Volbeat – God of Angels Trust

0 272

Megjelent: 2025. 6. 6., Vertigo / Republic / Universal
Produkció: Jacob Hansen, Michael Poulsen
Játékidő: 44:10
Stílus: Rockabilly Metal


„Fuck Yeah!”

Hiányzik valakinek a Volbeatből Rob Caggiano? Úgy tűnik, sokaknak igen, nekem viszont nem. Azok az albumok, amelyeken ő gitározott és ő ült a produceri székben, valahogy sosem jöttek be. Túl csiszoltak, túl kellemesek, túl kommerszek voltak. A felelősség oroszlánrésze persze a főnököt, Michael Poulsent terheli, aki szerzőként, gitárosként és énekesként ezzel a fülbarát hozzáállással valószínűleg a kényelmes nyugdíjat akarta megalapozni. Ez kétségkívül sikerült is neki, hiszen a Volbeat négy kereskedelmileg sikeres albummal a nagy tömegek koncertattrakciójává vált.

Michael túlesett (immár a harmadik!) hangszalagműtétjén, Rob pedig akár önszántából, akár nem, új kalandok felé vette az irányt. Michael félidőben a Asinhell nevű death metal projekttel szórakozott, ahol csak gitározott, közben pedig a hangszalagjait gyógyítgatta, Robot pedig – eleinte csak az élő fellépésekre – Flemming C. Lund váltotta, a death/thrash The Arcane Order gitárosa. Most a stúdióban is besegített, sőt az Asinhellnek is. Igazi segítőkész fickó. Flemming C. játékstílusa nagyon hasonlít a Volbeat eredeti gitárosáéhoz, Franzhoz „Hellboss”. És itt folytathatom a Rob Caggiano-történetet. Egy technikailag kiváló gitáros ugyanis többnyire korántsem jelent automatikusan nyereséget egy zenekarnak. Egy ilyen példa van a szomszédban, a vidám punk népzenészeknél, még szembetűnőbb pedig egy Los Angeles-i vegyes társaságnál.

Michael saját bevallása szerint a kilencedik albumnál úgy döntött, szerzőként úgy fog hozzá, mintha az első Volbeat-lemezt írná. És ebbe Flemming C. ütős, alapvető hozzáállása remekül beleillett, ami a God of Angels Trustot valóban közelebb hozza az első két album hangzásához és szerkezetéhez. Ez az új cucc tulajdonképpen a második (Rock The Rebel / Metal the Devil, 2007) és a negyedik (Beyond Hell / Above Heaven, 2010) album keverékének hangzik. Fantasztikus! A figyelmetlen hallgató talán nem találna lényegi különbséget ez és az előző három-négy album között, de a lényeg az, hogy a kommersz:metal arány 80:20-ról 20:80-ra fordult. Michael persze nem felejtkezett el teljesen a nyugdíjkilátásokról: az Acid Rain, a Time Will Heal és a Lonely Fields gondoskodni fog a gondtalan öregkorról.

De, tisztelt olvasók, amikor megszólalnak a morbid metal/surf/rockabilly riffek, a megfeszített dupla lábdobos thrash/power metal ritmusok és Michael pokoli hangja, kezdődik a buli! Az első kislemez, a By a Monster’s Hand a hozzá tartozó videóval azonnal és minden kertelés nélkül a helyére teszi a dolgokat. Bocsásson meg nekem Glenn, de az igazi Evil Elvis Michael Poulsen, amit ezen a lemezen lelkesen be is bizonyít. Az említett három kommersz szám kivételével minden szerzemény harap, őröl és dübörög, mint egy megvadult klónozott T-Rex.

A tortán a cseresznye a Better Be Fueled than Tamed címre keresztelt tétel, ahol a támogató rockabilly basszusvonal tökéletesen vegyül a sátánista surf rock riffel, Michael pedig a „Well I’ve been to the clouded edge” sornál úgy szól, mint Jello Biafra speeden.

Külön említést érdemel a country-metal csürdöngölő, amelynek hihetetlen címe In the Barn of the Goat Giving Birth to Satan’s Spawn in a Dying World of Doom, és amely a The Strength / The Sound / The Songs (2005) c. bemutatkozó lemez hangjait és ritmusait idézi fel.

Michael és csapata agresszív, energikus, dallamos és pörgős slágergyűjteményt főzött össze, amely mellett literszámra lehet inni a hideg sört. Vagy a jeges fröccsöt. Meg egy kis bambusz is jól esik. Whisky jéggel? Az is.

Cukorkák: Better Be Fueled than Tamed, By a Monster’s Hand, Demonic Depression
Értékelés: 8,5/10
Szerző: Igorac


Számlista:
01. Devils Are Awake
02. By a Monster’s Hand
03. Acid Rain
04. Demonic Depression
05. In the Barn of the Goat Giving Birth to Satan’s Spawn in a Dying World of Doom
06. Time Will Heal
07. Better Be Fueled than Tamed
08. At the End of the Sirens
09. Lonely Fields
10. Enlightening the Disorder (By a Monster’s Hand Part 2)

Zenészek:

Jon Larsen – dobok

Michael Poulsen – ének, gitár, produkció

Kaspar Boye Larsen – basszusgitár

Technikai stáb és vendégzenészek:
Jacob Hansen – produkció, maszterelés, keverés

Tue Bayer – hangmérnök

Flemming C. Lund – gitár (1., 2., 4., 5., 7., 10. szám)

Mia Maja – vokál (3., 4., 6., 9. szám)

Martin Pagaard Wolff – gitár (3., 5. szám), akusztikus gitár (3. szám)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik