Stu Hamm – a basszusgitár varázslója (2008)

0 19

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Orto bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. március 16.
Látogatók száma: 110
Jegyár: 10,00€

Eltelt egy év, újra itt a március, ideje hát vendégül látni egy zenei virtuózt, aki világszerte zenei klinikák tartásából él. Tavaly a Muzikaviva zeneiskola szervezésében az Orto Bar vendége volt a brazil progresszív metal zenekar, az Angra gitárosa, Kiko Loureiro (RockLine-beszámoló ITT), idén pedig a hagyomány a basszusgitárosokkal folytatódik. Szlovéniában Stuart Hamm tartott basszusklinikát.

Stuart Hamm a pályája során nem kerülhette el a bostoni híres Berklee College Of Music-ot. Ott természetesen megismerkedett – kivel mással – Steve Vaijal és Joe Satrianival, és az ő lemezeiken nyújtott kiváló játékával szerzett magának nevet. A fickó az évek során dolgozott a Michael Schenker Group-pal, Frank Gambale-lel és Richie Kotzennel is, akit egy héttel korábban néztünk meg egy koncerten Velden am Wörthersee-ben (RockLine-beszámoló ITT).

A színes estéről a szervezők szépen megfűszerezett programmal gondoskodtak. Stu Hamm klinikájának meghirdetett műsora ugyanis nem tartott egy óránál tovább, ezért színpadra hívtak néhány zenészt, a Muzikaviva zeneiskola „termékeit”, hogy a színpadon edződhessenek. Az első fülmasszázst a Led Zeppelin Stairway To Heaven című számának átdolgozása jelentette, amelyet négy fiatal fuvolista adott elő gitárkísérettel. Rövid folytatás következett egy női duót is felvonultató zenekar fellépésével, ahol a színpadi lámpaláz messze túltett a két választott szám előadásán. Az első igazi rockrobbanást viszont az instrumentális felállás hozta: Tadej Košir (gitár), Marko Menart (gitár) és Žiga Kožar (dob; Neisha, Traja Imer Brizani) gazdag repertoárjukat Miles Davis (Tutu), a Toto (Dave’s Gone Skiing) és Joe Satriani (Satch’s Boogie) darabjainak eljátszásával mutatták be.

Tíz óra tájban aztán végre színpadra vonult a nagyszerű basszusgitáros, Stu Hamm! Nem nézelődött sokat, hanem kezébe vette híres Fender basszusát, odaszólt: „Dober vecher”, és simogatni kezdte a hangszer nyakát. Természetesen a basszus két kézzel történő tapping technikájáról van szó, amelyet Stu Hamm, a basszusgitárosok különc alakjaként, a harmóniák keresése közben az egyik legmagasabb fejlettségi pontig vitt.

Az Orto bar jókedvűen megtelt zenei finomkodókkal. Sok kíváncsi szlovén zenekarok tagjai közül is eljött megnézni a példaképét. Röviden: úgy 80 ember töltötte meg mérsékelten és kellemesen a termet, hiszen tavaly Kiko Loureiro klinikáján szó szerint nem lehetett levegőt venni a kis teremben, annyi érdeklődő jött el.

A My Boss Drives a Mercedes While I Get Paid Minimum Wage volt Stu felvezetése a klinikához. Ezután egymás után szikráztak az átdolgozott The Beatles-klasszikus, a Lucy In The Sky With The Diamonds, a Te Extraño, a Count Zero, a Flow My Tears, és különösen a The Beatles – Beethoven-egyveleg, az Abbey Road / Moonlight Sonata, amelynek lágy játékától és finom harmóniáinak hömpölygésétől még a szőr is felállt a hátunkon. Stu Hamm jó adag humorral fűszerezte a koncertet, ami az úriembertől győzelmi tett volt, hiszen közvetlenül Frankfurtból érkezett az Orto Barba, állítólag halálosan kimerülten és fáradtan. Úgy tűnik, még időben sikerült regenerálódnia.

Jön a szokásos szünet, Stu pedig válaszol néhány kérdésre. Utána a koncert mindössze tízpercnyi műsorral folytatódik, amelyben még egy összeállítást hallhatunk: Stu beleszőtte a Nostalgia című számot, és a Led Zeppelin-klasszikus, a Going To California rendkívül érdekes változatává olvasztotta. A Lone Star-ral zárult Hamm úr egy jó órás szólófellépése, a színpadon pedig közös „jammre” csatlakozott hozzá Tadej Košir (gitár), Marko Menart (gitár), Žiga Kožar (dob) és Franci Zabukovec, a Magnifico gitárosa. Az est e részének központi alakja azonban a Muzikaviva főnöke, Janez Hostnik volt fekete Fender Telecasterével, aki szerényen foglalta el helyét a színpadon, mondván, hogy mostanában egyáltalán nem gyakorol gitáron. Stu Hamm „megnyugtatta”, hogy válasszon bármilyen számot. Janez persze tisztességes bluesra vágyott, hiszen nem hiába játszott a Don Mentoni bendben, így a sokszínű zenei tudásbemutató a végére megkapta az igazi „hangsúlyt”, és az i-re a pontot.

Egyedülálló alkalom volt látni Stu Hammot, élvezni a basszusgitár-játékának technikai bemutatóját, megtapasztalni, milyen erős és fontos hangszer lehet a basszusgitár, mennyi nagyszerű dallamot és többszólamú harmóniát lehet kihozni mindössze négy húrból – ilyesmi nehezen kínálkozik még egyszer így, tálcán. Mindezért köszönet jár Janez Hostnik kiváló és gondos szervezésének, valamint a Muzikaviva többi emberének, akik képzett, oldott és szellemes zenei estéről gondoskodtak; reméljük, hogy a jövőben nálunk is még többször tanúi lehetünk ilyesminek.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik