Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Komen, Kras / Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. 08. 09.
Látogatók száma: 700
Nincs is jobb annál, mint egy kisebb, bensőséges szlovéniai fesztivállal zárni a fesztiválnyarat. A Metal Mania Open Air immár ötödik alkalommal ébresztette fel néhány napra a Karszt álmos kis falucskáját, Koment. A Metal Mania igazi különleges élmény: olyan fesztivál, ahol elsősorban a (kiváló!) hazai zenekarok égetnek, mellettük pedig fellép néhány nagyobb kaliberű headliner. Mostanra szinte afféle szlovén Wackenné nőtte ki magát, hiszen a honi metálosok többsége idecsődül egy hétvégére, hogy régi haverokkal találkozzon, igyon egyet, és persze jó zenét hallgasson. Hát igen, ennél jobb ok aligha kell a látogatásra. A rövid, nyugodt vasárnapi autózás (értsd: az 1-es számú megszállott nehéz lábbal a volánnál, a Death, az Exodus, az Annihilator és társaik hangjaira) egy előre nem tervezett kitérővel megtoldódott (igen, tövises a metálosok útja), így valamivel öt óra előtt végre kinyithattuk a megérdemelt doboz sört, és felállítottuk a sátrat (a rendes cserkészek keresztet vetettek volna, és valószínűleg az „A je to?” párosához hasonlítottak volna minket) a már szépen megtelt réten. A gitárok már dörögtek a pályáról, ahol évről évre nagyobb a színpad, ideje volt hát odamenni.
17.00 – 17.30 BLEEDING FIST
A fesztivál megnyitásának (nem)köszönetes feladata a tengerparti thrash metalosokra, a Bleeding Fistre hárult. Öt órakor már teljes erőbedobással nyomták, és bár a korai órán a legtöbben még a sátraknál poharazgattak, azért sikerült néhány embert a színpad elé csalniuk. A mindössze két és egy kevés éve működő tengerparti trió nagyon szorgos és aktív a saját anyagok rögzítésében: van már stúdiólemezük (Immortal Hate, 2006) és egy rakás demófelvételük. Érződik rajtuk, hogy még hiányzik egy kis színpadi rutin, és jól jönne mellé még egy gitár is, de a srácok kompromisszumok nélkül végigrohantak a fél órán, és magabiztosan hozták a saját thrash-verziójukat, amit maguk chaos thrashnek neveznek. A zenekar hangzása Ettiene Chelleri, az agytröszt vezetésével valamiféle Slayer–Venom keverék, egy adag saját ízzel. Ettiene igazán jó frontember, a színpadon úgy tombol, mint egy ordító, tomboló háborús gépezet! Miért mondom ezt? Mert a színpadon kívül roppant barátságos, nyugodt srác (Ettiene, remélem, nem rontottam el az imidzsedet, hehe). A srácok eljátszották az új demóról a Funeral… trió-ját, a Conquering Apocalypse-t, a Funeral Smell-t és a Death War Carnage-t, a zárás pedig az ütős, nyers Primordial Need lett. „Raise some fucking chaos!!!”
Bleeding Fist setlist:
1. Intro
2. Conquering Apocalypse
3. Death War Carnage
4. Funeral Smell
5. Evil Dead
6. Primordial Need
17.45 – 18.15 ERUPTION
Nem volt sok idő tétovázni, mert a színpadon már a következő zenekar készülődött, így a jobb oldali fedett rész az „üdítő italokkal” különösen csábító volt. Aki fanyalgott az alkoholárakon a Metalcampen, az a Metal Maniában megkapta a magáét: fél liter sör (hűtve!) mindössze 1,5€, 3 deci bambusz ugyanennyiért, és így tovább. A metálosok szeme csak úgy csillogott. Basszus, mi, metálosok olykor azért iszunk is valamit… Sörrel felfegyverkezve letáboroztam a színpad előtt, amelyet az ígéretes thrash/speed metal csapat, az Eruption foglalt el. A ljubljanai srácok 2005 óta „tolják a thrasht”, idén pedig kiadták az első demójukat négy saját, ütős thrash számmal, amelyek azonnal felpörgetik a vért (izé… a sört?) minden igazhitű thrasher ereiben. A srácok úgy nyomták, mintha fogadást kötöttek volna rá! A közönség Buco tenyeréből evett, a színpad előtt valóságos apokaliptikus mosh pit zajlott, a nevezett fiatalember pedig úgy üvöltött a színpadon, mint egy kis ördög az Exodus-klasszikusból, a Deliver Us To Evilből. A fél óra adrenalinlöket thrash még így is kevés volt, de a srácok bemutatták a demójukat, amely simán beférne a Bay Area thrash aranykorába, és tisztelegtek a nagy Paul Baloff előtt két remekül eljátszott Exodus-klasszikussal, az A Lesson in Violence-szel és az örök thrash-himnusszal, a Bonded By Blood-dal (Buco, some people should never sing Exodus? :p). Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de egy ilyen előadás közben tényleg érzi az ember, hogy mi, metálosok vérrel vagyunk összekötve!
