Kiadó: ZARŠ
Megjelenés dátuma: 2018.09.18.
Érdekes történet, hogyan került hozzám ez a válogatás jókora késéssel a hivatalos megjelenés napjához képest, teljesen váratlanul. Ehhez jön még a várakozás a megfelelő recenzensi pillanatra, amikor az energiakvantum kedvező, és a válogatás féléves késéssel kerül terítékre. Mindegy, szlovén rockról van szó, szlovén gyökerekkel, amiről elsőbbséggel kell írni, és az évenkénti Klubski Maraton válogatás – amelyről a kompiláció mellett minden évben a kočevjei zenészek egyesülete is gondoskodik a „Kočevje špila” ütős szlogen jegyében – nálunk afféle elsőbbséget élvez a szlovén zene szokatlanságának, provokatív voltának és eklekticizmusának felkutatásában és bemutatásában.
A „Klubski maraton” válogatás tizennyolcadik kiadásában is bőven gondoskodott érdekes, zeneileg kalandos provokációkról, vadhajtású szerzői kilengésekről. Ebből a szempontból a szlovén zenében néha már annyi a demokrácia, hogy az adott előadónál a bizarr valódi határába ütközik. Az új „Klubski maraton” alapvetően az alternatív rock terepe felé húz, de az alműfaji szenvedély persze sokszor annyira szerteágazó, akárcsak az alműfajok fúziója, hogy a skatulyázás itt újra meg újra igencsak nehézkes.
A „Klubski Maraton 2018”-at két ütős, kísérletező kalandtúra nyitja, amely ezúttal az alternatív rock birodalmából az Apory Museum kifejezésvilágának kezébe érkezik. Amikor a pincehelyiségek és garázsok kifüstölt szobáiban életre kel a hangi minimalizmus akrobatikája, amely rendkívül csípős és érdekes, tapintható hipnotikus hatású zenei kalanddá olvad. A csapat a programozott hurkokra, a hangrétegek szintetizálására épít, és szereti az Apple laptopokat, miközben sötét, de sűrű szenvedéllyel változatosan és dinamikusan állít szembe egy elidegenedett, a produkcióban üvöltően üres és földönkívüli vokált. Az Apory Museum „beszippanthat”, ha kikapcsolod a racionalitást, eleve hordozzák a saját karizmájukat, ahogy változatos elektronikus hangokkal festői hangtájat teremtenek, tele a szabadon sodródó utazás sötét kilátásaival, ami a váratlan fordulatokkal és spontaneitással ingerel. Az egész azoknak lesz érdekes, akik értitek a post rock szóösszetételt, bár ez a címke ezúttal túl laza.
A válogatást a Balans duó kísérleti hangzásbeli bukfencezése követi, amely még határozottabban viszi a lemezt a transzcendentális tágasságokba, egy kifejezetten obskúrus hangtájba, ahol kezet fognak az abszolút hangi minimalizmus trükkjei számos ismétléssel, amelyek felszállópályát készítenek elő a racionalitás kikapcsolása felé. A Balans egy duó, amely épp ezekben a napokban dobta ki magából a harmadik stúdióalbumát. Mint mindig, tréfás és gúnyos borítóval, amely hangsúlyozza, hogy a duó az önparódia bizarr kilengésének határán lovagol. A hipnózis és a minimalizmus trükkjei egyedi módon szövődnek össze, és folyton meglepnek, bár az egész alapvetően nagyon banálisnak hat, és megfontolt zenei fókusszal van összerakva. Egyensúly a szó igazi értelmében. Határtalan ütősséget, ha nem egyenesen szórakozást főként a V vrsti stojim hoz, ahol a vokál használata miatt némi post-punk kontúr is bekerül. Amikor a Lower – Fidelity megközelítés receptje uralkodik. Szórakoztató darab.
Ezután a Baltazar duó lövi át a válogatást. Zseniális név. Furcsa, hogy előttük senkinek nem jutott eszébe. Mivel csak ketten vannak a csapatban, valahogy samplerrel is segíteniük kell magukat, főleg ha teljes vokális ignorancia van. A zenekar teljesen ösztönösen és pillanatnyilag viselkedik. Ahogy az adott ihlet vezeti. Ezért a két szám két garázsjamnek hat, tele hiteles szerves hangzással, ahol elsősorban a zsíros, zajos hangzásról a szétfeszülő gitárőrület gondoskodik (Animal Transistor). Ez vagy kanonádszerű frazírozásban forog, vagy üvöltő félhangos kanyarokba viszi a gitárt, amelyek újra bevezetik azt a post rockos érzést. A Baltazar az a tiszta minimalista rituális ricsaj, amely a ptuji Vibesonic Jam megközelítéseire emlékeztet. De persze egyedi módon. A második szám, a Drumich, hordoz némi dub konnotációt, ami a Dubzilla ismerőit is megmozgathatja. A komplex szerkezetű ritmusok a riffes kilengésekkel pedig azoknak is érdekesek lehetnek, akik ismeritek a železniki Disdrug zenekart.
