Webster worship” futamokkal, úgy zúgnak, mint egy gép, és a brutális, „groovy” szakaszokba átgondolt dallamos betéteket is be tudnak csempészni. Az új kislemez, a Horrendous Acts of Iniquity élőben remekül szól, a Cerebral Bore pedig megérdemelten kapott hangos tapsot a közönségtől, amely ezúttal már az első előzenekarnál is több tucat főt számlált!

 

A még technikásabb, de kevésbé brutális folytatásról a bostoni Revocation gondoskodott, amely néhány év alatt a modern metal egyik legfelkapottabb nevévé vált. A turné főszereplői mellett így ők a névsor legérdekesebb zenekara is. A Revocationt a „csillagok” közé elsősorban David Davidson fantasztikus gitárjátéka röpítette, és sejteni lehetett, hogy főleg a gitárbolondok fognak rájuk rácsodálkozni és elalélni. De a Revocationt könnyen élvezheti bárki más is: a zenekar modernebb szemléletű thrash–death metal keveréket játszik, Davidson pedig a thrash-vicsorgás mellett látványos szólókról is gondoskodik, amelyek gyakran még blues- és jazzíznek is vannak. Davidson a játékában olyan neveket olvaszt egybe, mint Hendrix, Mustaine, Van Halen és Vaughan, mégis eredetien és frissen szól. A zenekar bakugrásszerű számai dinamikusak és változatosak, mint egy jógaoktató, Davidson pedig a két éve csatlakozott gitárossal, Dan Gargiulóval végre megtalálta a legalább nagyjából egyenrangú partnert. A ritmusszekció sem utolsó, de a figyelmet igazán a fantasztikus Davidson rabolja el, aki nem akárki: sokan a modern metalgitározás legjobbjai közé sorolják. A Revocation dühös, agresszív szettjével igen nehéz feladat elé állította az utánuk következőket.

 

A Job For a Cowboynak pedig sokkal unalmasabb, monotonabb és egyhangúbb hangzása miatt közel sem sikerült überelnie az előtte játszó két zenekart. Igaz, az arizonai csapat rossz hírét főleg a deathcore-gyökerek okozzák, de sajnos az új számok sem többek egy általános műfaji leckénél, pedig egyre inkább death metalosan szólnak. Az arizonaiak először kaotikusnak és pszichotikusnak hatnak, főleg Jonny Davy énekes skizofrén vokális támadása miatt, a dübörgő ritmusszekció és a beteg gitárfutamok miatt pedig nyakrázásra is érdemesek. Csakhogy a nyak sajnos hamar megáll, mert a számok túlságosan hasonlítanak egymásra, Davy pszichotikus ugatása pedig az eredetileg jó hatását gyorsan elveszti. Jó ugyan hallani, hogy a Job For a Cowboy lassan hátrahagyja az unalmas deathcore-elemeket, de sajnos jóval későn ugrottak fel a death metal vonatára, és a death metalban sokan túlszárnyalják őket.

 

Ilyenek például a From Womb To Waste turné éllovasai, a marylandi legendás amerikai death metal csapat, a Dying Fetus. A zenekar a megalakulásának 20. évfordulójához közeledik, ezt pedig kizárólag az egyetlen még eredeti tag, John Gallagher fáradhatatlan akaratának köszönheti. A felállásban az évek alatt ugyanis annyi tagcsere volt, hogy az ujjak is kevésnek bizonyulnak megszámolásukhoz, a Dying Fetus ma már triként lép fel. Ez viszont Gallaghernek, Sean Beasleynek (basszus) és Trey Williamsnek (dob) egy cseppet sem látszik meg. A trió idén júniusban kiadta karrierje egyik legjobb lemezét – a Reign Supreme annyira jó album, hogy minden nagyobb gond nélkül felveszi a versenyt a zenekar két koronaékszerével, a Killing On Adrenaline-nel (1998) és a Destroy the Opposition-nel (2000). A From Womb To Waste robbanásként csattant, és a Dying Fetus már az első ütemekkel bebizonyította, hogy mindössze hárman is képesek az ősrobbanás zaját csapni. A zenekar összeszokottsága fenomenális, hibának a Dying Fetusnál egyszerűen nincs helye, pedig a srácok időnként istenien bonyolultak. Főleg Williams volt az, akit ezúttal a hangzás előtérbe tolt, így tökéletesen hallhattuk az aprólékosan kidolgozott átmenetek teljes palettáját és az ördögi sebességű lábdobolást. Trey pedig a hallottak alapján szabadidejében valószínűleg csernobili túrákra jár, és onnan extra végtagok formájában hozza haza az emléktárgyakat. Gallagher közben a fantasztikus riffekkel és pokolian jó szólókkal aprított és szabdalt, amelyeket Beasley hihetetlen ügyességgel, könnyedén követett „blunt force” basszusjátékkal, a kettejük pedig még egy démoni vokális duettről is gondoskodott. A Dying Fetus mindössze három hangszerrel több zajt csinál, mint egy egész szimfonikus zenekar, és közben az állandó agresszió és fűrészelés ellenére a változatos, mozgalmas szerkezetek és a technikailag csiszolt futamok miatt egy pillanatra sem válik unalmassá. A Dying Fetus ezúttal remek számválogatásról is gondoskodott, szinte az összes lemezről játszottak, különösen pedig az aktuális istentelen teremtményről, a Reign Supremeről, amely az év végén valószínűleg a legtöbb év legjobb metallemezeit felsoroló listán ott lesz! A Dying Fetus nem vesztegette az időt felesleges beszédre: jöttek, játszottak és mentek. Én pedig a Kill Your Mother, Rape Your Dog klasszikussal tető alá hozott zárás után úgy éreztem magam, mint az új szám – Subjected To a Beating!

Setlista

DYING FETUS

  1. From Womb to Waste
  2. Schematics
  3. Your Treachery Will Die With You
  4. Procreate the Malformed
  5. Subjected to a Beating
  6. Epidemic of Hate
  7. Skull Fucked
  8. Tearing Inside the Womb
  9. Invert the Idols
  10. Fornication Terrorists
  11. In the Trenches
  12. Homicidal Retribution
    —ráadás—
  13. Pissing in the Mainstream
  14. Kill Your Mother, Rape Your Dog

JOB FOR A COWBOY:

  1. Entombment of a Machine
  2. Imperium Wolves
  3. Unfurling a Darkened Gospel
  4. Children of Deceit
  5. Tarnished Gluttony
  6. Regurgitated Disinformation
  7. Knee Deep
  8. Constitutional Masturbation

REVOCATION

  1. ReaniManiac
  2. Harlot
  3. Across Forests and Fjords
  4. Dismantle the Dictator
  5. Bound by Desire
  6. Conjuring the Cataclysm
  7.  No Funeral

CEREBRAL BORE:

  1. Maniacal Miscreation
  2. Horrendous Acts of Iniquity
  3. Entombed in Butchered Bodies
  4. The Bald Cadaver
  5. 24 Year Party Dungeon

 

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik