Szerző: Rok Klemše, Primož Novak
Helyszín: Orto bar
A koncert dátuma: 2016. 01. 15.
Jegyár: 10€/14€
Az Orto barban tartotta első koncertjét Črt és Matej – a Dirty Skunks, messze Szlovénia legaktívabb koncertszervezője, aki 14 év alatt megszámlálhatatlan bandát hozott el hozzánk a zenei élet legkülönbözőbb szegleteiből. A 14 éves működés tehát a mára kibővült csapat számára is jubileum, amit két héttel ezelőtt ünnepeltek meg a saját otthonukban, az Orto barban. Tizennégy bandával. Három színpadon!
Az Orto csarnokot pontosan a megadott időpontban avatták fel a velenjei death metalosok, a Carnifliate, akiket ugyan nem sokan néztek végig, de a srácok és a lány remek bemelegítést nyújtottak. Tilen frontember szaftos és szórakoztató megjegyzéseivel (végre egy énekes, aki nem követeli minden szünetben a hajforgatást és azt, hogy a közönség húzódjon közelebb a színpadhoz!) jó kedvre derítette a termet, és ez a hangulat végigkísérte az egész pénteki estét. A velenjeiek durván egy fél óra alatt döngették meg a termet mennydörgő, grindmaggal megtermékenyített death metallal, cum-gurgulázós énekkel, amely változatosan morog, üvölt és visít, kőkemény ritmusszekcióval és sebészi pontosságú gitárokkal. A Carnifliate remek nyitány volt, a lemez fel van véve, már csak arra várunk, hogy a banda férfi tagjai letolják a gatyát, és megmutassák a Gods Cockot.
Egészen más zenei vizekre evezett a csarnok színpadán a ljubljanai Release the Ectoplasm, akik a sludge/stoner metal saját víziójával álltak elő. Ez ugyan semmiben sem tér el különösebben a műfaj iránymutatásaitól, de a srácok pont olyan zsírosan szólnak, mint a Szellemirtók Slimerjének ektoplazmája. A hatalmas gitárriffeket a műfajhoz illően zsíros basszus és Jani orrhangú éneke egészítette ki, a számok pedig bár többnyire álmodozva hullámoztak, néhány meglepően agresszívebb kitérőt is tartogattak. A vége felé a trió hosszú dalaival kissé egyhangúvá és ismétlődővé vált, de ehhez valószínűleg a levegőben lógó pozitív hangulat is hozzájárult, ami ennek a műfajnak nem éppen a legjobban áll.
Miközben a Kadilnica of Death színpadán a The Hoax Program készülődött, az Orto Bar régi részében az Old School színpadon elindult a program: elsőként a trbovljei Trifail lépett fel, és alig fél óra alatt punk-rockból, hardcore-ból és metalból kevert elegyet mutatott be. Rögtön kiderült, hogy a szűk hely sok bandának nehézséget okoz, de a Trifail a kis mozgástér ellenére is végigvitte a koncertjét.
Közvetlenül a Trifail után elindult a program az Orto Bar emeleti Drunk in Public színpadán is, ahol a Burn fuse kezdett játszani. A banda eleinte kicsit álmosan játszott, de ahogy megjelent a nagyobb tömeg, magasabb sebességbe kapcsolt, és bemutatta a maga technikás metalcore-változatát. Sajnos a hangzás elég rossz volt, a hangszerek meglehetősen elmosódtak, a gitáros dallamos éneke pedig nem hallatszott, és az összhang is időnként döcögött. Ez azért nem tragédia, a banda mindenesetre végigvitte a koncertet. A Burn fuse-tól még sokat várhatunk, mert egyebek mellett bejelentették, hogy új albumot vesznek fel.
