Bang Your Head!!! – bemelegítő buli (2009)

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Volksbank Messehalle / Balingen / Németország
A koncert dátuma: 2009. június 25.
Látogatók száma: 4500
Jegyár: 25,00€

Eltelt egy év, és újra itt a Bang Your Head fesztivál ideje, amelyet minden évben a németországi Balingen kisvárosában, Baden-Württemberg tartományban rendeznek meg, Stuttgarttól nem messze. Hagyományosan idén is gondoskodtak a szervezők a „warm-up” bulijáról, ami azonban a tavalyival ellentétben, amikor a bemelegítő koncert a közeli Hechingenben zajlott a Forbidden, a Breaker és a Firewind részvételével, ezúttal otthonra lelt a vadonatúj Voklsbank Messehallében, vagyis gyakorlatilag magán a fesztiválterületen.

Elütötte a nyolcat az óra. Este, hogy tisztázzuk. A színpad előtt a bal kéz ujjain meg lehetett számolni az embereket, a Snake Ride Rodeónak mégis fel kellett lépnie. Ez a banda öt éve alakult, de tapasztalt német zenészekből áll. A Running Wild rajongói biztosan jól ismerik a Preacher nevet: az egykori Running Wild-tag ma a Snake Ride Rodeóban nyüstöli a gitárt. A csapat támadó lapot húz: mérgesen eleven riffmocsárral jön, ami inkább a részeg, zajos rock n’ roll, mintsem bármi olyasmi felé hajlik, amit metalnak lehetne nevezni. A Snake Ride Rodeónál minden nyikorog és sistereg a gitárokon, ahogy a srácok tolják az anyagot. A koszos zúgást mélyebbre hangolt, rekedt, torokból jövő, éles ének támogatja. Képzeld el egy megfázott Mat Sinner (Sinner, Primal Fear) orrhangját. A hangzás és az energia helyenként a Black Label Societyt juttatja a hallgató eszébe. A Ashes, az Ultimate Fear és a Bleed többek között ezekkel a dalokkal mutatkozott be a közönségnek. A kvartett sajnos langyos fogadtatásra talált az amúgy is meglehetősen üres teremben, ahová szűken 5000 ember fér be. Mivel a banda elsősorban a riff erejéből fakadó, rockos gyökerű energiára épít, az erősen eltorzított hangzás, amelyben a basszusok felfalták a hangkép minőségét, nem is zavart igazán. Az zavart, hogy érezni lehetett: a csapat csak annyit adott, amennyit a rutin megkívánt a látszólagos korrektség megőrzéséhez. Többhöz jobban megtelt teremre lett volna szükség.

A brit „old school revival thrasherek”, az Evile másodikként léptek színpadra. Kiválóan megalapozott thrash metalról van szó, kemény ritmikus vágtával, amely felpörgette a jelenlévőket, miközben a srácok – Matt Drake (gitár, ének), Ol Drake (gitár), Mike Alexander (basszusgitár) és Ben Carter (dob) felállásban – marokszám dobálták a dinamitot az olyan dühös dalokban, mint a Bathe In Blood. Az egész anyag újnak számít, de hordoz némi ízt a régi Slayerből (a korai időszakból), a kötelező, alapos (többrészes) gitárszólókkal, amelyeket mérgesen gyorsan szólaltatnak meg, félhangos hangsúllyal, ahogy ezt maga a riffelés is megköveteli a feltörekvő thrash-revitalistáktól. Az ének nem idegesítő, „kellemesen ordító”, és pont jó adag viharos karaktert csepegtet a dalokba!

A banda ruházata, vagyis a színpadi megjelenése nagyon emlékeztet a nyolcvanas évekére, amikor a Metallica tagjai testhez álló fekete nadrágot és magas szárú „Puma” sportcipőt hordtak. Amíg a srácok ilyen kiváló dalokat gyúrnak, amelyek mindenben meggyőzően telítettek agresszióval és haraggal, mint a Thrashers, a We Who Are About To Die vagy az Armoured Assault, addig tényleg nem kell félni az európai thrash metal jövőjéért. Kiváló, kompakt, szorosan összeszokott fellépés volt, bár időnként kicsit megsínylette, hogy a szólók nem hallatszottak elég tisztán. Az Evile teljes erőbedobással, magabiztosan nyomta, és púposra pakolt lelkesedéssel, megfékezhetetlen lázadó energiával fűszerezte a látogatását, amelyet a kérlelhetetlenül agresszív thrash metal riffgörgetés szikráztatott. Jó új dolog, ami régi és minőségi illatot áraszt! A zenekar, amely 2009 szeptemberében adja ki második stúdióalbumát „Infected Nations” címmel, a fellépésével mindenképp lenyűgözött, a színpad előtt pedig már úgy 1000 kíváncsi üdvözölte melegen!   

