Rock In Opposition fesztivál 2007

0 10

A koncert dátuma: 2007. május 6.
Látogatók száma: 1304

Mi is az a RIO, vagyis a rock in opposition? Zenei stílus vagy politikai mozgalom? Eredetileg politikai mozgalomnak szánták, a Henry Cow és a Slapp Happy indította el, a hetvenes évek végén és a nyolcvanasok elején pedig sok más zenekar is csatlakozott hozzá (Univers Zero, Present, Art Zoyd, és a szlovén Begnagrad is). Ezek a bandák nagyon különböző stílusokban játszottak, zeneileg nehéz volt közös nevezőt találni, de a mozgalom minden művésze az eredeti, mindenekelőtt pedig a nonprofit zene mellett állt ki. Később a hallgatók a RIO-t leginkább az Univers Zero, a Present és az Art Zoyd zenei világával azonosították. Így a RIO zenei stílusként is kezelt fogalommá vált, az avantgárd progresszív rock pedig a szinonimája lett.

Így jutunk el 2007-ig, a mozgalom megalakulása után több mint harminc évvel. Megrendezik az első ilyen jellegű fesztivált. A meghívott zenekarok mind óriási mértékben hozzájárultak a mozgalom és az eredeti zene fejlődéséhez. Itt volt John Greaves és Chris Cutler a Henry Cow-ból, valamint Peter Blegvad a Slapp Happyből. Eljött a Faust, amelyik a legtöbbet tett a krautrock kifejezés elterjedéséért, és a hetvenes években kivételesen újszerű zenét játszott. Roger Trigaux (az Univers Zero és a Present egykori tagja) hosszú évek barátjával, Michel Bessetvel együtt a fesztivál szervezésében is részt vett. A meghívásnak eleget tettek a Magma és a Zao tagjai is, vagyis két legendás zeuhl-zenekar. Emellett a legkülönlegesebb újabb avantgárd bandák közül is fellépett néhány. Nehéz lett volna jobb és sokszínűbb névsort elképzelni egy ilyen rendezvényhez. És persze mint e zenekarok többségének rajongója, ezt az eseményt semmiképp sem hagyhattam ki.
Úgy döntöttem, hogy már csütörtökön elindulok a fesztiválra, mert péntektől nehéz lett volna minden zenekart elcsípni. Nagy várakozással mentem hát a ljubljanai repülőtérre, ahonnan Párizson át Toulouse-ba repültem volna. A nap elég rosszul indult. Alighogy megérkeztem a reptérre, kiderült, hogy Franciaországban sztrájkolnak a légiforgalmi irányítók, és a járatomat törölték. Semmi baj. Kaptam egy következő járatot, ami három óra múlva indult, de így is pont maradt annyi időm, hogy Párizsban átszálljak a Charles De Gaule repülőtérről az Orlyra. Semmi pánik. Beülök a gépbe, és elég sokáig várunk a felszállásra. Újabb félórás késés. Már izzadni kezdek. Időben nagyon szoros lesz. A menetidő egy óra ötven perc lett volna, mi több mint két órát repülünk. Megint késés. Rossz jel. Végre mégiscsak megérkezünk a Charles De Gaule repülőtérre, én pedig pánikban keresem az Orlyra induló buszt. Végül megtalálom a megállót, érdeklődöm, és kiderül, hogy a busz épp az orrom előtt ment el. A következő fél óra múlva indul. Ránézek az órámra, és látom, hogy esély sincs rá, hogy elérjem a járatot. Úgy döntök, életemben először taxival megyek. És mi történik? Természetesen baleset van az úton. Mindennek ellenére, és a busás összeg ellenére, amit fizetnem kellett, a taxis még időben leszállít a reptéren. Már kicsit fellélegzem. De amint belépek a reptérre, látom, hogy a becsekkolópultoknál zsúfolásig tele vannak a sorok. Soha nem érnék oda időben a gépre. Aztán ránézek a kijelzőre, és látom, hogy a toulouse-i járatot törölték. Nem tudtam, örüljek-e vagy dühöngjek. A következő hat órában próbálok másik járatot találni, de este végleg megtudom, hogy aznap már nem lesz járat Toulouse-ba. Kis szemezéssel és sok gyaloglással sikerül találnom egy másnapi járatot reggel 6.20-ra. Szuper. De valahol aludni kell, különben zombiként mászkálnék. És persze az egyetlen szálloda, amelynek ilyen korán indul kisbusza a reptérre, egyben az egyik legdrágább is volt. De azt mondtam magamnak, hogy nem idegeskedem. Rosszabb úgysem lehetett. Másnap reggel kiérek a reptérre, és végre fellélegezhetek. Lesz járat. Sikerül felszállnom a gépre és megérkeznem Toulouse-ba. Ha az első napon minden balul ütött ki, a másodikon minden ment, mint a karikacsapás. Különösebb gond nélkül megérkeztem a helyszínre. Már csak a várakozás maradt.