18.30 – 19.05 INFIDIA
A fél óra mérgező thrash-támadás után jött valami a gyengédebb lelkeknek: a színpadot a stájerországi Infidia foglalta el, és következett fél óra kiváló, dallamos power metal a szimpatikus énekesnő, Tina vezetésével. Az Infidiának van egy vadonatúj EP-je, a Led By The Light, mind a négy remek dalát, a Visiont, a Losing My Dreamlandet, az Alive-ot és a Starchildot hallhattuk élőben. Az Infidia csapata igazán egy húron pendül, a lányok és a fiúk remekül összehangoltak, Tina, a billentyűs Katja és a gitáros Eršte háttérvokáljaiból álló énektrió pedig ütős és rendkívül meggyőző. Tina frontemberként is kiválóan működött (hmm… frontasszonyként?), gond nélkül felmelegítette az egyre népesebb közönséget. Az igazi meglepetést – legalábbis nekem – az Edguy-slágerek, a Tears of a Mandrake és a Superheroes, valamint a Savatage óriások örök metalklasszikusa, a Gutter Ballet jelentette. A Tears of a Mandrake néhány énekes gondot okozott Tinának, de a kissé gyengébb produkciót helyrehozta a remekül elénekelt Gutter Balet és Superheroes. „We’re Superheroes!”
Infidia setlist:
1. Awakening
2. Vision
3. Tears Of A Mandrake
4. Losing My Dreamland
5. Alive
6. Soulburn
7. Starchild
8. Gutter Ballet
9. Lunaine
10. Twist of Fate
11. Superheroes
20.10 – 21.00 AMBASSADOR OF SIFILIS
Este nyolc után jött el az igazi idő a nemi betegségek terjesztésére, amit a zasavjei srácok, az Ambassador of Sifilis igencsak bőkezűen osztogattak. A fiúk bohóckodós fellépése mindig átkozottul jó buli, és most sem történt másként, bár keserű szájízt hagyott Lepi Damjan, alias a „Štajerski slavček” hiánya, aki bevezette az Ambasszadorokat a popslágerek világába, amelyet mindig is el akartak érni és meghódítani. Na mindegy, Damči lélekben velünk volt, pontosabban egy óriási hungarocell fallosz képében a színpadon, a srácok pedig a hiánya miatt annyira lehangoltak voltak, hogy mérgükben a Metalmania nagyérdemű közönségének kiadták Murko mobilszámát. Ha pedig nem fekszik a szifilisz vásárosasszonyainak sajátos humora, a srácok kiváló death/grind metalt játszanak, így a Dickless Tracyvel és a Vulvathrone-nal alkotják a szlovén grind szent háromságát. Remek példa erre a Death Area nevű grind röfögés, de náluk brutálisabbat senki nem tud, mint az I Want it That Way (természetesen a Ron Deremy, Roko Sigafredi, Peter Nordh és Lee Stone(d) pornónégyes fantasztikus koreográfiájával megfejelve, amit szakértő boybandes szopós pózokkal fűszereznek). A gyengébbik nem ájuldozása és sikoltozása az első sorokban persze magától értetődő. A csúcspont azonban a Škandal volt, amely amúgy Damjan és az Ambasszadorok duettje, a srácok pedig a hiánya miatt egyedül adták elő. Kiváló popszínterünk féljen… Jön a szifilisz!
21.25 – 22.30 THE STONE
Fél tízre már eléggé besötétedett ahhoz, hogy grimmek és kvltok legyünk: a színpadra a burek, a csevap és a Ceca földjének démonjai léptek, a szerb black metal bajnokai, a The Stone. A srácok, akik Szerbiát pogányon tartják, idén már a tizenegyedik évükben járnak, öt albumot tudhatnak maguk mögött, a legutóbbi idén januárban jelent meg. A The Stone teljes harci díszben vonult a színpadra, szegecsekkel és tüskékkel teli bőrben, valamint buga-buga corpse painttel, amely a megfélemlítő funkcióját már rég kinőtte. A komor, morbid, temetői hangulatot a színpadon égő gyertyák teremtették meg, és máris egy lépéssel közelebb voltunk a pokolhoz. Nefas hörgése pedig annyira brutális volt, hogy még a halottak is nevettek volna. Alig egy óra alatt a The Stone jó keresztmetszetet adott a pályafutásából, engem, aki nem vagyok éppen a black metal legnagyobb rajongója, pedig sikerült meggyőznie a meglehetősen dallamos, színvonalas black metalnak, amit ráadásul többnyire szerb nyelven énekelnek.
