Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Saga
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2012
Értékelés: 4.5/5
A Saga a zenei gourmand-ok körében a Rush mellett kétségkívül a legtöbbre tartott kanadai art rock banda. Népszerűségben ugyan sosem érte utol híresebb „unokatestvéreit”, cserébe viszont – főleg Közép-Európában – legalább ilyen lelkes hívei vannak, akik alig várják, hogy kedvenceik végre előrukkoljanak valami újjal. A „20/20” az első stúdióalbumuk az eredeti énekes, Michael Sadler visszatérése után, és összesen a huszadik, amire a kissé rejtélyes cím is utal. A borítón Albert Einstein látható egy szemvizsgáló készülék előtt: ez egyszerre utalás a kultikus „Chapters” koncepcióra, vagyis a klasszikus Saga-gyökerekhez való visszatérésre, és a billentyűs Jim „Daryl” Gilmore-ra, aki egy súlyos fertőzés miatt az előző turné alatt majdnem elveszítette az egyik szemét.
A viszonylag kísérletező „Human Condition” (2009) után, amelyen az akkori énekessel, Rob Moratti-val megpróbáltak eltávolodni a klasszikus Saga-hangzástól és néhány teljesen friss ötletet is bevonni, a „20/20” sokkal ismerősebb hangzásvilágba tér vissza, és ennek oroszlánrésze természetesen a karizmatikus Sadleré. Nélküle elképzelhetetlenek voltak a klasszikus Saga-lemezek: az ének a „Jimbo” többrétegű billentyűharmóniái, Ian Crichton gitárművei és a testvére, Jim dallamosan zakatoló basszusmenetei mellett a legendás zenekar szerves egységének kulcsfontosságú része. A hosszú évek óta dobos Brian Doerner ugyan még közreműködött ezen a lemezen, de gyenge egészsége miatt még a megjelenés előtt távozott, helyét az újonc Mike Thorne vette át. A Saga így azon zenekarok egyike marad, amelyek nem tudnak megszabadulni a dobosgondoktól – ez az eredeti dobos, Steve Negus távozása óta tart.
Az ontariói kvintett mindig is híres volt arról, hogy rendkívül rugalmas és finom hidakat épít a dallamos és a progresszív rock között, és ez a „20/20”-on sincs másképp. Mondhatnánk, hogy a legújabb lemez afféle logikus folytatása annak, ahol a „10,000 Days” (2007), Sadler (látszólagos) búcsúalbuma véget ért, mégis akad rajta jó néhány hangzásban viszonylag újszerű ötlet, amelyek remekül illeszkednek a kiváló produkcióhoz.
A nyitó „Six Feet under” humorral színezett hírnök: a klasszikus Saga újra köztünk van. A billentyűs futamok finoman folynak át a mindenféle trükkel megkent gitárpasszázsokon, Sadler kifejező hangja pedig a várakozásoknak megfelelően még mindig remek formában van. Az „Anywhere You Wanna Go” szerzeményként és szövegileg is a „20/20” egyik szellemesebb pillanata, amely idővel biztosan kivívja magának a Saga-sztenderd rangját. A többszólamú billentyűharmóniák és a kísérővokálok ügyesen ölelik körül a hatalmas refrént, miközben a gitárvirtuóz Ian Crichtont néha elragadják az ínycsiklandozó szólók. Az ontariói art rock-bajnokok mindig is mesterei voltak a tömörség és a rugalmasság összeegyeztetésének, és ez a remek kompozíció újabb bizonyíték erre a rég ismert tényre.
Az „Ellery” finom szerelmes power ballada, a zenekar történetének első dala, amelyet nőről neveztek el. A hangulat kicsit érzékenyebb vizekre evez, de egy szemernyi patetikusság vagy émelygős giccs sincs benne, helyette bőkezű hangzásmélységgel büszkélkedhet. Az akusztikus gitárfinomságok elsőrangúan fonódnak össze a szimfonikus hangszerelésekkel, a vokális harmóniák pedig megint csak „első ligások”. Hogy a Saga a megtisztelő évek száma ellenére is milyen mennydörgően tud odacsapni, ha kedve támad, azt a „Spin It Again” bizonyítja a legjobban: itt egy ütős gitárriff veszi át a kezdeményezést, amely teljesen Ian játékstílusára jellemző. Sadler ezen a vokálisan igencsak igényes számon újra ragyog gazdag érzelmi mélységével, a hangulatot pedig a drámai kísérővokál-harmóniák tovább fokozzák.
