Kiadó: Kapa Records & God Bless This Mess Records
Megjelenés: 2019. 01. 17.
Produkció: Jure Vlahovič & Dario Solenicki
Az album hossza: 35.11 perc
Stílus: Post-Rock / Jazz / Alternative Rock
Instrumentális zenét kerestek, amely elröpít a racionalitás kikapcsolásának túlvilági panteonjába? Vagy inkább maradnátok a logikusnál, mégis egy olyan lemezre vágytok, amely ugyan instrumentális, de hihetetlenül közvetlen és könnyen hallgatható? A ŠKM Banda új albuma, a „Nouvi sad” mindkettőt hozza! Egy csapásra két legyet üt: csábító az igényes zenei gurmandoknak éppúgy, mint azoknak, akik a hallgathatóság szent egyszerűségét keresik, bár a ŠKM Banda messze nem egyszerű eset. Egyenesen szólva: post rock, amelybe a jazz elemeinek doktrínája keveredik, szüntelenül egymásba áramló hangrétegek halmaza, amely hol a zúgva oszcilláló zajos „šunder” féktelen tömege felé tör – ettől a zenekar időnként még noise-os felhangot is kap –, hol törékenyen ringó motívumok felé, ahol szívesen felsziporkázik a prekmurjei földrajzi eredetű, igazi muravidéki pátosz, és minden felé, ami a kettő között van. Röviden: kiváló album, tele eklektikával, kihívó, egyedi ötletekkel és rendkívül kompakt, egymásra hangolódó játékkal, amelynek alapja a stúdióban az, hogy a számokat úgy játsszák fel, mintha koncerten lennének, méghozzá „egy menetben” (in one take). Ezt a megközelítést a zenekar albumról albumra viszi tovább, és ez garantálja, hogy a hallgató a zenei kifejezés tiszta, autentikus purizmusával találkozzon, ahogyan azt a művész tapintható hangesztétikát közvetítő érzéke generálja. Törekvés a szabadságszerető művészi tartás és az igazmondás varázslatos mámorának tökélyére. Annyira organikus, amennyire csak lehet! Hangtájképpel, amelyet a természetes hangkollázsok árnyalatainak összeolvasztó purizmusa sző át. Ezek az átkozott muravidékiek! Átkozottak abban az értelemben, hogy megint ennyire átkozottul jók.
Ezúttal egy kicsit több a torzított pillanat. A hallgatás közben az az érzésünk, hogy a muravidéki gyökerek népzenei dallamvilággal való kacérkodása nem kerül olyan magától értetődően a középpontba, mint az előd, a mit sem veszítő színvonalú „Panontikon” (2014) esetében, néhány új frázis pedig egy kicsit csiszoltabban és nyersebben ragad meg. Legalábbis az összbenyomás ilyen, bár a muravidéki földrajzi eredetű dallamvilág bizonyos frázisokban érezhető, főleg a nyitó Puščavában és a záró Beljiben.
A zenekar zenei víziójának legnagyobb vonzereje mindig is az volt, hogy ügyesen lépked a törékeny, álmodozó kirándulások és a már említett, időnként érdesen rockos, hangsúlyos attitűd között. Ezek a hangulatváltások, fokozásuk crescendóvá, a hangpasztellek egymásra rétegezése egy-egy motívumban – mindez az ismétléseken át a „tudat elragadtatásának” állapotába hat.
Az album közepén a gyengéd Brina nyugtat le, amely misztikájával, nyugalmával és mélységével tovább mélyíti a lemez cerebrális jellegét. A hipnózis pillanata ebben a lágy hangzásban még erősebbé válik. Az Avgust című számban a zenekar kiváló színjátékot ad elő a post-rockos frazírozás és a jazzes fogások fúziójából. A két gitár helyenként elektromos-akusztikus, hangzásában kísérletező „kiegészítésbe” kerül, és ebben a hangzásbeli kettősségben végig kommunikál egymással, a kölcsönös összehangolódás hatalmas játékosságával. Erre szinte ösztön vezeti őket, a dallam adott pillanatbeli továbbvitelének ösztöne. Ezért hordoz az album bőven hangsúlyozott spontán eseményalakulást, vagyis a meglepetés elemét. Mindebben pedig sok a tömörség, mert a ŠKM Banda ebbe a változatos, festői hangkollázs-építő szenvedélybe hihetetlen mennyiségű muzikalitást pakol. Ez a zenekar fő ütőkártyája, amellyel bárkit elvarázsol. Legyen az igényesebb vagy kevésbé igényes hallgató, vagyis olyan, aki elsősorban a hallgathatóságra szavaz.
Bár a számok kompozíciós szövete, a motívumok egymás mellé illesztése igen laza, végig érezhető az a vezérfonal, amellyel a ŠKM Banda megőrzi bennük az összetartást, vagyis – a zenéjüket fogyasztó szemszögéből – egyfajta hangszerelési követhetőséget. A „rendszer összeomlását” (motivikus széttöredezést) a zenekar az albumon csak egyszer engedi meg magának. Természetesen szándékosan. Nem sokkal a negyedik perc után az album leghosszabb kompozíciójában, a záró Beljiben, ahol a telített „šunder” szakaszában néhány noise-os trükköt csal elő, mielőtt a szám lassan visszatér a post-rockos hullámzás akusztikus miliőjébe a számtalan ismétléssel, és ezzel az album be is zárul.
A ŠKM Banda az új, „Nouvi sad” című albummal bizonyítja, hogy Szlovéniában a motivikus lazaság és a tapintható frazírozási szubsztancia közötti ügyes egyensúlyozás egyik legfinomabb kötéltáncosának számít. Ezt a momentumot a rock’n’rollban általában nagyon nehéz elérni, de a ŠKM Banda veleszületett ösztönnel és érzékkel bír ahhoz, hogy ebbe a rendkívül izgalmas zenei akvarellbe éppen annyi ötletet szőjön, amennyi kell, és így végig hálásan teremtse meg az egyensúlyt. Jó 35 perc kiváló zene vár rátok. Egyedi, ötletileg kihívó, önálló és mindenben eklektikus. Határtalan szélesség. A ŠKM Banda a „Nouvi sad” albummal tehát alkotói pályájának csúcsára ért, és olyan lemezt tett le az asztalra, amelyet már most kijelenthetünk: 2019 egyik legjobb szlovén rockalbuma lett, és az is marad!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 10 / 10
Számlista:
1. Puščava (06:08)
2. Romantični (07:58)
3. Brina (04:49)
4. Avgust (06:24)
5. Belji (11:29)
Felállás:
Iztok Koren – gitár
Mitja Sušec – gitár
Jernej Koren – basszusgitár, billentyűk
Jernej Sobočan – dob
