A koncert dátuma: 2008. 06. 22.
Látogatók száma: 2106
Jegyár: 300
Eljött a Morarock festival harmadik napja. A nap főszereplőjeként a német Judas Priestet harangozták be, vagy ahogy mi hívjuk, a Primal Feart. Messze ez volt a legcsengőbb név a négynapos fesztivál egész felhozatalából. A szervezők a hagyományhoz híven most is lehetőséget adtak a helyi zenekaroknak, hogy megmutassák magukat a színpadon, mielőtt a német acélsasok színpadra lépnek.
OVERTURES: 18.40-19.05
A harmadik napot az Overtures nyitotta, tulajdonképpen helybéliek, Gorizia környékiek. Olasz–szlovén vegyes felállásról van szó, amely erősen az Iron Maiden régi iskolájának hagyományára épít. Ehhez szépen hozzáadják a dupla lábdobbal hajtott, mérgező ritmusokat és a jellegzetes olasz melodikus pompát. A zenekar mégis jóval direktebb, mint az előző nap fellépői, sokkal levetkőzöttebb, „in your face” metalfigura. A srácok többek között lerántották a Beyond The Waterfallt, a rendkívül szerencsés vezérmotívumra épülő számot, aztán a Silent Observert, a rockosan megtámasztott Faded Dreamet és a Here We Falt. A zenészek technikailag kiválóak, az ének erős és irigylésre méltóan kidolgozott. Persze új zenekarról van szó, amelynek még bizonyítania kell. Van benne potenciál, de még derekasan neki kell feszülnie. A színpadon az énekesen kívül a fiúk nagyon statikusnak, ügyetlennek és félénknek tűntek. A dobok áttörték a hangképet.
STEEL CROWN: 19.15-19.45
A Steel Crown legendás olasz zenekar, amely 2007 decemberében állt össze újra az első fellépésére egy ilyen hosszú szünet után. Éppen ezt a koncertet örökítette meg a ROckLine Rocnhi dei Legionari kisvárosban, 2008. 12. 9-én (RockLine-beszámoló ITT). A zenekar tehát újjászületett. A színpadon jóval vonzóbbak voltak, mint az Overtures, mert látszik, hogy az énekesük „öreg motoros”. Kivételes karizmával rendelkezik, és a színpadon ki is használja. A zenekar általában is mozgékonyabb, ezért az előttük fellépőknél sokkal dinamikusabban is mutatkoztak. A srácok homályos, régi iskolás metalváltozatot játszanak, a számok pedig erősen a New Wave Of British Heavy Metalból merítenek. A szólók kilógnak, mert teljesen tankönyvszerűen és bebiflázottan épülnek fel, a remek, súlyos, kidolgozott riffekhez képest pedig már túl szépek, túl jók, ezért elvész belőlük a vagányság és az arrogancia. A zenekar a rá eső fél órában többek között az I Can Drream, a Stay Poor, a No Man Land For A Gypsy és a Sunset Warriors című számokat játszotta el… A közönség a koncert alatt meglehetősen közömbösnek tűnt. A Steel Crown nagyon jó színpadi összhanggal szolgált.
SKANNERS: 20.00-20.40
A Primal Fear mellett a fesztivál harmadik napjának legerősebb metalformációja. A dél-tiroli Bolzanóból érkeztek, és néhány markáns számmal lepték meg a közönséget, amelyek igazolták a jól felépített riff jelzőjét, magabiztos énekkel megtámogatva, kidolgozott hanggal, amely gond nélkül érte el a szédítő magasságokat.