A Jon Oliva’s Pain végre megtöltötte a termet. A zenekar tavaly adta ki harmadik stúdióalbumát „Global Warning” címmel, és láthatóan megunta a saját repertoárját játszani: abból csak a Walk Upon The Water maradt. A többi anyag az egyetlen és igazi Savatage előadásának volt alárendelve.

Ezzel együtt kérdések merültek fel. Miért az ördögbe nem hozza újra össze Jon Oliva a Savatage-et? Az erre adandó válasz keresése még kínzóbbá vált, amikor a közönség szó szerint üvöltötte a Savatage-klasszikusokat: a Chance-t, az Edge Of Thorns-t, a Tonight He Grins Again-t, a Gutter Ballet-t, a Sirens-t, a Believe-et, a Jesus Saves-t és a záró Hall Of The Mountain Kinget. A kérdést főleg a Jon Oliva’s Pain szétesett látványa támasztotta alá, aminek fő okozója Matt Laporte gitáros volt. A fickónak a színpadon még rendesen beállított hangzása sem volt, nemhogy lelkesen játszotta volna a Savatage-repertoárt. Hogy mi ennek az oka, nem tudom. Részeg volt, vagy esetleg nem csal az érzésem, hogy a srácok alig várják, hogy véget érjen a turné, és Jon feloszlassa őket. Érzésről beszélek, ne hagyd, hogy megtévesszen!

Chris Cafferyt tényleg nagyon hiányoltuk. Laporte nemcsak hogy nem tűnt lelkesnek, de megengedett magának néhány nagy hibát a szólók, a vezető gitártémák és a gitárdíszítések közben is. A mérgező „tremolós húzások” egyáltalán botrányosan hiányosan szóltak, valójában nem is voltak, ahogy a riffekben sem volt igazi töltet. Teljesen elkámpicsorodott, átéletlen, és bőségesen megspékelt slamposággal – ezt mondhatjuk Laporte-ról.

Az egészet a nagy Jon Oliva mentette meg, aki kiválóan énekelt, és nagy karizmájával magára irányította a közönséget, így az talán nem is hallotta, nem is vette észre a „kifacsart” Laporte-ot és színpadi csalását. Olivának ez gyerekjáték. Egészen elöl ült, klaviatúrázott és énekelt. Közben végig túlzó fintorokkal, nyelvöltögetéssel és hasonlókkal szórakoztatta a közönséget…

A megjegyzés ellenére a Jon Oliva’s Pain koncertje – Jon Oliva (ének, billentyűk), Matt Laporte (gitár), Tom McDyne (gitár), Kevin Rothney (basszusgitár), John Zahner (billentyűk) és Christopher Kinder (dob) felállásban – mérhetetlenül gyorsan lepergett. Egy pillanat alatt vége volt. Főleg a közönségnek köszönhetően, amely eggyé olvadt a Savatage-klasszikusokkal, és harsányan énekelte őket Jonnal együtt. Különösen a refréneket, úgyhogy valami varázslat érződött a teremben. Egyedülálló érzés, olyan, amilyet a színpadon csak akkor ismerünk fel, ha velünk van a páratlan „Mountain King”. Tehát az átélt élmény után csak ennyit mondhatunk: itt az ideje a Savatage „reunion”-nek.

