A Don Mentony koncertalbumának felvételén (2009)
Helyszín: Studio 14, Radio Slovenija, Ljubljana
A koncert dátuma: 2009. 06. 05.
Látogatók száma: 120
Jegyár: ingyenes belépés
A Don Mentony inváziója a közrádió 14-es stúdiójában régóta tervben volt, még ha nem is éppen a legjobban titkolt ügy volt. A régóta várt koncertalbum felvételeiből összeollózandó anyagról, amely a közeljövőben hivatott lenne hevesen megvédeni a Don Mentony színeit, már jó ideje sutyorogtak a zenei körökben. Janez először épp a RockLine-nak adott interjúban leplezte le nyilvánosan a terveit (erről bővebben itt), azóta viszont a felvételre kijelölt időpontok közül számos rejtélyes módon – de Žan meglehetősen egyedi időérzékét ismerve teljesen érthetően – nyomtalanul eltűnt. A zenekar hivatalos oldalán sorozatban bukkantak fel titokzatos homályba burkolt dátumok: hónapokon át dátumok és számok helyett kérdőjelek táncát lehetett figyelni, ami udvariasan hagyott elég teret a kétkedésnek, hogy a projekt egyáltalán megvalósul-e. A pénteki este ebből a szempontból tehát fordulópont volt: a Don Mentony Band kerekei végre újra lendületet kaptak, és ha minden jól megy, ősztől újra teljes gőzzel őrölnek majd!
Janez Zmazek alaposan kitanította a kis csapatát erre a rádióhullámos kalandra, tökéletesen fegyelmezetté tette őket, ám emiatt az este végig egy hajszálnyival kevesebb spontaneitást kínált, mint amihez a Don Mentony élő excesszusai során hozzászoktunk. A némi – mondjuk így – kiszámíthatóságot az is magával hozta, hogy a Don Mentony élőben, a rádióhullámokon keresztül garázdálkodott, és úgy tűnt, hogy alig másfél óra alatt kell lepörgetni egy tekintélyes csokor vasdarabot. A Mentony-gyöngyszemek diszkográfiai körútja így szemmel láthatóan sietősen, de elég húsos tálalásban érkezett, ami Žan kezéből mindig is elsőrangú, ősi rock and roll-rúgást garantált.
A Mentony-klub legújabb inkarnációja – bár érdekes hangzásbeli újítást hozott Boštjan Dorič szájharmonikás személyében – természetesen hű marad a mérgező blues rock hidegvérű drillj éhez. Ebből pénteken este, ahogy várható volt, nem volt hiány. Zmazek a rá jellemző stílusban színes és dinamikusan, merészen lekerekített áttekintést adott az erkölcsileg kifogásolható diszkográfiai csúcsokból, amelyek a modern rock kiherélt teremtményéhez képest egyre inkább egy másik bolygóról valónak tűnnek. Az olyan jól ismert dalok, mint az A štekaš, a Hopla konopla és persze a Dobra mrha, közvetlenül, önironikusan és cicomázás nélkül szólították meg a közönséget, vagyis ahogy az egy rock and rollhoz illik.
A tervszerű fiatalítással Zmazek kezébe egy rendkívül életerős zenei kollektíva került, amely az este során félénken ugyan, de elég fiatalos lelkesedést mutatott az alaprock bűvöletének felfedezéséhez, Žan mentori fogásai pedig gondoskodtak róla, hogy az egyéni erények szakszerűen illeszkedjenek a szabadgondolkodó és bohém szellemű zenei gépezetbe. A már említett Boštjan Dorič – akinek temperamentumos szájharmonika-kitöréseitől a rendesen berozsdásodott bluesfrázisok is friss fényt kaptak – és Klemen Teran basszusgitáros meg Žiga Kožar dobos kiválóan összecsiszolódott ritmusszekciója mellett maradt hely a régmúlt idők szentimentális felidézésére is. Szó van természetesen az egyetlen és megismételhetetlen „fehér hópehelyről”, akit azok számára, akik nem szokták Žan jellegzetes szarkazmusát, leginkább Tomo Jurak néven ismernek. Elsődleges feladata a kísérővokálok szállítása volt, amelyek sajnos pénteken este csak helyenként voltak hallhatók. A Don Mentonynak örök dicsőséget hozó alapvető kifejezőeszköz viszont természetesen továbbra is a gitár hangja. Nem véletlen, hogy Zmazek a gitárszólók terhének derekas részét egy Luka Vehar nevű fiatalemberre bízta. A páros az este során ugyanis rengeteg lenyűgöző dallamos párbeszédet cserélt, amelyek megszabadították az estét a gitárjáték minden egyhangúságától. Jól látszott, hogy Vehar és Zmazek a szólók kialakításánál különböző megoldásokat választott, tartalmi és jellembeli értelemben egyaránt. Vehar megközelítése sokkal finomabb, megértőbb képet épített, míg Janez ódivatú módon hű maradt a vidéki blues rock kifejezésmód húsosságához és élességéhez. Ez a sokszínűség gazdagította a motívumok és a stílus világát, és új életerőt lehelt a magabiztosan, lazán elnyújtott Ko noč zamenja dan és Rekla je ne dalokba, emlékezetes marad pedig még sokáig a Sedem let ötletes előadása, amelyet kézzelfogható, melankolikus árnyalatú slide-játék fűszerezett.
A pénteki este a Don Mentony társaságában – ahogy várható volt – felébresztette az étvágyat a rockzene alapelveinek dicsőségére és erejére, ugyanakkor nemes egyszerűséggel segített felállítani a diagnózist a szlovéniai modern rock egyre rosszabb vérképéről! Bár csendben kukucskál a háttérből, és hidegen távol tartja magát minden médiacirkusztól, Janez Zmazek 2009-ben is a hazai rockszíntér vitathatatlan bajnokainak egyike marad, akár tetszik ez a szellemileg elkorcsosult, a populáris kultúra frigiditásától függő rajongóknak, akár nem! Egyszerűen: Žanhoz hasonlókat már évek óta nem csinálnak!
Fotók: Mojca Perdih
Setlist
1. Ko noč zamenja dan 2. Dost mam 3. Ko spustiš se z neba 4. Rad bi bil baraba 5. To je moj živlene 6. A štekaš 7. Marjetka 8. Na drugi strani 9. Ko se dela dan 10. Sedem let 11. Lahko nardim še bolš 12. Nekam bom šel 13. Mikica 14. Hopla konopla 15. Lenoba 16. Z občutkom 17. Nkol si nam odpustu 18. Rekla je ne 19. Na oblali 20. Dobra mrha 21. Zdej sm pa miško
Képgaléria