A zenekar a késői, Painkiller-korszakos Judas Priestre támaszkodó riffsablonokat ápolja, hozzájuk adva a dupla tercharmóniák harmonikusságát. Mivel a dolgot sokszor dupla lábdob támogatja, az ének pedig magas és sikító, olykor a Primal Fear valamiféle meglehetősen kicsinosított és megszelídített változatára is ráhúzhatók, de ahogy mondom, csak alkalmanként. A My Grave Yard Records kiadó égisze alatt működő zenekart a koncert alatt éberen figyelte a kiadó főnöke, Giuliano is, aki egy csomó érdekes CD-t hozott magával, ezeket árulta a fesztiválon, és az átlagos szlovén pénztárcának is elég elviselhető áron, „alkudozással” meg is lehetett venni őket. Na de térjünk vissza a Skannershez. A zenekar a Rock City című számot a rockvárosnak, Brescia városának ajánlotta, igazán azonban a „Serial Healer” (2008, RockLine-kritika ITT) vadonatúj számai égették le a színpadot, különösen a címadó dal és a The Soul Finder, amelyek élőben különösen meggyőző metalerővel szólnak; az utóbbit ügyesen úgy „kihegyezték”, hogy a zenekar koncertjeinek intenzív zárlataként szolgáljon. Összeszedett, kidolgozott fellépés volt, dinamikus színpadi játékkal és minőségi összhanggal.
Skanners setlista:
1. TV Shock
2. Iron Horse
3. Time Of War
4. Welcome To Hell
5. Metal Party
6. Serial Healer
7. Starlight
8. Rock City
9. The Soul Finder
EXTREMA: 21.30-22.30
A harmadik nap csúnya kiskacsája az Extrema, egy hardcore metal zenekar. A banda nem mai gyerek, 1986 óta létezik. Mivel az információk szűkösek, azt gyanítom, hogy eleinte thrasht játszottak, aztán átnyergeltek a metalcore-ra. A diszkográfia is nagyon szegényes az 1986 – 1997 közötti években. A zenekar ma sem rejti véka alá a thrash elemeket a zenéjében, az énekes pedig szerencsésen dacol az olasz énekesek gyakori bajával, az angol szövegek vezetésével. Egy jó órán át izzadtak le végtelen mennyiségű folyadékot, hogy a népet a harag és az agresszió kiadására ostorozzák. Az ének sikító, de amikor lenyugszik, érdekesen grunge-os színezetű, az egész meglepő módon Chris Cornellre emlékeztetett a Soundgardenből. A zenekar pályafutása során fellépett olyan nagyok koncertjei előtt, mint a Slayer, a Metallica és a Korn… Érdekes. De meggyőztek? Ez inkább thrashcore gyerekeknek, ami megerősíti, hogy olasz szomszédaink nem éppen nagy művészek a metalmesterség végletei kifejezésében. A zenekar kissé szerencsétlen beillesztése a fesztiválba elrontotta a klasszikus metalos hangulatot, és elriasztotta elsősorban azokat, akik dallamot keresnek, miközben a fiatalság megvadult, és a színpad előtti korlátot rángatta.
PRIMAL FEAR: 23.10 – 00.30
Végre újra találkozom ezzel a zenekarral. Öt éve már, hogy a szlovéniai Rock Otočecen láttuk őket 2003 júliusában. A banda nemrég ismét átrendezte a sorait. Visszatért Henny Wolter (gitár, Sinner) Tom Naumann helyére, akit éretlen kilengései miatt kirúgtak, és a Casino Grosuplje-ban sem lehetne nagyobbat nyerni: megérkezett minden banda álma, a svéd gitárguru, multiinstrumentalista, zenei hangszerelő és szerző, Magnus Karlsson, Stefan Leibing pótlására, aki családi kötelezettségei miatt lemondott a zenekarról.
Ralf Scheepers, aki valószínűleg ma is a legjobb német metalénekes, és Mat Sinner (basszusgitár, Sinner) párosa tehát érintetlen maradt, így a Primal Fear az marad, ami mindig is volt. Egyenes metal, ami tökön vág. A zenekar a Sign Of Fearrel támadta meg a színpadot, a jelenlegi stúdióalbum, a „New Religion” egyik számával. A zenekar pályájának fordulópont-albuma valahogy új víziót ad, és új horizontokat nyit a további fejlődéshez. Vendégként már Magnus Karlsson is kipróbálta magát rajta, aki egyértelmű nyomot hagyott, különösen az új lemez hangszerelésében, főleg a Fighting The Darkness című számnál. Ez a „szuper” epikus szám az új lemezről élőben kiválóan működött. Az elején a mindig színvonal feletti Ralf Scheepers vonta magára az összes figyelmet, aki még mindig úgy énekel, mint egy hangszirén, a második részben pedig a két gitáros passzázsaiban a tercharmóniák. Remek drámai fokozás volt, a szám a színpadon teljesen új minőséget kapott. De térjünk vissza egy kicsit az elejére. A Primal Fear főleg a kezdeti részben, a Silver And Gold, a Running In The Dust és a Nuclear Fire klasszikusokkal állította lábra az embereket, miközben az Angel In Black és az Under Your Spell már a zenekar vaskészletének része. Az 1998-as „Primal Fear” debütalbum egyik klasszikusát Ralf a zenekar nevében az egyik szlovén rajongónak ajánlotta, aki az első sorból követte a fellépést, ami minden bizonnyal különleges és kétségtelenül nagy megtiszteltetés.
