Jeff Beck – az ember, aki megtanította énekelni a gitárt (2011)
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Ljubljana / Križanke / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. 06. 27.
Látogatók száma: 3000
Jegyár: 45,00€ (elővételben) / 49,00€ (a koncert napján)
Jeff Beckről aligha érdemes sok szót vesztegetni. A fenomenális gitáros, zenei újító, hat Grammy és egy rakás más díj tulajdonosa, a Ford „hot rod” autóinak nagy rajongója valószínűleg az egyik legnagyobb tekintélynek örvend a mai zenészek között. Sőt: a 60-as és 70-es évek zenekarainak és előadóinak többsége a feledés homályába merült, Jeff Beck viszont kitartóan dacol ezzel, amit az is bizonyít, hogy nemrég három Grammyt kapott (ugyanannyit, mint Lady Gaga, aki ma a zeneipar népszerűségi csúcsán áll). Így hát adódik a nagy kérdés: hogyan lehet valaki ennyi idő után, több mint 40 év elteltével is aktuális, sőt valószínűleg népszerűbb, mint valaha, anélkül, hogy behódolna a modern zenei trendeknek? Valószínűleg épp ezért az egyik legnagyobb Beck. A hangjával csaknem fél évszázada meggyőz, és ma is relevánsabb, mint valaha.
Éppen ezért a Križanke-beli fellépésének híre – ahogy a koncert házigazdája is mondta – valóra vált álom volt sok zenei csemegézőnek. Hogy teltház lesz, abban már az elejétől fogva nem volt kétség – Jeff Beck nem jár Szlovéniába minden évben; fontosabb viszont, hogy a Križanke ideális helyszín Beck energiájához és zenéjéhez. A szabadtéri tér elég intimitást kínál ahhoz, amit Beck újra meg újra megteremt a közönségével, a hangzás pedig egyébként is folyamatosan jó. Beck természetesen magával hozta a saját hangmérnökét és felszerelését, hiszen a gitárjátéka nagyban az igazi hangzáson múlik – és a Križanke amúgy is jó hangzása így fantasztikussá vált.
Jeff Beck előtt fantasztikus hanggal melegített be nekünk az énekesnő, Neema és zenekara. Első ránézésre, legalábbis a műfajt tekintve, kissé furcsa választás előzenekarnak, de rendkívül meglepett, amit hallottam. A blues, rock, folk és jazz elemek keveréke, hihetetlen énekkel megtámogatva, kellemesen meglepett, és szívélyes tapsot kapott, de egyértelmű volt, hogy mindannyian türelmetlenül várjuk a gitárhős, Beck színpadra lépését. Őt a mostani turnén egy csokorra való fenomenális zenész kíséri – dobon Narada Michael Walden, aki például a Mahavishnu Orchestrában leváltotta Cobhamet, basszusgitáron a ragyogó Rhonda Smith (aki a „wunderkind” Tal Wilkenfeld helyét vette át), billentyűn pedig Jason Rebello, aki egyébként Sting útitársa is.
Jeff Beck a „Plan B”-vel nyitotta a koncertet, ami az egyik újabb szerzeménye. Nála is jobban lábra állította a közönséget a következő szám, a „Stratus”, amely egyébként Cobham remekműve, és ahol Walden egyáltalán nem okozott csalódást. A „Led Boots” idején mi is alaposan bemelegedtünk. Beck és főleg az őrült Walden energiája úgy terjedt át, mint a tűz a farönkökön, és megindult a teltházas Križanke ringatózása. Ha valakinek a szíve a nyitány után még nyugodt és hideg maradt, annak ez biztosan véget ért a „Mná na h-Éireann”-nel, a hagyományos ír dallal, azzal a gyönyörű pásztori szimfóniával, amit nem lehet másképp hallgatni, csak nyitott füllel és csukott szemmel. Így is folytatódott – Beck folyamatosan váltogatta a hangulatot: előbb eufóriába kergetett a „Hammerheaddel”, aztán megint elaltatott a legújabb albumról való „Corpus Christi Carol”-lal, majd megint ugrálhattunk a valósággal földöntúli Rhonda Smith mellett, aki szólózásával és a basszushúrok pengetésével, csapkodásával mennydörgő tapsot csalt ki belőlünk. Ettől a pillanattól kezdve a koncert pörgősebb hangnemben zajlott, Rhonda pedig átvette az összes fényt az énekével és a hihetetlen basszusgitár-játékával. Tulajdonképpen a színpadi karmesteri pálca egyenletesen vándorolt – Becktől Rhondán át a teljesen megvadult Waldenig, aki lehetetlen energiájával mosolyt csalt az összes jelen lévő cinikus és kritikus arcára. A jó másfél óra, amely tartalmazott Beck saját szerzeményeket és a legkülönfélébb feldolgozásokat is, egy szempillantás alatt véget ért. Ilyen hangulatban, amit Beck nemcsak a közönség, hanem a színpad körében is megteremtett, ahol mindenki egyenrangú volt, természetesen más nem is várható. A ráadás végén pedig a billentyűs, Robello is megcsillogtatta magát. És milyen befejezés volt ez! Beck eljátszotta a „Nessun Dorma” operai mesterművet, és meggyőzte az utolsó szkeptikust is.
Jeff Beck így nálunk is igazolta, hogy joggal tartják az egyik legnagyobbnak. A teltházas Križanke nem ismert közönyösöket, hiszen süketek nem voltak; végül a zenészek is mosolyogva hagyták el a színpadot.
fotók: Nina Grad
Setlist
1. Plan B 2. Stratus 3. Led Boots 4. Mná na h-Éireann 5. Hammerhead 6. Corpus Christi Carol 7. People Get Ready 8. You Never Know 9. Rollin’ and Tumblin’ 10. Nadia 11. Big Block 12. Over the Rainbow 13. Little Wing 14. Cause We’ve Ended as Lovers 15. Dirty Mind 16. Brush with the Blues 17. A Day in the Life —ráadás— 18. How High the Moon 19. I Want to Take You Higher 20. Nessun Dorma
Képgaléria