A középtempós „Another Day Out of Sight” újabb szerzemény, amely minden régi hívet megörvendeztet. A vezetőének itt a billentyűs Gilmore-hoz kerül, aki kiválóan helytáll ebben a szerepben – ez nem is meglepő, hiszen a múltban főénekesként már olyan klasszikusokon is elkápráztatott, mint a „No Regrets” és a „Scratching the Surface”. Egy csibészes gitárfrázis kerekedik felül szépen a többrétegű szimfonikus hangszerelések és többszólamú énekek között, a „Jimbo” egyedi hangjának köszönhetően pedig végig lebeg valami éteri a levegőben. A „One Of These Days” gyorsabb tempójú szám, vagyis újabb felpezsdítő energiakatalizátor kövér gitárriffel, ravasz szintetizátor-finomságokkal és olyan többszólamú refrénnel, amilyenből a Saga a pályafutása során szép számmal alkotott.
A rejtélyes hangulattal fűszerezett „Ball And Chain” szinte védjegyszerű, melodramatikus Saga-motívumot hordoz, amely a régi híveket azonnal emlékezteti néhány korábbi szerzeményre, különösen az 1999 és 2007 közöttiekre. A szimfonikus hangszerelések, főleg a zongorán játszottak, érzékenyen olvadnak össze az energikus gitárpasszázsokkal, mellettük pedig edzett rutinnal tartja a lépést a dinamikus ritmusszekció. A remek akusztikus finomságokkal megrakott „Lost For Words” power ballada újabb csodálatra méltó pillanat, ahol különös hangsúlyt kapnak a melankolikus vokális harmóniák, élükön Sadler néha már egyenesen varázslatos hangjával.
A „Show And Tell” a „20/20” legérdekesebb egyedi darabjai közé tartozik, és a közeli jövőben kétségtelenül Saga-sztenderd lesz belőle, hiszen az összes felismerhető jellegzetesség mellett egy igazán fantasztikus motívumot is tartalmaz, amelyet melodramatikus gitárfrázis és epikus vokális harmóniák építenek fel. Nem marad el az elsőrangú billentyű- és gitárszóló sem, amitől minden zenei gourmand megnyalja majd a száját. A záró „Till The Well Runs Dry” a lemez leghosszabb alkotása. Itt a Saga igazi art rock táncot lejt: a rejtélyes és a melankolikus hangulat finom elegyítése áll a középpontban, élén a drámai gitár–billentyű-passzázsokkal, amelyekhez a ritmikai finomságok érdekes harmonikája társul.
A „20/20” a szó legigazibb értelmében klasszikus Saga-lemez, és úgy van felépítve, ahogy ezeknek az art rock óriásoknak a régi hívei szeretik: a zenekar töretlenül lenyűgöz artisztikusan magas színvonalú munkáival, amelyekből nem hiányoznak az újító pillanatok sem. A lenyűgöző stúdióalbumok kovácsolásában mutatott konzisztencia szintje továbbra is kivételes, és valósággal hihetetlen, milyen gyorsan megtalálta Sadler és régi cimborái a kívánt alkotói ritmust. Közben viszont keserű utóíz marad: évtizedek után a zenekar életműve még mindig nem kapott legalább szimbolikus elismerést a korrupt zeneipar képviselőitől, és ahogy a dolgok állnak, egy olyan világban, ahol a pénz a szent uralkodó, soha nem is fog.
Felállás
Michael Sadler – ének
Ian Crichton – gitár
Jim Crichton – basszusgitár és kiegészítő billentyűk
Jim Gilmour – billentyűk, kísérővokál
Brian Doerner – dob
Produkció
Saga
Számlista
1. Six Feet Under
2. Anywhere You Wanna Go
3. Ellery
4. Spin It Again
5. Another Day Out Of Sight
6. One Of These Days
7. Ball And Chain
8. Lost For Words
9. Show And Tell
10. Till The Well Runs Dry