23.00 – 00.30 DYING FETUS
Az első este headlinerei újabb csemegét jelentettek a death/grind metal minden rajongójának: a színpadon a műfaj bajnokai álltak, a Dying Fetus, a műfaj atyái! A vér a Epidemic of Hate klasszikus első brutális sikolyára már megfagyott az ereinkben, a Dying Fetust pedig másfél órán át semmi nem állította meg. John Gallagher gitáros és Sean Beasley basszusgitáros kettős vokálja nem emberi hangszálakból jött, változatosságuk pedig még dinamikusabbá teszi a brutális nyomulást. A nép megőrült! A headbangelésnek és a moshozásnak nem volt vége, a zenekar láthatóan elégedett volt, ezért örömmel sorolta egymás után a klasszikusokat. A legendás amerikaiak 1991 óta grindolnak, és a hosszú színpadi rutin bizony meglátszik rajtuk. A hosszú évek alkotómunkája öt stúdiólemezt hozott, amelyeket a setlist kiválóan lefedett. A Purification Through Violence debütáló lemezről a Raped on the Altar és a Skull Fucked blaszfém páros, a legendás Kill Your Mother/Rape Your Dog, valamint a Killing on Adrenalin, amellyel a kiváló Killing on Adrenalin lemezről zártak… Sorolhatnám még, de nincs értelme. A setlist álomszerű volt! Igen, másfél órán át adrenalinnal mészároltak minket a Dying Fetus tagjai, John és Mike gitártrükkjei irigylésre méltóak, a Sean és Trey alkotta ritmusszekció pedig pusztító! A zenekar negyedik lemezének címe a legjobb leírása annak, amit csinálnak – „Stop At Nothing!”
Dying Fetus setlist:
1. Epidemic of Hate
2. Fate Of The Condemned
3. We Are Your Enemy
4. One Shot, One Kill
5. Insidious Repression
6. Purged Of My Worldly Being
7. Justifiable Homicide
8. Bringing Back The Glory
9. Schematics
10. Pissing In The Mainstream
11. Kill Your Mother, Rape Your Dog
12. Raped On The Altar
13. Homicidal Retribution
14. Skull Fucked
15. Praise The Lord (Opium Of The Masses)
—ráadás—
16. Grotesque Impalement
17. Killing On Adrenaline
00.45 – 01.40 DEKADENT
A pénteki este zárásának megtiszteltetése valószínűleg a legjobb szlovén black metal zenekarra, a Dekadentre hárult. A zenekar agytrösztje, Artur Felicijan vezetésével (Artur a Noctiferia és a Per Aspera lemezein is kölcsönadta a hangját) tavaly jelent meg a fenomenális debütáló lemez, a Manifestation of Seasonal Bleeding, amely megszámlálhatatlan pozitív kritikát kapott, külföldi sajtóban is. A Dekadent hihetetlen tehetség, amelyet olyan hangzásban rögzítettek, ami azonnal rabul ejti az embert. A Dekadentet egyedivé az ördögi, brutális hangzás teszi, amely mégis tele van energiával, misztikával, kétségbeeséssel és szomorúsággal. A késői órán a Dekadentnek sikerült hihetetlen atmoszférát teremtenie, amely felvillanyozta a levegőt, a srácok alaposan megmutatták mesteri hangszerkezelésüket, Artur jeges sikolyai pedig ébren tartottak minket. Dissident Dream, Kres, Vigred, … Le a kalappal, srácok! A Dekadent már jelezte, hogy a Metal Mania volt az idei utolsó fellépésük, mert hozzákezdenek az új lemez, a The Deliverance of Fall előkészítéséhez. Én tárt karokkal várom.
A pénteki este (túl) hamar véget ért, lefekvés előtt még jólesett egy pohárka, a sátor pedig egy esős nap után igazi választás volt az akkumulátorok feltöltésére a következő napra.
Szöveg: Rok Klemše
Fotó: Aleš Podbrežnik
Setlist
17.00 – 17.30 BLEEDING FIST 17.45 – 18.15 ERUPTION 18.30 – 19.05 INFIDIA 20.10 – 21.00 AMBASSADOR OF SIFILIS 21.25 – 22.30 THE STONE 23.00 – 00.30 DYING FETUS 00.45 – 01.40 DEKADENT
Képgaléria
