Kiadó: Roadrunner Records
Megjelenés: 2011.09.12.
Producer: John Petrucci
Az album hossza: 77.05 perc
Stílus: Progressive Metal
A Dream Theater a rendkívül csábító és játéktechnikailag igen magas szintet követelő műfaj királya. A progresszív metal világában az ötletek felkutatásában és átadásában ők tették a legtöbbet. A megtett zenei út alapján is a középkorosztályhoz tartoznak. Mindig a hangzásbeli tökéletességre törekedtek, így nem meglepő, hogy külső munkatársak segítségével maguk is sokat beleszólnak a lemezek hangzásvilágába. A sokatmondó A Dramatic Turn Of Events cím természetesen az alapító tag, Mike Portnoy dobos lecserélésére utal: helyét Mike Mangini vette át, aki már bejáratott név a szcénában. Portnoy távozásának több oka is van, állítólag a legfőbb az, hogy ötéves szünetet javasolt a zenekar működésében, amit a többiek elutasítottak. A Dream Theater egyik kulcsszerzőjének kiválása azonban rengeteg találgatásra adott okot, nemcsak arról, hogy ki pótolja majd, hanem arról is, milyen lesz az új zene. Az új dobost már tavaly novemberben kiválasztották, de a nevét csak idén áprilisban árulták el. Nem sokkal ezután jelentkezett Portnoy, és a visszatérését kérte, de már késő volt. A zene felismerhetően az övék maradt: erős ritmikus-dallamos alap, virtuóz gitárok és billentyűk, kifejező ének. A fő szövegíró John Petrucci gitáros lett, aki korábban is foglalkozott ezzel, de most már nyilvánvaló, hogy ő a zenekar főnöke is. James La Brie énekes ugyan néhányszor közreműködik, de többnyire energikus énekével egészíti ki az epikusan bonyolult dalokat.
Mi, az útjukat figyelemmel követők néha úgy érezzük, hogy az elmúlt évtizedben kicsit túlzásba vitték a lemezkiadást. A hardcore rajongóknak persze ez is kevés. Az A Dramatic Turn Of Events a tizenegyedik stúdióalbumuk, tehát tartják a folytonosságot, és kétévente jelentkeznek új lemezzel.
A zenei kínálat manapság kivételesen bő. Azoknak, akik a technikai tökéletességre esküsznek, és olyan szövegekre, amelyek nem épp gyakran merülnek el a beletörődésben és a korrupt világvezetők iránti gyűlöletben, a Dream Theater kapóra jön. Az új dobos, Mangini ezúttal nem vett aktívan részt a zeneszerzési folyamatban, talán legközelebb többet ad majd hozzá. Hatalmas csizmákba lépett, de ha figyelmesen hallgatjuk, semmi kivetnivalót nem találunk a játékában. Határozott, ütős, olykor talán túl sűrű, de hát ez a progresszív metal. Az album címe persze a dobosváltásra céloz, a zenekar tagjai azonban azzal védekeznek, hogy inkább a társadalomban és az egyénekben zajló, fizikai vagy lelki természetű változások megfigyelésére gondoltak. Lehet, hogy hisztek nekik, én nem…
A zene kitölti a CD teljes lehetséges hosszát, mégis mindössze kilenc dalt tartalmaz. Az egyik rövidebb a This Is The Life, amely sokatmondó, elmélkedő kép arról, kik vagyunk, kik nem, és merre tartunk. Az összetett kompozíciók a nyolcvanas évek végi indulásuk óta a Dream Theater védjegyei. Jó példa erre az On The Backs Of Angels, a Bridges In The Sky és talán leginkább a Breaking All Illusions, amely egy egyszerű témából grandiózus zenei erdőt növeszt.
Ha az előző album, a Black Clouds And Silver Linings ötletileg már kissé erőtlen volt, és a fiúknak szükségük volt a felfrissülésre, az új zene a megváltozott felállás ellenére is kifejezetten kielégítő. Mindenhol történnek változások, így a Dream Theaternél sem tart semmi örökké. A múltban már két billentyűst és egy énekest lecseréltek, de négy tag több mint húsz éve együtt van, ami szép teljesítmény. Az ilyen tények mellett a zenei ihlet forrásának évről évre jobban ki kellene apadnia. A Dream Theater azonban ezt egyáltalán nem tapasztalja. Az ötletek folyama így kétévente megtalálja a helyét a lemezeiken, ami természetesen lelkesíti a hűséges követőket.
A zenét továbbra is hibátlanul játsszák, földöntúli sebességű futamaik megtörnek a nyugodt zongorákon és gitárdíszítéseken, majd újra gyilkos vágtába csapnak. Ezt persze manapság már csak kevesen engedhetik meg maguknak, azok, akik még fel tudják juttatni az albumaikat az amerikai vagy a brit listákra. A korporatívan irányított, instant popprincesszeknek persze nem tudnak sokáig ellenállni, de ráirányítják a figyelmet arra, hogy az igazi zene még mindig fából készült hangszerekből is érkezik, nem csak műanyag dobozokból. A Dream Theater tehát újabb albumot hozott tető alá, amely szolid és talán befogadhatóbb, mint az előző, a jövőben azonban alaposan meg kell fontolniuk, hogyan csatornázzák az ötleteiket olyan zenébe, ami nem túl fojtogató. A legnehezebb eldönteni, hogy hány extrém fogás felel meg a hűséges közönség melyik részének. Arra is vigyázniuk kell, mit bírnak még el a különben hűséges fülek. Egyelőre az új, A Dramatic Turn Of Events lemez még betölti a haladó zenei ötletek hírnökének szerepét.
szerző: Jernej Vene
pontszám: 8.5 / 10
Dallista:
1. On The Backs Of Angels
2. Build Me Up, Break Me Down
3. Lost Not Forgotten
4. This Is The Life
5. Bridges In The Sky
6. Outcry
7. Far From Heaven
8. Breaking All Illusions
9. Beneath The Surface
Felállás:
James LaBrie – ének
John Petrucci – gitár
Jordan Rudess – billentyűk
John Myung – basszusgitár
Mike Mangini – dobok