Másfél óra a német, úgynevezett teuton thrash metal legendáinak kicsit kevés mindazoknak, akik éhesek erre a mára nagyra becsült, és végső soron nagy európai metalbanda egyedi energiájára, főleg ami szívós kitartását illeti! A zenekar január közepén adta ki új stúdióalbumát „Hordes Of Chaos” címmel, és ennek megfelelően bele is harapott a repertoárjába, hiszen a fellépést rögtön az új lemez címadó dalával kezdte. A német perfekcionizmus, a gazdag tapasztalat és a hazai pálya előnye fantasztikus hangképet eredményezett, amely a Kreator fellépése alatt kiváló hangzást adott. Ezt a jól kivehető hangszerek határozták meg. Mindenekelőtt a két gitár riffelésének mérgesen éles pengéjén érződött ez. Kiválóan ki volt egyensúlyozva a hangzás, és főleg ez a így felépített masszív hangfal röpítette a termet a zenekar ultra-thrasheres prédikációjának szélesre tárt szárnyain. Miland „Mille” Petrozza, a Kreator nagy főnöke már nem is lep meg a játékával. Valójában még hiba is lenne, ha ez megtörténne. Mille szívesen használja kedvenc fordulatait a dalok előtti felkonferálásokban, amelyeket a Kreator-koncertekre járó metalosok szinte kívülről tudnak. A Kreator az új évezredben is gyakori vendég a színpadokon, tulajdonképpen olyan az érzés, mintha életük nagy részét a színpadon töltenék, nem pedig valami lyukakba húzódva kovácsolnák az új anyagot.

A Kreator-prédikációban minden a saját létezés, az önmegmentés, az önmegőrzés körül forog, a tömeges konformista pusztulás pestisében. A zenekar kitart, nem enged, és ennek megfelelően élesre van fenve. Kopott fogazat nélkül, kiváló lövőformában, amelyben nehezen téveszti el a célt. Egymást követték az intenzív mosh pitek, az alázatos és hűségesen „mekegő” közönség részéről. A jó 3500 fős tömeg „német” hűséggel kitartott, és az utolsó leheletig biztatta a zenekart a fellépés alatt, a zenekar és a közönség közötti energiaáramlás pedig fenséges, kézzelfogható volt, az érzések pedig nagyon intenzívek!

A Kreator percről percre fokozta a fellépését, ami a záró részben érte el virágzásának csúcsát, amikor a várakozásnak megfelelően két bombát kaptunk a zenekar „Endless Pain” debütalbumáról! Az elsőben, a Flag Of Hate-ben Mille egy különleges „Kreator” zászlóval intett a közönségnek, utána pedig a Kreator még utoljára rázúdította haragját Balingenre, amikor a záró Tormentorral lekaszálta a közönséget. A fellépést az újdonságok mellett különösen a mindig friss Coma Of Souls, valamint a Pleasure To Kill, a Betrayer, a Terrible Certainty és az Extreme Aggression fűszerezte. Az, hogy a Kreator ma is milyen vadul odaadóan nyomja ezeket, bizonyítja, hogy a zenekar szelleme megingathatatlan, és hite ma is teljes, egyetlen vízióra épül! A frontember Mille Petrozza víziójára, aki kiváló éneket nyújtott, jellegzetesen metsző akcentussal, megalkuvást nem ismerő, diktáló karizmával, rendkívül jó erőkihasználású hanggal, ami mint cseresznye a gyümölcsös kupac tetején, azt érte el, hogy a Kreator a csúcsra járatott csapat kiváló munkakémiáján keresztül fantasztikus fellépést varázsolt!

A Bang Your Head 2009 fesztivál előestéje alaposan felmelegítette csontjainkat és tagjainkat. Az ősi, eredeti metalenergiával feltöltődve a koncert után egy erősítő kebabra mentünk, a fesztivál első napja iránti várakozással teli mulatozás pedig késő éjszakáig folytatódott.

fotók: Aleš Podbrežnik  

Setlista

EVILE: 1. We Who Are About To Die 2. Armoured Assault 3. Man Against Machine 4. Killer From The Deep 5. Demolition 6. Thrasher 7. First Blood 8. Bathe In Blood 9. Enter The Grave 10. Schizophrenia KREATOR: 1. Choir Of The Damned (Intro) 2. Hordes Of Chaos (A Necrologue For The Elite) 3. Phobia 4. Terrible Certainty 5. Betrayer 6. Voices Of The Dead 7. Enemy Of God 8. Destroy What Destroys You 9. Pleasure To Kill 10. The Patriarch 11. Violent Revolution 12. Extreme Aggression 13. Coma of Souls 14. Warcurse 15. Flag Of Hate 16. Tormentor

Képgaléria