18.00-kor végre megkaptam a sajtóbelépőt, és már a sajtó és a zenészek első találkozóján alaposan elbeszélgettem a Faust új gitárosával. Jó kezdés. 19.00-kor hivatalosan is elindult a fesztivál a japán Salle Gaveauval.

A japán kvintett meglehetősen egyedi zenét játszik, a tangó, a jazz, a rock és még néhány más összetevő keveréke. A gitáros játéka időnként még Robert Frippre is emlékeztet. Az embereket főleg a színpadon megmutatott technikai tökély nyűgözte le. A srácok egyetlen hangot sem vétettek el, a hang végig jó volt, technikai probléma sem akadt. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy többnyire akusztikus hangszereken játszanak (zongora, harmonika, nagybőgő, hegedű, akusztikus és elektromos gitár). A játékukkal meggyőztek, de a kompozícióikból kevés szívet éreztem, minden túlságosan kiszámítottnak tűnt. Szerintem ezért ez az a zenekar, amit érdemes élőben látni, de lemezen nem hat ilyen jól. Nagyon jó és érdekes nyitány volt a fesztiválnak.
Aztán a színpadra lépett a kultikus Zao, a Magma két egykori tagjával – Yochk’o Seffer és Francois Cahen. A Zao érdekes keveréket játszik jazzből, rockból és kelet-európai népzenéből, amiért elsősorban a magyar felmenőkkel rendelkező Yochk’o Seffer a felelős. A koncert eleje kissé balul sikerült, mert Seffernek voltak technikai gondjai, de később nagyon jók voltak, és Seffer remekül váltogatott a klarinét és a szaxofon között. A fellépést kicsit csak az énekesnő hiánya rontotta el, mert hiszem, hogy vele főleg a Z=7L album dalai sokkal jobban szóltak volna. De korukat és a felesleges kilóikat (főleg Faton Cahenét) félretéve a két legenda megmutatta, hogy még mindig képes rá. Így zárult az első nap.

A második napot a Nebelnest nyitotta. Meglehetősen fiatal srácok, akik a RIO-stílus tipikus modern változatát játsszák, rendkívül dinamikusan, az érzékeket folyamatosan bombázva. A hangos gitárok nagyon hangsúlyosak, akárcsak a mellotron és az állandó, vad dobolás. Személy szerint nem győztek meg különösebben a fellépésükkel. Főleg túl hangos volt. Az viszont érdekes volt, hogy ők voltak az egyetlen zenekar, amely a műsorát vizuális effektekkel is megfűszerezte, mert a fellépés alatt mögöttük a vásznon képeket és rövid filmeket vetítettek. Úgy éreztem, jobban tetszene, ha otthon hallgatnám az albumaikat, nem élőben. Pont fordítva, mint a Salle Gaveaunál.
Aztán jött a fesztivál első csúcspontja. Legalábbis a rajongók szerint. A Present mindenképp az a zenekar, amelynek a Magma mellett a legtöbb híve volt a fesztiválon. Az első fellépésük akusztikus volt, két zongorával és rengeteg ütőhangszerrel. Roger Trigaux karmesterként vezette a fiatal zenészekből álló csapatát. A Present rendkívül igényes zenét játszik, tele disszonáns akkordokkal, intenzív és sötét dallamokkal. A zenekar néhány klasszikusának új feldolgozásai kivételesen jól sikerültek. A játék kidolgozott volt. Mindenképp hihetetlen előadás. Nyilvánvalóan nagyon hosszan és alaposan készültek erre a fellépésre.

