Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Gala hala, Ljubljana
A koncert dátuma: 2009. március 19.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 10€
A metal mindig is hihetetlenül összetartó színtér volt. Ahogy maga a zene fontos, úgy fontos a színpad előtti együttlét, a haveri szellem, a barátság, a zenekarok szívből jövő támogatása és az olykor már-már fanatikus rajongás, végül pedig a zenekarok közötti összetartás sem utolsó szempont. Főleg egy olyan „kisebb” (de a kicsi is lehet iszonyú nagy!) színtéren, mint a szlovén. Ebben a szellemben szervezték meg a Metal United fesztivált négy fellépő zenekarral, és a gatyaszaggató Lepote Slovenije predstavljajo… („Szlovénia szépségei bemutatják…”) címmel, főleg ha ránézel a plakátra, amelyről a modellkülsejű szépfiúk, Milan Krušič (Lene Kosti), Easy Mucy (Sarcasm) és Gregor „Master of Disaster” Čulk ml. (Interceptor) mosolyogtak ránk. A szebbik, vagy inkább a nem annyira „csúnya” oldalt a szlovén heavy metal rohamcsapata, a Metalsteel képviselte, a Lene Kosti pedig, amely nem tudott részt venni a fesztiválon, helyett a szlovén progresszív metal bajnoka, a Chaosstar ugrott be.
A színpadra pontosan a meghirdetett időben, negyed tízkor lépett a szlovén thrash metal veteránja, a Sarcasm, amely az 1987-ig visszanyúló thrashelésével valószínűleg a műfaj első képviselői közé tartozik errefelé. A Sarcasm Mucy vezetésével, a kötelező fejfedőben magabiztosan vágott bele a háromnegyed órás szettbe, amelyet meglehetősen sikeresen töltöttek meg mind a négy lemezről válogatott dalokkal. Sajnos a srácok a színpadon – a viszonylag karizmatikus frontember Mucy és a színpadon láthatóan élvező legendás gitáros, Aleš Blaznik kivételével – elég statikusak. Ahogy az újabb dalok idején a közönség is… Pedig a fiúk korrektül játszanak, az új dobos, Dime pedig, aki mellékesen kiválóan megoldotta a feladatát, kifejezetten összeszokott is, mégsem sikerül teljesen megidézniük azt az old-school thrash energiát és hangulatot. Ha a Litr na mizo, a Žena, a Terrorist vagy a Fastest Man Alive nem is gyújt igazán, a Crematory, a Thrash Tonight vagy a Dej mi/Sarcasm klasszikusok élőben még mindig csontig hatolnak.
Gyors negyedóra után már a szlovén heavy metal zászlóvivői, a Metalsteel álltak a színpadon. Amikor még „kölykökként” kiadták az első lemezüket, az Usodát, senki sem hitte, hogy talpon maradnak, még kevésbé azt, hogy kiváló zenészekké érnek, akik lemezről lemezre minőséget adnak. A Metalsteel így tíz év működés után ma az egyik legtekintélyesebb és legaktívabb zenekar errefelé. Rajtuk látszik, hogy a lányok és a fiúk ez alatt az idő alatt keresztül-kasul bejárták a szlovén színpadokat: teljesen összeszokottak, magabiztosak és kompromisszumokat nem ismerők. Beny jó frontember, aki a Kai Hansen-féle énekhangja mellett a közönségnek szánt közbeszólásokat és a flörtölést is jól tolja, az ujjai pedig könnyedén szaladnak a húrokon. A hihetetlenül energikus gitáros Rokkal fantasztikus párost alkotnak, szépen adogatják egymásnak a hatékony riffeket és a szuperszonikus szólókat. Az előtérben kétségkívül ott van a karizmatikus Matej „Ace of Bass” Sušnik is, aki a basszusa mind az öt húrját uralja kiváló, dinamikus, változatos és groove-os basszusmenetekkel, Daša pedig a dobok mögött könyörtelenül veri a bőrt. A Metalsteel a himnikus klasszikusokkal, mint a Novi svet és a Heavy Metal is Our Religion, valamint a legfrissebb, Bad in Bed című lemez dalaival, mint a White Circle és a Heavy Metal Girls, könnyedén megteremti a valódi kapcsolatot a közönséggel és az energikus heavy metal hangulatot.
Újabb negyedóra múlva baljós intro után robajjal lépett színpadra a kultikus hazai metalbanda, a graveyard metalt játszó Interceptor. Kíméletlenül, a mészárlás rögtön a kultikus Fade-del kezdődött. Bár a srácok kiváló formában voltak, a pár hónapos színpadtávollét meglátszott rajtuk: akadt némi összeszokatlanság, bizonytalanság és néhány apróbb „bakli”, de az Interceptor élőben olyan, mint egy gyalogsági akna. Amint kilépnek a színpadra, minden irányba felrobbannak! Főleg a megbízhatatlanul is megbízható és felejthetetlen Čule, aki sorban darálta le a korrektül elmorgott dalokat – Mors Victrix, Blato, Puške namesto kruha, az Epidemic Zone kultikus feldolgozása, Zadnja žrtev és a Sepultura-klasszikus, az Inner Self. Egy kisebb mínuszt a kiszámítható setlistre kell írni, amelyet az Interceptor az újraegyesülés óta többé-kevésbé ugyanígy játszik, így a ritkábban hallható Pedofil szép színfoltot jelentett, de nem lett volna baj, ha a The Beginning és a Fade albumokról is felcsendül még egy-két dal. Sajnos minden zenekarra 45 perc jutott, így Čule a záró meglepetést, a Pomaranča-klasszikus Goba zla című dalt csak félig tudta elrecitálni.
Negyed egykor utolsóként a Gala hala színpadára a Chaosstar lépett, amely a Lene Kosti helyére a nemrég megjelent kiváló debütálásának, a Lifetime-nak köszönhetően érdemelte ki a beugrást. Ezúttal is szinte teljes egészében eljátszották az albumot, és a fiúkon igazán érződik a legutóbbi hónapok fáradhatatlan koncertezése. Egyre összeszokottabbak, és talán ez volt eddigi legjobb fellépésük. Vasja és Jure gitármenetei élőben párját ritkítóan ragyognak, a Dare/Primož ritmusduó pedig kivitelezésében pusztító és pontos. Az album dalai, a Devil’s Whisper, a Hurricanes of Madness és az On My Way élőben bombasztikusak, pompázatosak és pontosan lejátszottak, a hab tetején a cseresznye pedig kétségkívül a felejthetetlen, földöntúli, tizennégy perces epikus Lifetime, amely minden bizonnyal a szlovén metal történetének egyik legnagyobb pillanata. Háromnegyed órán át tartó műsorukat a Chaosstar a Judas Priest-rombolóval, a Painkillerrel és – a jelenlegi AC/DC-koncertek fényében – a You Shook Me All Night Long klasszikussal fűszerezte.
Az ilyen koncertek nagyon is jól bizonyítják, hogy a szlovén metalszíntér „United”. És hogyan is zárhatnám jobban, mint Rob Halford szavaival: „United, united, united we stand!”
Fotók: Miha Mally
Képgaléria