Műfajilag a Release the Ectoplasmhoz elég közel állva, de hangosabban és dinamikusabban hozott egy kis karszti szelet (bóra) a nagy terembe az ajdovščinai The Hoax Program, és minden tekintetben meggyőzött. Bár a srácok úgy néznek ki, mint a The Big Bang Theory szereplőgárdája, a színpadról nem stréber fizikusok, hanem profi pankrátorok energiája áradt. Az ajdovščinaiak igazi energiabombával, az amerikai hardcore és a sabbathos doom elegyével lazították fel hatékonyan a dobhártyákat. Kár, hogy a bóra nem fújja őket gyakrabban a színpadokra, mert kétségkívül az este egyik legbűzösebb (a szó variációi a beszámoló szövegében természetesen kizárólag pozitív értelemben értendők) pillanata volt.
A Burn fuse alatt és a The Hoax Program után közvetlenül az Orto Bar régi részének kis színpadán a In The Crossfire kezdett kíméletlenül püfölni, akik metalosított hardcore-ukkal visszatérnek a kilencvenes évekbe, úgyhogy itt egyszerűen nincs szépítés. A banda sajnos ezúttal nem tudta megmutatni a teljes energiáját, mint korábban, mivel ilyen kis színpadon statikusságra kényszerül.
Eközben a felső színpadon az ajdovščinai fiatal punk-rockerek, a Start At Zero játszottak, lent a kis színpadon pedig az In The Crossfire után a krški Final Approach folytatta hardcore-ral. Sajnos a Paragoria alatt a Kadilnica of Death felső színpadán fellépő Gužva U Bajt megtekintését a zsúfolt menetrend megakadályozta. A Paragoria alatt lent elkezdett játszani a Backstage is, akik nagyjából 15 éve szolgálják fel a punk-rockot, ami végül főleg abban mutatkozott meg, hogy az alsó színpad előtt annyira tömve volt a tér, hogy be sem lehetett menni.
A kiakadt Jegulja megint megrendezte az egyik, nos, kiakadt koncertjét. Bár a srácoknak nincs basszusgitárosuk, nélküle is olyan zsírosan szólnak, mint, hmmm… a Jegulja? A színpadi attitűddel, a lendületes és színes szerkezetű számokkal és a hangszeres jártassággal a srácok mindig meggyőznek, és behúznak a furcsa halvilágukba.
A csarnokban a koncertes részt a veterán Paragoria zárta, akik ezúttal debütáltak Bojan Bebler-Vovk (Thraw) vendégdobossal, és „deliverelték” pontosan azt, amit vártunk tőlük. Riffekből támadt tornádó, földrengésszerű ritmusszekció és pusztító énektámadások. Új anyagot sajnos nem mutattak be, de bebizonyították, hogy remek formában vannak, és hogy a Decomposition of Mind még mindig a hazai metalszíntér egyik meggyőzőbb kiadványa. Sajnos ez volt az idei utolsó koncertjük is, és várjuk, hogy a következő évben új albummal térjenek vissza a színpadokra!
A felső színpadon a stájerországi metalcoreosok, a Curse of Instinct zárták a programot, akik egy órán át kiváló metalcore-ral szolgáltak. Bár a banda néhány évig inaktív volt, kár lenne, ha feledésbe merülne. A csapat még mindig energikus show-t nyújt, az első sorokban a közönség őrjöngött, a Curse of Instinct pedig magabiztosan mutatta be az anyagát, amely a metalcore hitelességét hangsúlyozza, még mielőtt a műfaj elkommercializálódott és a popzenéhez igazodott volna. A Curse of Instinct a trendek ellenére megőrizte hitelességét a korai Caliban és Heaven Shall Burn albumok stílusában, amelyek az ütőerőre és a dallamosságra épülnek, de nem akarnak mázosak lenni. A látottak alapján a Curse of Instinct-től csak azt kívánhatjuk, hogy hozzanak valami újat, hiszen az első és egyelőre egyetlen albumuk még a távoli 2007-ben jelent meg.
Az alsó színpadon utolsóként a Panikk lépett fel, akik kaliforniai beütésű thrash metalt toltak, amitől végre azok a metalosok is megkapták a magukét, akik az old school metalzenére esküsznek. Mindenesetre pont az i-re a nagyon változatos programhoz.
Črt, Matej és a Dirty Skunks csapatának minden tagja – a Rockline szívből kívánja nektek, hogy még legalább 14 évig bűzöljetek nekünk!
Képgaléria