A szombat utolsó előtti fellépése a Peter Blegvad Trióé volt, ahol olyan legendák (olvasd: leg-end) játszanak, mint Peter Blegvad (Slapp Happy), Chris Cutler (Henry Cow) és John Greaves (Henry Cow). Elsőre ennek a bandának semmi köze nem volt a fesztivál többi zenekarához, mert hétköznapi folk-rockot játszottak, inkább Bob Dylan stílusában. De az ő ellenállásuk elsősorban a szellemes és eredeti szövegekre épül. Személy szerint örültem, hogy beválogattak egy olyan zenekart is, amely nem ennyire intenzív. Kicsit fellélegezhettem a sok komoly és nyomasztó zene után, ami a Peter Blegvad Trio előtt ment. Szórakoztató volt.

Az aznapi zárást a kultikus krautrock-zenekarra, a Faustra hagyták. Aki azt hitte, hogy valami hetvenes évekbeli ódát fog hallani, nagyot tévedett. A Faust még mindig újító, és nem a babérjain ül. Új gitárosuk van, aki meglehetősen felfrissítette a zenéjüket. Az új hangzásuk sokkal inkább hasonlít ipari vagy kísérleti bandákéra, például a Sonic Youthéra, mint az aranykoruk hangzására. Még mindig tudják sokkolni a közönséget, pont úgy, mint harmincöt évvel ezelőtt. A koncertjüket mindenféle őrültséggel fűszerezték – attól kezdve, hogy Jan-Herve Peron basszusgitáros a közönség között tombolt egy motorfűrésszel, egészen a dob helyett használt különféle betonkeverőkig,… Az egész elég nagy látványosságnak bizonyult. Mindenképp megérte megnézni, bár kicsit meg is ijesztették, sőt sokkolták az embereket a fellépésükkel. Engem az egész nagyon szórakoztatott, talán azért is, mert a motorfűrészes mániákus nem volt a közelemben. A krautrock él!

Vasárnapról tudtam, hogy a fesztivál legjobb napjának kell lennie. Először a Guapo lépett fel, az egyik kedvenc újabb zenekarom. A teremben kivételes hangulatot teremtettek a sötét, furcsa akkordokkal teli dallamaikkal. A káosz és a világvége árnyalatát hordozó kompozícióikkal sikerült megbabonázniuk a közönséget, amely a koncert után megállíthatatlanul az összes CD-jüket meg akarta venni. A King Lindorm című számmal arra is ízelítőt adtak, hogyan fog szólni az új albumuk, az Elixirs, amelynek 2008 januárjában kellene megjelennie. Kiváló vasárnapi nyitány.

Utána a svéd Mats & Morgan trió következett, amely kissé kattant jazz-rockot játszik. Mats is és Morgan is játszott egy ideig Frank Zappánál. A zenéjük elég sokszínű, de a számok nekem kicsit unalmasnak és ihlet nélkülinek tűntek. A zenéjüket technikai fusionnek lehetne nevezni, mert mindannyian rendkívül gyorsak és kidolgozottak a hangszerükön. Ez különösen igaz a vak billentyűsre, aki vadul tombolt a billentyűin. Érdekes, de ihletlen koncert, legalábbis nekem.

Ezután az elektromos Present jött. A Present mára igazi zenekari méretű együttessé vált, így nem csoda, hogy ilyen erős és átütő a hangzásuk. Ismét hiba nélkül játszották el a klasszikusaik többségét. Roger Trigaux újfent inkább karmesterként vezette a zenészeit, és csak ritkán játszott. Érdekes volt, hogy a műsorukba beválogatták a Jack The Ripper című kompozíciót is, ami eredetileg az Univers Zero – Heresie albumán szerepelt. Sőt, ezzel a számmal nyitottak is. És be kell vallanom, hogy számomra ez volt a koncertjük csúcspontja, mert nagy Univers Zero-rajongó vagyok. Kicsit zavart a The Limping Little Girl, ami kissé túl repetitív, de nyilván Roger Trigaux-nak fontos, hiszen szinte minden koncertjükön játsszák. Újabb kivételes koncert, jó néhány érdekességgel – az utolsó dalban egy kopasz, kiltes férfi is közreműködött, aki kalapáccsal vert egy vasrudat, Roger Trigaux pedig a koncert végén összetörte a gitárját és a billentyűit.

