Szerző: Urban Bolta
Fotók: Urban Bolta
Helyszín: Incheba Expo Arena / Pozsony / Szlovákia
A koncert dátuma: 2011. június 3.
Látogatók száma: 5000
Jegyár: 25€ / 28€
A Scorpions a német zenei élet óriása, amely jó 45 éve fáradhatatlanul játszik, és újabb meg újabb, folyamatosan szolid lemezekkel jelentkezik. Hosszú pályafutásuk és állandó jelenlétük a kozmopolita rockerközösség szerves részévé tette őket. A Scorpions zenéjében elmosódik a határ a heavy metal és a hard rock között, a nyolcvanas évek számos slágerén a rádióhullámok állandó vendégei lettek, így a laikusabb körökben is ismertté váltak. Ez nagyon látszott a szombati pozsonyi koncerten is, ahol a közönség színes keveréke volt mindenféle embernek: a mindig jelen lévő „hosszú hajúaktól” egészen a csinosan felöltözött, középkorú hölgyekig, akik valószínűleg életükben többször vettek új autót, mint ahányszor szemtől szemben találkoztak a rockhagyomány gazdag örökségével.
A Scorpions tavaly az év elején jelentette be, hogy a „Sting in the Tail” (2010) című új albumot népszerűsítő hatalmas világturné után búcsúzik. Ez vészjelzés mindenkinek, aki a legendás németeket még sosem látta élőben, egyúttal az utolsó méltó lehetőség a legádázabb rajongóknak, akik koncertezős pályafutásuk során már többször találkoztak a Scorpionsszal. A „Get your Sting and Blackout” világturné állítólag 2012-ig vagy 2013-ig tart, a tavalyi München után idén Budapest és Pozsony a hozzánk legközelebbi állomás. Én a Koncerti.net ügynökség kellemes társaságában a szlovák főváros felé vettem az irányt.
Mivel az ember nem látogat el Pozsonyba minden áldott nap, a kis csapatunk a helyszínre érkezve először a belvárosba indult, így mindkét előzenekar fellépését lekéstük. Az Expo Arena nem messze van a szlovák főváros központjától, a Dunán túl, Petržalka irányában, és többfunkciós csarnok. 2008-ban nyitották meg, sport-, kulturális, koncert- és gazdasági rendezvényeknek ad otthont. A belépés kissé meglepő látványt nyújtott: a helyszín megtelt, a némileg amfiteátrumra emlékeztető arénában nagyjából 5000 lélek zsúfolódott össze, ami világosan bizonyítja, hogy a Scorpions az évek ellenére sem veszít a népszerűségéből. A hatalmas színpad egy olyan tizenöt méterre a közönségbe nyúló „cat walkkal” ért véget, ami hiteles és erős kapcsolatot ígért a zenészek és a tömeg között.
A gyötrelmes várakozás után – a (túl)hosszú szünet alaposan megcsúsztatta a programot – a szervezők tervéhez képest majdnem fél órás késéssel végre színpadra lépett a Scorpions! Középen Klaus Meine énekes, mellette Pawel Maciwoda basszusgitáros, szélen balra a legendás ritmusgitáros, Rudolf Schenker, jobbra Matthias Jabs szólógitáros, mögöttük pedig egy hatalmas építmény tetején James Kottak dobos. A találkozót az aktuális album címadó dalával, a Sting In The Tail-lel nyitották. Az ötösfogat már az elején rendkívül energikus kollektívaként mutatkozott be, amelynek nem idegenek a színpadi bolondozások. A Make It Real következett, és ezzel el is kezdődött az este, amely a Scorpions hetvenes és nyolcvanas évekbeli gazdag életművével kacérkodott. Meine és a gitárostrió az első pillanattól kezdve kihasználta a „cat walkot” a közönség felpörgetésére: sok szólót ott nyomtak le, vagy váll váll mellett énekelték együtt a refréneket. Klaus Meine-t nem lehet megállítani! A szimpatikus frontember a védjegyének számító sapkájával dacol az évekkel, énekben magabiztosan vette az akadályokat, persze mindig kiszámított trükkökkel, például sok refrént átengedett a közönségnek. A legmagasabb regiszterek Meine számára már rég elérhetetlenek, de a Scorpionsnál az ének sosem állt az első helyen, így Meine rögtönzése a magasabb hangoknál nem sértette a füleket. A hosszú instrumentális bevezetésű The Zoo és a teljesen instrumentális Coast To Coast a koncert első részének közepén rövid pihenőt hozott a frontembernek, a reflektorok fénye pedig annál fényesebben ragyogott a Schenker / Jabs gitárospárosra, és utóbbi tudta is használni a lehetőséget néhány rövidebb szólókitörésre, bár a Scorpionsnál mindig erősen jelen van a kollektivizmus szelleme. Az örökzöld rádiós klasszikusok egymás után követték egymást, közéjük még a friss The Best Is Yet To Come is bekerült, amikor Schenker / Jabs akusztikus gitárt vett fel, és a „cat walk” legelső részén foglalt helyet, ez pedig a következő pár balladás perc jele volt. A Send Me An Angel és a Holiday mosolyt csalt az összes szerelmespár arcára, a slágerparádé pedig a Raised To Rock és az ütős Dynamite-tal folytatódott.
