Helyszín: Prešernov trg / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2006. 12. 26.
Látogatók száma: 6
Jegyár: 0,00 SIT
Először is elnézést kell kérnem a többi fellépő zenekartól, a Leaf – Fattől, a Tide-tól és a Naio SSaiontól, akik miatt valószínűleg sokan eljöttek, főleg az, aki kicsit „zeneibb” beállítottságú. Az igazság viszont az, hogy Prešeren bácsi szobra alatt a szórakozásra éhes tömeg elsősorban a Siddharta miatt gyűlt össze. Én láttam és hallottam a Siddhartát, úgyhogy rajtam a sor, hogy írjak róla pár sort. Hálátlan feladat, nem gondoljátok?
A pasimmal kicsit tízóra előtt érkeztünk, és azt láttam, amit előre is tudtam: ez a szerda a Siddharta jegyében telik. Hiszen ha a fiúk megtöltöttek egy stadiont, ahová csak pénzért lehetett bejutni, hogyan is állhatnának ellen a kis szlovének az ingyenes Siddhartának, ráadásul a Vesel december vidám hangulatában! És sok kis szlovén volt ott. Szó szerint túlcsordult Ljubljana belvárosa. Először a pulthoz vezető út agóniáját kellett végigszenvedni. Koncert ide vagy oda, egy kis forralt bor azért jólesik. Aki azt hitte, hogy ez könnyű feladat, gondolja újra. Siddharta ide vagy oda, a kis szlovéneknek az alkohol valószínűleg még jobban a fejébe száll. Mielőtt hozzájutottál az italhoz, várt rád egy hoooosszú sor a piára vágyókból. És amikor végre megkaptad, ami kellett, még a saját helyedig is át kellett küzdened magad. És mivel az ember, a fene egye meg, inkább többet vett, mint kevesebbet (ki tudta, mikor kerülsz megint sorra?), közben megátkoztad az anyját meg még pár rokont, aztán mindenkinek már csak félig üres pohár bort kínálhattál, mert a java vidáman végigfolyt a kezemen meg még valami dzsekin is. Uff! De hagyjuk. Amikor Tomi és a bandája színpadra lépett, a kis szlovének felébredtek. Nincs mit tenni, a Siddharta már egy „megnépiesedett” zenekar. Mindenki ismeri őket, ami sajnos nem mondható el a ma esti előzenekarokról. Megnépiesedett, és ezzel kommersz. De okos is, mert ezen a szombaton alaposan összeválogatták mind a négy lemezük anyagát. Az emberek a B Mashinára megőrültek, a Samo edinit szinte teljesen maguk énekelték végig, a Platinára sírtak, a Ringre táncoltak. Igen, ezt tudják, és szépen megmutatták, hogy a műfajuk mesterei, még ha sokan kételkednek is ebben. Miért kételkednek? Mert túl kommerszek lettek – és ugyan ki hisz még a kommerszben? De láttam olyan kétkedőt is, aki legalább billegtette a lábát, és csendben dúdolta a Pot v X-et. Bevallom, bbírom a feelinget. És a feelinget az év utolsó szerdáján a Siddharta megcsinálta, megmutatta. Egyszerűen bírom a fejek tengerét, ami örömmel követi az énekest és hagyja magát sodorni (hát, az Atomik Harmonik azért nem éppen!). És Tomi ezt tudja. Jó két órán át a legjobb számaik szóltak, és a tömeg eufórikus volt.
Nem állítom, hogy a rajongójuk vagyok, egyáltalán nem. De még emlékszem a srácokra az első, Id című lemezzel és szerintem a legjobb számukra, az Indijára. Akkor még ismeretlenek voltak, és sokkal jobban megbecsülték őket, mint ma (az igazat megvallva, ti tényleg annyira szeretitek őket?).
Én most láttam őket először élőben. És lefogadom, hogy mindegyikőtök volt már legalább egyszer a koncertjükön. Mond ez nektek valamit? Azt, hogy mi, kis szlovének, és a Siddharta nagyon megnépiesedtünk.
Setlist
1. Mr. Q
2. Pot v X
3. Plastika
4. Napoj
5. Klinik
6. Ohm
7. T.H.O.R.
8. Domine
9. Samo edini
10. Neon
11. Homo carnula
12. B Mashina
13. Disco Deluxe
14. Rooskie
15. Brezokoff
16. Il a Modras
17. Neznano
18. Platina
19. Ring
20. Rave
21. Male roke
—ráadás—
22. Od višine se zvrti
23. Apokalipsa
24. Gnan
25. Tria
26. Na soncu