A végére pedig a legjobb maradt. A sajtóbelépőmmel az utolsó fellépés előtt sikerült becsempésznem magam a színpad mögé, ahol láttam a Magmát próbálni, így nagyjából tudtam, mit fognak játszani a koncerten. A Magmát leginkább arról ismerik, hogy megalkotója, Christian Vander egy képzeletbeli világot teremtett, amely bolygónk valamiféle tükör- és utópisztikus mása, miközben újszerű zenei megközelítésével valami teljesen újat alkotott. A zenéjük a jazz, a rock, az opera és még sok más hatás rendkívüli keveréke, mégis valami egészen másként és eredetiként szól. Ha nem ismeritek őket, elmondom, hogy ilyesmit még nem hallottatok. Rendkívüli! A terem előtti sorok hihetetlenül hosszúak voltak. Mindenki látni akarta ezt a látványosságot. Amikor végre mindenki leült, a színpadra lépett Christian Vander és a haverjai. Kezdésnek a kultikus alkotásukat, a Kohntarkoszt játszották el. Bár személy szerint nem tartom a legjobb számaik közé, olyan jól és olyan energikusan játszották, hogy végigfutott a hátamon a hideg. Christian Vander még mindig elképesztő dobos, és az ő ritmusai vezetik a többi zenészt. Következett az új kompozíció, az Emehnteht-Re, amely az új stúdióalbumuk lesz. A szám tartalmaz néhány dalt, amelyeket a Magma már kiadott, például a Hhai, a Rinde és a Zombie. Itt Christian Vander kivételes énekesként is megmutatja magát, mert a részeit szinte operai stílusban énekli. Úgy tűnik, az új album kiváló lesz. A közönségnek sikerült visszahívnia a Magmát egy ráadásra. A zenekar eljátszott még egy új dalt, amelynek a címe Ballad. Vander ebben csak énekesként szerepel. A dal rendkívül gyengéd és érzelmes, és számomra személy szerint a tökéletes lezárása volt egy elsőrangú rendezvénynek.

Minden zenekar, amely fellépett ezen a fesztiválon, megmutatott valamilyen erényt. Maga a rendezvény nagyon gördülékenyen zajlott, a koncerteken kevés technikai gond volt. Egyedül azt kifogásolnám, hogy a sajtótájékoztatók elég zavarosak voltak. A szervezőknek nem voltak hivatalos tolmácsaik, így a sajtótájékoztatók néha nagyon kaotikusak lettek. Néha valaki franciául beszélt, néha angolul, néha volt fordítás, néha nem. De engem valójában ez az egész nem zavart, mert pont ez bizonyítja a fesztivál laza hangulatát. Senki sem görcsölt túl sokat, még az újságírók sem. Minden zenész nagyon közvetlen volt, és néhányukkal sikerült (nem hivatalosan) beszélgetnem is. Az ilyen rendezvények a nonprofit ügy és az eredeti, egyenesen a szívből jövő zene győzelmét jelentik.

Jövőre találkozunk!

A FELLÉPŐ ZENEKAROK FELÁLLÁSAI & A JÁTSZOTT SZÁMOK LISTÁJA:

Salle Gaveau
Natsuki Kido – gitárok; Naoki Kita – hegedű; Yoshiaki Sato – harmonika; Keisuke Torigoe – nagybőgő; Masaki Hayashi – zongora
1. Alloy
2. Parade
3. Painted Red
4. Tempered Etan
5. Seven Steps To Go
6. Nullset
7. Crater

Zao:
Yochk’o Seffer – klarinétok, szaxofon; Francois Cahen – zongora, Gerard Prevoste – basszusgitár; Francois Causse – dob
1. Czardas
2. Ataturc
3. Free Folk
4. Isis
5. Atart
6. Koberlo
7. Ronach
8. Natura
9. Zohar

