Előadó: Bon Jovi
Kiadó: Mercury Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 47.00
Értékelés: 3/5
A 7800 Fahrenheiten az impotencia és az általános éretlenség marad a vezérmotívum, valahányszor a Bon Jovi valami igazán kemény rockos hangzásra tesz erőtlen kísérletet. Jele annak, hogy a srácok bármilyen hasznos tanulságot levontak volna a debütálólemez leckéjéből, nincs túl sok. A pubertáskori tünetek kínos és hosszadalmas elmúlása azért nem volt teljesen hiábavaló. Némi fejlődést a Bon Jovi végre abban mutat, hogy a zenekar tagjainak szerepei világosabban elkülönülnek. Persze Jon hozzájárulása kétségkívül továbbra is a fő ihletforrás, a pasas ráadásul lelkiismeretesen ellátja a főszelep, vagy inkább szűrő szerepét is, amelyen a másik négy muskétás minden, akármilyen konvencionális húzásának át kell mennie. Feltűnőbb mértékben csak a lassan ébredező Richie Sambora él ezzel a kiváltsággal, de ez a Bon Jovi hajóját a fokozatos érés irányába fordítani még így is messze kevés. A 7800 Fahrenheit baja, hogy nem aknázza ki hatékonyan a zenekar lehetőségeit, és hogy stilárisan is tisztázatlan. Emiatt még a kettejük közt kibontakozó alkotói szinergia üdvözlendő felfedezése sem tud igazán érvényesülni.
A Bon Jovi a 7800 Fahrenheittel makacsul az alkotói terméketlenség vizeiben vesztegel. Elsőre ma talán még az is úgy tűnhet, hogy a fiúk az egyhangú pazarlással elszalasztottak egy nagy lehetőséget a debütálólemez amúgy sem irigylésre méltó tőkéjéből, de egy alaposabb elemzés előbb-utóbb mégis arra a megállapításra vezet, hogy Jon Bon Jovinak – ha komolyabban szembe akart nézni azokkal a kihívásokkal, amelyeket a zenei evolúció hozott a 80-as évek közepén – a második albummal alapos stílusváltáson kellett volna átvezetnie a csordáját. Ezt a 7800 Fahrenheit sajnos nem hozza, sőt épp ellenkezőleg. Az album a debütálóhoz hasonlóan zavaros hangzásképet nyújt, világosabb irányvonalak nélkül, amelyekre egy új, merészebb és áthatóbb zenei identitást lehetne építeni. A nyitás ugyan ígéretes, de később szemérmetlenül félrevezetőnek bizonyul. Az In And Out Of Love elsőre büszkén mutatkozik be, mint az acélos Bon Jovi-klasszikusok kompetens várományosa. Jon hangja és Sambora éles gitárfogásai forró kapcsolatának hatalmas potenciálja itt nyilvánvaló. A páros viszi az album szerzői terhének zömét, az együttműködés pedig szilárd platformot, afféle gyakorlóterepet ad mindkettejük rejtett tehetségének edzéséhez. Mégis úgy tűnik, hogy a fortyogó kapcsolatból végül Jon profitált a legtöbbet. A Tokyo Roadon és a Silent Nighton a fiatalember énekben végre morzsányit hoz a későbbi Slippery When Wet és New Jersey-győzelmek energiájából és bájából. Szorosan a nyomukban lépked a King Of The Mountain, a keményebb, olykor már kifejezetten heavy metal felé kacsingató fogásokkal flörtölő, félig sikerült kísérlet, amely az Always Run To You szelídítetlenségének is a fő oka. Tanúi vagyunk hát ezen a ponton a jellegzetes Bon Jovi-varázslat megszületésének? Sajnos nem! Az ízléstelen Only Lonely, Hardest Part Is The Night és Price Of Love hármas a debütálóhoz hasonlóan a pop és a cukormázas rock elemeivel való kényszeres keverés kútjából merít, és valami furcsa, érthetetlen képlet szerint még mindig igyekszik tetszeni. A Bon Jovi képmutatásának csúcspontját pedig a To The Fire által megjátszott, bizarr elektromos pop jelenti.
A 7800 Fahrenheit minőségi szintjét tekintve a Bon Jovi debütálólemezének átlagos kategóriájában mozog, de ha figyelembe vesszük, hogy az elődjével ellentétben egy nagy slágertől is megfosztották, valójában még egy lépcsőfokkal lejjebb kell sorolnunk. A Bon Jovi korai időszakából egyszerűen hiányoztak az igazi ötletek, és az ezek kibontásához szükséges érzék is. Hozzáértő, ötletes produkció nélkül a New Jersey-i cowboyok történetének folytatása egyszerűen nem tudta elnyerni a szélesebb közönség figyelmét. A zenekar fejlődése szempontjából alig több mint egy év egyszerűen túl rövid idő volt ahhoz, hogy a Bon Jovi hibátlanul megszabaduljon minden káros géntől, amelyek az ötlettelenség fojtogató limlomjának következményeként keletkeztek, és amelyben az album született.
Felállás
Jon Bon Jovi: ének
Richie Sambora: gitár, vokál
David Bryan: billentyűs hangszerek, vokál
Alec John Such: basszusgitár, vokál
Tico Torres: dob, vokál
Producer
Lance Quinn
Számlista
1. In And Out Of Love
2. Price Of Love
3. Only Lonely
4. King Of The Mountain
5. Silent Night
6. Tokyo Road
7. Hardest Part Is The Night
8. Always Run To You
9. To The Fire
10. Secret Dreams