Az utóbbi előadása a néhai Kingdom Come dobosa, James Kottak dinoszauruszos dobolásával zárult, aki már másfél évtizede a Scorpionsnál keresi a kenyerét. A hosszabb szám alatt Kottak emberi gépezetként mutatkozott be, született ritmusérzékét és technikai csiszoltságát szórakoztató show-val tudta megmutatni, így a dobszóló tényleg megérte, és nem puszta időpocsékolás volt, ahogy az hasonló számoknál elég gyakran megesik. Kottak dobfelszerelése egy megemelt színpadi építményen állt, amely a koncert során változtatta a magasságát, a szólót pedig a színpad fölé emelt, szédítő hat méteren adta elő. A karizmatikus Kottak a fellépés alatt a szórakozás és a bolondozás szellemének hordozójaként mutatkozott be a zenekarban, ezzel megcáfolva a dobosok szerepét sok együttesben, ahol azok csak mellékszereplők.
A Scorpions a koncert rendes részét a Big City Nights-szal zárta, mielőtt a kivételesen jókedvű zenészek (ideiglenesen) elbúcsúztak. Egyértelmű volt, hogy a legismertebb diadalok még hátravannak, ezért a csarnokban spontán skandálni kezdték a zenekar nevét. A színpadon uralkodó hőség ellenére a Scorpions teljes sötétben tért vissza, és eljátszotta az egyik legszebb rockballadát, a Still Loving You-t. Meine hangja az első sorokban rosszul hallatszott, így a közönség hangos éneke pótolta a nem túl jó hangzást. Ezután a színpad mögötti nagy kivetítőkön játszott háborús jelenetekből már ki lehetett találni a következő dalt. A Wind Of Change himnuszszerű dal erős politikai felhanggal, hiszen a berlini fal leomlásának egyik zenei szimbóluma, éppen ezért volt a Scorpionsszal való találkozás egy egykor a vasfüggöny mögött élő városban a népszerűvé vált sláger hangjai mellett még kellemesebb. Egy újabb rádióbarát sláger, a Rock You Like A Hurricane zárta az első ráadást, a második színpadra lépés és a végső búcsú a When The Smoke Is Going Down-nal pedig bizonyította, hogy az est sztárjai maguk is élvezték a koncertet. A Scorpions általában csak Oroszországban és a német nyelvű országokban játszik végig húsz számot, ahol a legnépszerűbbek, ezért a második ráadás, vagyis a váratlan akusztikus zárás még tovább fűszerezte az amúgy is pozitív est ízét.
Bár mély mondanivaló nélkül, kiszámítható repertoárral és számító rutinnal, a Scorpionsszal való találkozás, és a zenei fejlődésük bemutatása a hetvenes évektől napjainkig újabb kiváló koncertélmény volt. Mivel nem lesz már sok új lehetőség, melegen ajánlom mindenkinek, aki eddig nem tette meg, hogy nézze meg őket, mert a legendás németek ideje gyorsan fogy…
Fotók: Gregor Šujica, Urban Bolta
Setlista
1. Sting In The Tail 2. Make It Real 3. Bad Boys Running Wild 4. The Zoo 5. Coast To Coast 6. Loving You Sunday Morning 7. The Best Is Yet To Come 8. Send Me An Angel 9. Holiday 10. Raised on Rock 11. Tease Me Please Me 12. Dynamite 13. Kottak Attack 14. Blackout 15. Six String Sting 16. Big City Nights ———— 17. Still Loving You 18. Wind Of Change 19. Rock You Like A Hurricane ———— 20. When The Smoke Is Going Down
Képgaléria