NeBeLNeST
Michael Anselmi: dob, Matthieu Sassier: gitár; Gregory Tejedor: basszusgitár; Olivier Tejedor: billentyűs hangszerek
1. Redrum
2. The Old Ones
3. Crab Nebula
4. Psykial Trysm
5. Etude
6. Stimpy
7. The Last
8. Pillars
9. Nova Express

Present (két zongora és ütőhangszerek)
Pierre Chevalier – zongora; Ward De Vleeschhouwer – zongora; Dave Kerman – fő ütőhangszerek; Reginald Trigaux – ütőhangszerek; Roger Trigaux – zeneszerző, ütőhangszerek; Keith Macksoud – ütőhangszerek; Pierre Desassis – ütőhangszerek; Matthieu Safatly – ütőhangszerek, ének; Udi Koomran – hang
1. Souls for Sale
2. Vertiges
3. Promenade

Peter Blegvad Trio
Peter Blegvad – ének, gitár; John Greaves – basszus (Stick), zongora; Chris Cutler – dob; Bob Drake – szólógitár
1. Face off
2. Marvelous in The Everyday
3. Driver’s Seat
4. Byron
5. That’ll Be Him Now
6. You And Me
7. Hell’s Despite
8. Mad Love Vanishes
9. John Greaves szóló dal
10. John Greaves szóló dal
Bob Drake-kel
11. Incinerator
12. Hangman’s Hill
13. Had To Be Bad
14. Golden Age
15. Powers in The Air
16. Just Woke up
17. On All Fours
18. Bee Dream

Faust
Amaury „Momo” Cambuzat – gitár, billentyűs hangszerek, betonkeverő; Jean-Herve Peron – basszusgitár, akusztikus gitár, motorfűrész, különféle eszközök; Werner „Zappi” Diermaier – dob, ütőhangszerek, pálcák
1. Lass Mich
2. Drachentoter
3. Tools (Hard Rain)
4. Shempal
5. Aspiration: Blow Job Sucks!
6. Voice + Bows
7. It’s A Bit of A Pain
8. Not Music
9. Krautrock
10. The Sad Skinhead
11. Miss Fortune
12. Rainy Day

Guapo
Daniel O’Sullivan – billentyűs hangszerek; Dave Smith – dob, ütőhangszerek; Kavus Torabi – gitár; James Sedwards – basszusgitár
1. Black Oni
2. King Lindorm
3. Five Suns

Mats & Morgan
Mats Oberg – billentyűs hangszerek; Morgan Agren – dob; Jimmy Agren – basszusgitár
1. Drum + Bass Solo
2. Advokaten
3. Sinus
4. En Schizofrens Dagbok
5. Watch Me Pleasure
6. Paltsug
7. Daisy
8. Propeller Hast
9. Hollmer Valsen

Present
Roger Trigaux – zeneszerző, billentyűs hangszerek, gitár, ének; Reginald Trigaux – gitár, ének; Pierre Chevalier – billentyűs hangszerek; Dave Kerman – dob, ütőhangszerek, hang; Keith Macksoud – basszusgitár; Pierre Desassis – szaxofonok; Matthieu Safatly – cselló; Udi Koomran – hang
1. Jack The Ripper
2. The Limping Little Girl
3. A Last Drope
4. Ceux D’en Bass
5. Vertiges
6. Promenade

Magma
Christian Vander – dob, ének; Stella Vander – ének, ütőhangszerek; Emmanuel Borghi – billentyűs hangszerek; James MacGaw – gitár; Philippe Bussonnet – basszusgitár; Isabelle Feuillebois – ének; Himiko Paganotti – ének; Antoine Paganotti – ének; Benoit Alziary – vibrafon
1. Kohntarkosz
2. Ehmehnteht-Re
3. Ballad

Műsorrend

PÉNTEK, április 13.:
-Salle Gaveau 19.00
-Zao 22.30

SZOMBAT, április 14.:
-Nebelnest 14.00
-Present (két zongorára és ütőhangszerekre) 16.30
-Peter Blegvad Trio 19.50
-Faust 22.50

VASÁRNAP, április 15.:
-Guapo 14.00
-Mats & Margan 16.30
-Present 19.00
-Magma 22.30

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik