Helyszín: Padova / Gran Teatro Geox / Olaszország
Dátum: 2013. 06. 22.
2013. június 2-át írtunk, délután négy óra körül járt az idő, amikor a klasszikus és melodikus rock szlovén rajongóiból álló kis csapat a németországi inzelli Hi Rock fesztiválon megtudta a sokkoló hírt: a fesztivál második napját teljes egészében lemondták. Ahelyett, hogy megnéztük volna a Toto, a Survivor, Rick Springfield és az FM fellépését, összepakoltuk a bőröndjeinket, és még a délután vége előtt elindultunk haza. A második fesztiválnap teljes programjának elmaradását a Bajorországot sújtó katasztrofális áradások okozták, emiatt az előadók nem tudtak eljutni Németország déli csücskébe, ahol Inzell fekszik. A keserű sors miatt csalódottan gyorsan eldöntöttük, hogy legalább a Toto szuperbandát élőben megnézzük, ha a többi előadót (legalábbis a kontinentális Európa színpadain) gyakorlatilag lehetetlen elcsípni. Az új európai Toto-turné menetrendjét böngészve megszületett a döntés: szombaton, június 22-én az olaszországi Padovába megyünk. Ugyanaz az ötös, amely Inzellben is a legjobb társaság volt!
A Toto olyan zenekar, amely élőben felejthetetlen koncertélményt varázsol. Életművük sokkal szélesebb néhány nagy rádiós slágernél, amelyekkel a nyolcvanas évek elején az egész világon megismerték a nevüket. A Toto kiegyenlíti a zenei univerzumot: stílusukban a rockot, a popot és a jazzt olvasztják egybe, teljesen egyedi módon, ezért joggal tartoznak a zenei világ legelismertebb nevei közé a maguk környezetében és korában. Bár kreatív és kereskedelmi csúcspontjuk óta sok víz lefolyt a Dunán, a koncertjeik még mindig jól látogatottak, így a Toto a Gran Teatro Geox új épületébe is be tudott csalogatni egy sokezres tömeget, főként tapasztalt zenei gurmanokat egy forró szombat estén. Az idei turné, amely három év alatt már a harmadik európai, a zenekar 35. évfordulójának megünneplésére hívta a közönséget.
A Toto néhány perccel fél tíz után nyitotta meg a koncertet az On the Run és a Goodbye Elenore egyvelegével, amelybe meglepő módon a távoli, 1978-as debütalbumról a Child’s Anthem motívumát is beleszőtték. A zenekart 2013-ban az eredeti tagok, Steve Lukather (gitár), David Paich (billentyűk, ének), Steve Porcaro (billentyűk, ének), a később csatlakozott dobos, Simon Phillips és az énekes Joseph Williams alkotják, aki a 2010-es újraegyesüléskor a klasszikus frontember, Bobby Kimball helyét vette át. Koncerttagként a padovai felállást még Nathan East basszusgitáros egészítette ki, aki továbbra is a súlyos beteg Mike Porcaro helyét tölti be, valamint a két kísérő vokalista, Jenny Douglas-McRae és Mabvuto Carpenter. A Toto tehát ugyanabban a felállásban lépett fel, mint a tavalyi turnén, amikor a RockLine Majanóban, 2012. 07. 31-én és Bécsben, 2012. 08. 22-én látta őket.
A színpadon mindenki rutinos stúdiómókus, és mint ilyenek, hozzá vannak szokva a hangzásbeli tökéletességhez, amit a Totótól elvárnak. Sajnos a koncert elején a színpad bal oldalán, ahol egyedül álltam, nem volt a legjobb a hangzás. Lukather gitárja (főleg a ritmusvonal rovására) túl halkan szólt, szerencsére a keverőpultnál ülők hamar megtalálták a kellemesebb hangzásegyensúlyt. A Hydra gazdagított, instrumentális változata komplex ritmusszerkezettel emlékeztetett rá, miért választotta maga Michael Jackson a hírnevének csúcsán ezt a zenekart, hogy segítsen neki a felvételeken, amelyekből – mint később kiderült – minden idők legsikeresebb albuma született („Thriller”, 1982).
