Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Alex Carpani Band
Kiadó: F2 Music Ltd
Megjelenés: 2014
Játékidő: 54:54
Értékelés: 4/5
Alex Carpani olasz billentyűs virtuóz és zeneszerző már egész fiatal kora óta nagy rajongója volt a legendás Keith Emersonnak (Emerson, Lake & Palmer), akivel alig hétévesen ismerkedett meg, mivel akkoriban barátok voltak Keith fiával, Aaronnal. Ez keltette fel benne az érdeklődést a progresszív rock iránt, és ez terelte a profi zenészpályára. Carpani 2007-ben mutatkozott be a zenei színtéren a nagyon jó stúdió-debütalbummal, a „Waterline”-nal, amelyet 2010-ben a minőségében azzal egyenértékű „The Sanctuary” követett.
A „4 Destinies” Alex harmadik lemeze, és az első, amelyen a teljes Alex Carpani Band közreműködött, különleges vendégként a legendás David Jacksonnal (ex-Van Der Graaf Generator) szaxofonon és fuvolán. Jackson kiválóan beilleszkedett Alex bandájába, fúvós műalkotásaival a „4 Destinies” mind a négy tételében gondoskodik az egyes hangszerelések folyékonyságáról, miközben szólisztikus kirohanásaihoz képest többnyire „egy lépést hátrébb lép”. Azért néhányszor mégis kiereszti a gőzt, és megnyerő, jellegzetes szaxofon- és fuvolaimprovizációival – amelyek a „4 Destinies”-be, ebbe a határozottan szimfonikus prog rock teljesítménybe jókora adag jazz fusiont és pasztorális hangulatot lehelnek – magával ragad.
Az album koncepciólemez: négy epikus kompozíciót tartalmaz, amelyek szövegeikben négy különböző emberi sorsot rajzolnak meg. A nyitó „The Silk Road” a hallgatót a „selyemúton” egészen Kínáig vezető utazásra hívja, miközben a banda kivételes atmoszférát teremt. Carpani hammondorgona-variációi Ettore Salati színes gitárfutamaival párosulva az epikus hangszerelések fő forrásai, a viharos ritmusváltások pedig szorgalmasan gondoskodnak a számos drámai pillanatról.
Carpani, aki nem fukarkodik az „ó-iskolás” billentyűs hangszerekkel, mint a hammondorgona, a mellotron és a moog, a „4 Destinies”-en az összes billentyűt maga játszotta fel, és az énekes szólamot is ő vitte, míg néhol a kiegészítő énekes, Joe Sal segített neki, akinek hangi megközelítése időnként Peter Hammillre (VDGG) emlékeztet. Meglehetősen valószínű, hogy a jövőben nagyobb szerepet kap majd. Érdekes, hogy Carpani a szövegekben angolról olaszra vált (és vissza), ami sokkal jobban működik, mint ahogy a legtöbben gondolnák.
Carpani úr az olasz és a brit szimfonikus prog rock szemlélet legjobb hangzásbeli elemeit egyesíti, emellett folyamatosan fenntartja a dallamos vonalat, így az album azoknak is élvezhető, akik nem szeretik a túlzó, avantgárd módon felépített kísérletezést. Ez jól hallható a következő eposzon, a „Time Spiral”-on is. Ebben Jackson úrnak egy időre ismét „szárnyra kap a fantáziája”, és megenged magának néhány jellegzetes szaxofonimprovizációt, bár ezzel egy cseppet sem nyomja el Alex és bandája hozzájárulását. A „4 Destinies” mind a négy eposza minőségében és izgalmasságában nagyjából egyenértékű, noha mindegyiknek teljesen saját hangulata, improvizációs dallamai és hangszerelési felépítése van, és egyetlen unalmas pillanat sincs bennük.
A „Sky And Sea” néhány igen megindító pasztorális pillanatot is tartalmaz az akusztikus gitár és a szaxofon elragadó harmóniáin keresztül. Carpani éneke nem éppen az „énekesek első osztályába” tartozik, de érzelmekben gazdag hangszíne éppen megfelel kompozíciói atmoszférájának. A vad dobtrappolással és eszelős szaxofonvariációkkal megtűzdelt sötét szakasz az album egyik kevés némileg kaotikus pillanata, de Carpani a mellotron és a zongora segítségével hamar visszaterel mindent a dallamos vizekre. A „The Infinite Room” fenséges, zenekari bevezetővel nyílik, amely Jackson szellemes szaxofonimprovizációi ellenére akár egy filmes látványosság zenei alapja is lehetne. Carpani moogvariációinak és nosztalgikus színezetű énekének berobbanásával a hipnotikus atmoszféra, amely ennek a remek eposznak a végéig tart, tovább erősödik. A folytatásban az éneklés közben ismét az olasz nyelv uralkodik el, így a zene időnként megint a mai Le Orme-ra vagy a PFM-re emlékeztet fúvósokkal megspékelve, és ez a számos sokszínű improvizációval egészen az epikus fináléig tart.
A „4 Destinies” rendkívül kellemes album, amely leginkább az ó-iskolás, szimfonikus prog rock szerelmeseinek lesz izgalmas: erős dallamos bélyeggel, az olasz és az angol hatások egyenlő arányú jelenlétével – bár Alex Carpani semmi újat nem hozott vele. Valójában egy elkötelezett szimfoprog-revitalistától ezt senki nem is várja igazán, mégis ismét bebizonyította, hogy a bandájával a mai olasz prog élvonalába tartozik, és a „4 Destinies”-szel fontos lépést tett a nagyobb ismertség felé, mégpedig nemcsak a David Jacksonnal való nagyon sikeres együttműködésnek köszönhetően.
Felállás
Alex Carpani – billentyűs hangszerek, ének
David Jackson – szaxofon, fuvola
Ettore Salati – gitár
GB Giorgi – basszusgitár
Alessandro Di Caprio – dob
Joe Sal – kiegészítő ének
Produkció
Christiano Roversi
Számlista
1. The Silk Road (13:00)
2. Time Spiral (13:32)
3. Sky And Sea (14:04)
4. The Infinite Room (14:18)