A Primal Fear 10 éves fennállását ünnepli, és ez a nyári, rövidebb fesztiválturné is ennek jegyében telt. Karlsson kiváló gitáros, mégis hiányzott Stefan Leibing. Ez egy kicsit meglátszott a zenekar produkcióján, mert Magnus még nem szokta meg a zenekar színpadi felállásait a koncertek alatt. Játszik viszont, mint az eszelős. A pokolian felpörgött Wolterhez képest azonban a színpadon a szólók alatt sokkal passzívabb gitáros, ahogy Leibing is az volt.
Mindennek ellenére nem akadt senki, aki kétségbe vonta volna a zenekar kiváló kivitelezését és profi hozzáállását ezen az estén. Az egyik szünetben Ralf ismét egy üveg borral koccintott a közönséggel, ami a Primal Fear fellépéseinek egyik védjegyévé válik. Egyébként ezen az estén a legfontosabb elem hiányzott ahhoz, hogy teljesen kiváló koncertről beszélhessünk. A közönség. Abból krónikusan kevés volt, és hangosabb reakciót is el lehetett volna képzelni. A Primal Fear nagyon jó minőségű hangzást nyújtott, ami a színpadtól mintegy 15 m-re szólt a legmeggyőzőbben.
Amikor a srácok a Final Embrace-be kezdtek, sejteni lehetett, hogy a koncert a végéhez közeledik. A zenekar még egyszer felrobbant a himnikus Metal Is Forever zúzdával, amelyben Ralf rendkívül magas és erős hangja ismét elállította a lélegzetet. Ezzel véget ért a szabályos rész. A ráadásban a zenekar mindössze egy számra tért vissza a színpadra. A Chainbreakernél az emberek még egyszer megvadultak, aztán végleg elköszöntek.
A Primal Fear kissé lerövidítette a szettjét. A ráadásból kihagyták az amúgy kiváló Iron Fist In A Velvet Glove-ot („Nuclear Fire”, 2001), ami különösen nagy kár, valamint a „New Religion” (2007) albumról a Blood On Your Handst. A dobszóló is kikerült a repertoárból. A fiúk a rövidítést valószínűleg annak köszönhetik, hogy a jegyek ára mindössze 12,00€ volt (az persze kérdés, mennyi pénzzel járultak hozzá a koncerthez a szponzorok), és talán a már amúgy is kis létszámú közönség passzivitásának a színpad előtt. Akárhogy forgatom, a Primal Fear megette a nap összes konkurensét a fesztiválon. Még mindig hihetetlenül minőségi zenekarról van szó, amely minden erényét éppen az élő fellépéseivel igazolja. Ezek csak tanórák lehetnek a fiatal, még be nem futott metalzenekaroknak. Habozás és köntörfalazás nélkül. Csak hitelesen, teljes gőzzel és egyből a lényegre, hihetetlenül kidolgozott színpadi játékkal! Acélosan, tövig!
Primal Fear setlista:
1. Intro
2. Sign Of Fear
3. Silver And Gold
4. Running In The Dust
5. Nuclear Fire
6. Face The Emptiness
7. Seven Seals
8. Angel In Black
9. Under Your Spell
10. Battalions Of Hate
11. Demons And Angels
12. Fighting The Darkness
13. Final Embrace
14. Metal Is Forever
—ráadás—
15. Chainbreaker
Setlista
PRIMAL FEAR EXTREMA SKANNERS STEEL CROWN OVERTURES
Képgaléria