A China Traffic nagyra becsüli a Nirvanát, bár a zenéjük egyáltalán nem emlékeztet erre a zenekarra, inkább maga a romboló energia, amely főként Jure Javoršek énekes kiemelkedően átütő őrületének vokális kilengésében testesül meg – aki közben a gitárt is lengeti. Egyébként főleg a második szám, a Sudoku tárja fel az indie pillanatot, bár az első tétel, a P 17 a maga tüskés zajában és kihányt agressziójában még mindig csak kisgyerek a „környékbeli honfitársakhoz”, a kamniki noise-terroristákhoz, a Nikki Louderhez képest. A China Traffic azonban semmiképp sem szépszemű, édeskés indie rock Bambi, hanem a zajjal alaposan megrázza a zenei megközelítésüket fogyasztó, „arra járó” hallgató elhatározásait és agytekervényeit.
A Maskardh sajátosságairól kifejezetten Matic kérdezett a cerkljei C.MA.K.-tól, és semmiben sem tévedett! Végre a válogatáson némi metálos „kínzás” is feltárul. A Maskardh rendkívül érdekes szerzemény a szlovén zenei térnek, illetve metál undergroundjának. A produkció amúgy teljesen nyers, a „pokol megfelelő hőmérsékletére” hangolt, de ez nem a döntő tényező. A zenekar hihetetlenül technikailag kidolgozott. Alapvetően death metalt koptatnak, az extrém bevitelről pedig két festői growl gondoskodik, amelyek mint további hangszerek tökéletesen megmozgatják a válogatás két kompozíciójának amúgy is képszerű fejlődését, amelyek számos ritmikai törés és frazírozási fordulat egymásutánjából épülnek. A Maskardh hozza azt a reménysugarat, hogy a szlovén metál a közeljövőben ismét talpra áll. Mindenképp olyan zenekar, amelyet kötelező megnézniük a határtalanul vonzó technikai kilengés rajongóinak, amilyet az extrém tüskés death metal-csizma generál. A Maskardh eleve nagyon autentikus tartással lép fel, és a válogatás egyik legérdekesebb pillanatát hozza. Tizenegy perc elsőrangú brutalizálás a Maskardh-val.
A Samuel Blues Samo Pivač (vagy fordítva). Énekes-dalszerző, aki rendkívül jól kiigazodott mindenben, amit csinál. Nem csinál túl sokat, de épp a „kevesebb több” axiómájában válik szakmája igazi mesterévé. A Slovani című számot egyébként megtaláljuk az „Alpska Psihadelija” albumon, de a válogatáson hallható verzió más, néhány hangzásbeli dúsító trükkel. A Samuel Blues D.I.Y. minimalista. Mindent egyedül játszik, egyedül diktálja az egész ritmust, és persze mindent egyedül is énekel. A Submarine Machine-ben nyílt vokális cinizmusával a megkérdőjelezhetetlen énekes-dalszerző hősöd lesz, aki tökéletesen olvasztja egybe a blues elemeit a világ dalszerzői életművének klasszikus alternatív rockos megközelítéseivel. Alpok-alji módon sötét, a Jesenicéből származó srácnál földrajzi származása miatt mást nem is várhatsz. De hihetetlenül átütő a maga zenei különlegességével. A Submarine Machine számot is bemutatta már a fickó, mégpedig a „Rocket Ship Fly” albumon, de az új verzióban hosszabb és továbbfejlesztett. Mindkét szám úgy hat a válogatáson, mintha egymás után vették volna fel, egy időben, ugyanazon a helyen. Egy nekifutásra. Élőben, persze. A Samuel Blues így szorgalmával és zenei különlegességével olyan énekes-dalszerző, aki folyamatosan erősíti pozícióját a szlovén zenei undergroundban, és nem hagyja abba a szórakoztatást a maró, cinikus akasztófahumorú megközelítésével, ami viszont a költészetben valóságosan földre tesz. Ezért olyan meggyőző a fazon.
A tizennyolcadik válogatás tehát a „Klubski maraton” egyik legérdekesebb, legváltozatosabb, ezért különösen vonzó kiadása.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
01. KM18 – Popotnica (1:38)
02. Apory Museum – Age Of… (5:49)
03. Apory Museum – The Fold (4:14)
04. Balans – Na isti strani reke (7:08)
05. Balans – V vrsti stojim (3:58)
06. Baltazar – Animal Transistor (6:41)
07. Baltazar – Drumich (7:09)
08. China Traffic – P 17 (3:15)
09. China Traffic – Sudoku (4:45)
10. Maskardh – Reverse Utopia (6:02)
11. Maskardh – Thrills Of Deconstruction (4:58)
12. Samuel Blues – Slovani (3:23)
13. Samuel Blues – Submarine Machine (4:02)
Részletek:
A Klubski maraton 2018 válogatás számait a Radio Študent stúdiójában vették fel és keverték.
Hangmérnök: Blaž Pavlica (4, 5), Jure Gruden (6, 7, 8, 9), Luka Seliškar (10, 11), Makis Ananiadis (2 , 3, 12, 13)
Mastering: Neven Smolčič, Fabrika 13 (www.fabrika13.net)
