Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés dátuma: 2019. 3. 29.
Producer: Mark Lewis
Az album hossza: 40:33
Stílus: deathcore/death metal
Az amerikai Whitechapel a deathcore-színtér egyik legszorgalmasabb zenekara. A csapat viszonylag gyorsan a figyelem középpontjába került, amikor a receptjével, amely nem csupán deathcore elemekre támaszkodott, hanem a death metalra is, valami újszerűt és kiemelkedőt mutatott. A zenekart régóta a erős ritmusszekció, a három gitár és a mély, morgó ének jellemzi. Utóbbival az előző lemezen, a Mark of the Blade-en tiszta ének is megjelent, és ez az aktuális albumon is megmaradt.
A The Valley a When a Demon Defiles a Witch-csel indul, amely egy csendes, torzítatlan intro után igazi death metal brutalitásba robban. Van itt blast beat, gyors lábgép és hozzá illően gyors gitárok. Az ének a morgásra épül, de a feloldásként Phil Bozeman dallamos vokálokat is bevet, ami a dalnak valóban egyedi hangulatot ad. A gitárszóló pedig feltesz az egészre egy i-pontot. Kiderül, hogy ez a lemez egyik legszínesebb dala.
A Forgiveness Is Weakness és a Brimstone című dalokkal a Whitechapel folytatja a megszokott stílusát, csak a Brimstone-ban van egy kicsit több groove, ami időnként már valami brutális nu metalra emlékeztet. A Hickory Creek című számmal a zenekar egy másik arca mutatkozik meg. A nyugodt és melankolikus dalt végig dallamos ének viszi, ami a Whitechapeltől elég meglepő, de leginkább merész kísérlet, amely feldühítheti a rajongókat. Mégis az egész természetesnek hat, nem erőltetettnek.
Később a Whitechapel már nem enged meg magának ilyen kitérőket a jellegzetes stílusától. Ezt megerősíti már a groove-os Black Bear is, ami viszont nem éppen kiemelkedő. Gyorsan helyrehozzák az egészet a We Are One-nal, amelyben több az agresszió és a tempó. Némi egyensúlyért, egy kis kiszámíthatatlanságért a Whitechapel még egy-egy dalt dallamos énekkel is felkínál, ide kapcsolódhatunk a Third Depth-tel. A morgós refrén több atmoszférát ad, a morbid hatás erős.
Az albumot a Whitechapel a Doom Woods-szal zárja, amely meglehetősen sötét és morbid. Hallani egy kis kacérkodást a doom/death metallal is, bár hangzásban a Whitechapel modernül szól, de itt bizonyítja a nyitottságát. Főleg az outróval érnek el igazi melankolikus hatást. A 40 perc gyorsan elszalad, nincs az az érzésünk, hogy bármi húzódna. A Whitechapel ezúttal időt szánt a munkára, az eredmény pedig egy átlagon felüli lemez, amely jól megírt dalokkal is büszkélkedhet.
Magára az előadásra a lemezen nincs panasz. Phil Bozeman éneke továbbra is brutális, ugyanakkor tőle gyengédebb megszólalásokat is hallhatunk. A stúdiódobos Navene Koperweis (Entheos, ex-Animals as Leaders) kiválóan elvégezte a dolgát. Van dinamika, a gyorsabb részeknél pedig magabiztos. A gitárok is ezúttal tényleg a helyükön vannak, kiemelkedik természetesen Ben Savage, aki a szólókért és a harmóniákért felel. A The Valley kétségkívül olyan lemez, amellyel a Whitechapel bebizonyítja, hogy a deathcore-nak bőven van mozgástere, ha az ember kicsit kinéz a keretek közül.
8,5/10
Számlista:
- When A Demon Defiles A Witch
- Forgiveness Is Weakness
- Brimstone
- Hickory Creek
- Black Bear
- We Are One
- The Other Side
- Third Depth
- Lovelace
- Doom Woods
Zenészek:
Phil Bozeman – ének, szövegek
Ben Savage – szólógitár
Alex Wade – gitár
Gabe Crisp – basszusgitár
Zach Householder – gitár
Navene Koperweis – dob