Joseph Williams a „Fahrenheit” (1986) és „The Seventh One” (1988) albumokon már együtt dolgozott a Totóval, így nem csoda, hogy a zenekar legmelodikusabb korszakának számai az aktuális turné repertoárjában is helyet kaptak. Az I’ll Be Over You és a Pamela alatt nem esett nehezére bizonyítani, hogy a hangja még mindig olyan jó kondícióban van, mint a régi szép időkben. Karizmája nem rendelkezik a legjobb rockfrontemberek minden tulajdonságával, ezért Williams átélt énekteljesítménnyel engesztelte ki a közönséget.
A játszott számok ügyes összeválogatásával a Toto a hangulatváltások mestereként is megmutatkozott. A Rosanna keltette lelkesedési hullám után két mélyebb érzelmi töltetű dallal folytatták, a Wings of Time-mal és a Falling in Betweennel, igaz, a zenekar és a közönség közötti kevésbé intenzív kapcsolat árán, cserébe viszont a zenemániások leesett állal élvezhették Steve Lukather és a két billentyűs kivételes összjátékát. A Toto rutinosan alakítja át az aranzsmékat, szívesen eltávolodik az eredeti számtól, de technikai felkészültségének és a zenei fúzió megértésének köszönhetően ezzel sosem süt el rosszul.
David Paich billentyűs a színpad bal oldalán rendkívül jó kedvében volt ezen az estén. A férfi, aki kreatív szempontból a legtöbbet tette hozzá a zenekar sikeréhez, ma már a régimódi öltözködése és kerekded alakja miatt kissé komikus jelenség. Paich a koncert második felében többször felállt a székéből, odalépett a színpad széléhez, a közönséget bevonásra ösztönözte, sőt még a csípőjét is megrázta. Az Africa első taktusaira a hangos ovációtól megremegtek a csarnok falai, az előadás pedig – Paichcsel a főénekes szerepében – Nathan East rövid basszusszólója után egy játékos (bár őszintén szólva már elcsépelt) énekes játékot is kapott a basszusgitáros és a közönség között. Végig fontos építőeleme volt a gazdagon kitöltött hangzásnak a két háttérénekes is, akiké a színpad bal hátsó része volt, és a tavalyihoz hasonlóan a rendes műsor záródalánál, a Hold the Line-nál a reflektorfénybe lépett a szexi afroamerikai Jenny Douglas-McRae. A váltakozó énekes produkcióval Williamsszel együtt még tovább fokozták ennek az ősrégi Toto-slágernek a dinamikáját és intenzitását. A jó két órán át tartó fellépést a Toto a Home of the Brave-vel zárta, ami Williams első korszakának újabb közönségkedvence.
Nehéz szavakba önteni mindazokat az érzelmeket, amelyek az emberen végigáradnak, amikor a tökéletességet hallgatja, úgy, ahogy azt a Toto újra és újra elénk tárja. Biztos vagyok benne, hogy a szuperlatívuszaim sokaknak szúrni fogják a szemét, de aki már élőben átélte a Toto-mágiát, az jól tudja, miről írok. A Toto a tökéletességre és a kreatív erényekre építette a karrierjét, és ez volt a vezérfonal a szombati padovai koncerten is.
szerző: Urban Bolta
fotók: Mitja Groznik
Setlist:
1. On the Run / Goodbye Elenore
2. Goin’ Home
3. Hydra
4. St. George and the Dragon
5. I’ll Be Over You
6. It’s a Feeling
7. Rosanna
8. Wings of Time
9. Falling in Between
10. I Won’t Hold You Back
11. Pamela
12. 99
13. White Sister
14. Better World
15. Africa
16. How Many Times
17. Stop Loving You
18. Hold the Line
— ráadás —
19. Home of the Brave
