Helyszín: Postojna, Epicenter
A koncert dátuma: 2007. 05. 06.
Látogatók száma: 150
Jegyár: ingyenes belépés
Ki gondolná, hogy a világon él valaki, aki nyilvánosan meg meri hirdetni a fellépését, amelyen magabiztosan énekli a Queen halhatatlan dalait, azokat, amelyekhez egyesek közülünk érzelmileg különösen kötődnek, és minden olyan imitátorral szemben kritikusak vagyunk, aki akár a legkisebb szeletkéjét is eltorzítja egy számnak, és a maga módján játssza el.
Hát, ez az ember létezik. Lee Garcia, a spanyol származású előadó Postojnában, a meghirdetett kezdés után egy órával megmutatta, mit tud. A szüleivel együtt a kis kulisszák mögött lassan és óvatosan készülődött, és egyórás várakozás után öt percre félreugrott, majd a kis tömegen keresztül visszatért, átöltözve, az örök Freddie Mercuryként. A fellépését a színpadon az apja jelentette be csendben, és a helyi DJ felé nézve azzal, hogy halkítsa le a zenét. Egy kis hordozható playback stúdión megnyomta a play gombot, és lám, a „We will rock you” kemény rockos verzióra átdolgozott, ütős hangjaira berobogott a színpadra Lee Garcia. A részletekig begyakorolt koreográfiájával és megjelenésével (fehér frakk, piros oldalcsíkos fehér nadrág, fehér sportcipő, fehér csuklópánt és természetesen Buggs Bunny-s ujjatlan póló) már az első másodpercekben elállt a lélegzetünk. A vonaglása, a lépkedése, a kézmozdulatai, az arcjátéka, a beleélése – a színpadon Freddie állt. Végigvezetett minket egy sor slágeren, amelyeket egymás után intonációban tisztán énekelt végig, miközben persze időnként a terc lefelé éneklésével kellett besegítenie magának, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a stúdiófelvételeken hallható részeket az igazi Freddie Mercury sem tudta élőben úgy elénekelni, mint a lemezeken. A nyitódal után a „Tie your mother down” következett, amelyet szó szerint ugyanúgy énekelt és táncolt végig, ahogy Freddie tette a Wembleyben 1986-ban. E két szám után arra jutottam, hogy a helyes előadás ellenére a hangszín semmiképp sem Freddie-é, majd eszembe jutott az 1992-es Freddie Mercury Tribute Concert, ahol George Michael énekelte a „Somebody to love”-ot, és az a hang a mi Freddie-nké is lehetne. Jött a „Somebody to love”, amelyben könnyedén, falszettben énekelte el a záró „Somebody to” részt, majd mintha csak mozgólépcsőn ereszkedne lefelé, úgy csúszott le a „love” szón. Aztán a „Play the game” és a „Killer Queen” következett, mindkettőt nagyon átélten és meggyőzően adta elő. Persze nem hagyhatta ki a fellépéséből a wembleyi legendás közjátékot sem, amikor Freddie egymaga tesztelte a közönséget. Rövidített formában belekezdett az Ye-ee szótagokba, és mi fel-le futottunk a skálán, párbeszédet alakítva ki vele. Jöttek a „Save me”, a „Seven seas of Rhye” és a „Bicycle race” számok. Az éneklését és a mozdulatait magabiztosan a színpad legmagasabb pontján mutatta be, amely kissé a közönség fölé emelkedik. Nagyon érdekes jelenetek következtek May szólói alatt, amikor a mi Freddie-nknek valahogy ki kellett találnia magát, és a színpadi jelenlétét egyszerűen a mozgásával fejezte ki. Jöttek Freddie karlendítései, félköríves forgásai és így tovább. Következett a „Fat bottomed girls”, amelynek közepén a „kiszáradt torkú” énekes italt is rendel. A szám után elhangzott a „How are you doing guys?”, amelyre mi, fiúk, csak nagy nehezen húztuk följebb a szánk sarkát. Jött a „Good old fashioned lover boy”, a „Don’t stop me now” és az „Another one bites the dust”, magabiztosan énekelve, a magasabb hangokat kissé lejjebb véve. Az első rész utolsó két száma az „Under pressure” volt, amelynek előadása jó volt, de a számot meghatározta egy meggyőzőtlen közbenső rész, ahol Bowie vokáljának kellett volna uralkodnia, valamint a „Now I’m here”, amelynél az énekes hangja 13 szám után először remegett meg. Ezután 30 perces szünet jött, majd Freddie sárga mellényben, az angol zászlóba burkolózva lépett színpadra, és a „Flash” erőteljes kezdetéről átváltott a „One vision”-re; az anyukája támogatta, aki a színpad előtt az angol zászló lengetésével kísérte végig a fellépését. Következett az „A kind of magic”, amelyet viharos hangulatban végig a közönséggel együtt énekelt, a „Who wants to live forever”, az „I want to breakfree” (porszívó nélkül!), a „Living on my own”, a „Hammer to fall”, ahol már érződik a hang fáradtsága, és a magasabb részeket az eredetinél lejjebb énekli, az „I want it all”, a „Breakthrough” Freddie Mercury kifinomult eredeti kezdésével, a „Bohemian Rhapsody”, amelyből akár May szólója is hiányozhatott volna, mert Lee végig a falszettjével kísérte, valamint a „Crazy little thing called love”, amelynél Lee leszállt a színpadról, és a közönség között énekelt. A rendes műsor utolsó két száma a „Radio ga ga” volt, ahol az énekes már nagyban igénybe veszi a torkát, ezzel elismerve a szám nehézségét, és a „We will rock you”, amely replay-ként szolgált a koncert lezárásához. Ezután háromperces közös éneklés következett a közönséggel a korábban már hallott Yee-ee és Ti-deo szótagokkal, ahol a mi Freddie-nk kicsit túlzásba vitte, túl magasra ment, elcsuklott, és a „Fuck that I’m going down.” szavakkal beismerte a vereséget.
Hatalmas ovációra tért vissza a színpadra, és elénekelte a „We are the Champions” és a „Show must go on” számokat; közben azt is elmondta, hogy ilyen közönséggel még nem találkozott, és hogy még vissza fog térni Szlovéniába.
Bevallom, ilyen jó fellépést még egyetlen más Freddie Mercury-imitátortól sem láttam, és remélem, hogy Lee Garcia még látható lesz nálunk vagy valahol a közelben külföldön, mert egy ilyen magabiztos produkcióért, amilyen Lee-é, amelyhez rengeteg tudás, képesség és mindenekelőtt sok szeretet kell az eredeti Queen iránt, érdemes a szokásosnál néhány kilométerrel többet utazni. Lee Garcia, légy üdvözölve!
Szöveg: Peter Strnad
Fotó: Daniel Pavlica
Setlista
1.We will rock you 2.Tie your mother down 3.Somebody to love 4.Play the game 5.Killer Queen 6.Save me 7.Seven seas of Rhye 8.Bicycle race 9.Fat bottom girls 10.Good old fashioned lover boy 11.Don’t stop me now 12.Another one bites the dust 13.Under pressure 14.Now I’m here 15. One vision 16. A kind of Magic 17. Who want’s to live forever 18. I want to breakfree 19. Living on my own 20. Hammer to fall 21. I want it all 22. Breakthrough 23. Bohemian Rhapsody 24. Crazy little thing called love 25. Radio Gaga 26. We will rock you (replay) 27. We are the champions 28. (BONUS) Show must go on
Képgaléria
