Toto – a perfekcionisták királyai (2006)

0 12

Helyszín: Stadion Tašmajdan / Belgrád / Szerbia
A koncert dátuma: 2006. augusztus 15.
Látogatók száma: 12.000
Jegyár: 20,00€

Manapság, amikor a zenében egyre kevésbé maga a zene a lényeg, igazi lelki gyönyör és balzsam a fülnek átélni egy olyan koncertet, amilyet a Toto varázsol. Zenészek csapatáról van szó, akik stúdiózenészként, színpadon más nagy nevek mellett, és végül a nagyra becsült Toto tagjaiként gyűjtöttek rengeteg tapasztalatot. Mindegyikük együtt dolgozott az elmúlt 30 év legjelentősebb előadóival, és mély nyomot hagyott a zenei alkotás különböző műfajaiban.

A belgrádi koncertre a útitársammal, Aleššel már hétfőn, a koncert előtti napon elindultunk, hogy részt vegyünk a sajtótájékoztatón. Az út Horvátországon át viszonylag nyugodtan telt, egészen a szerb határig, ahol elkezdődött az autók csodálata: olyanokat láttunk, amilyenekkel nálunk egy-két évtizeddel ezelőtt jártak az utakon. A koncert napján már délelőtt kezdtem sejteni, hogy a szervezők nem felelnek meg az eseménynek, és nem is fognak: a koncert egyébként a szimpatikus, de elhanyagolt Tašmajdan stadionban zajlott. A színpad felállítása közben mi, kíváncsi látogatók, kedvünkre sétálgathattunk a koncerthelyszínen. Ez még nem lett volna olyan tragikus, ha öt óra körül nem tértem volna vissza a stadionba, és nem sétáltam volna be minden gond nélkül a bejáraton egészen a színpadig, ahol aztán a koncertig maradtam. El sem hiszitek, de ez alatt az idő alatt egyetlen ember sem kérdezte meg, hogy van-e jegyem vagy bármilyen engedélyem arra, hogy ott legyek!

NEVERNE BEBE: 21.00 – 21.30
A Toto koncertjét 21.00-ra hirdették meg. Csakhogy ekkor lépett színpadra az előzenekar, a Neverne bebe. A csapat fél óra alatt kivételes bepillantást nyújtott a hallgatóknak abba a széles zenei tudásba és tehetségbe, amellyel rendelkezik. Különösen odabasztam a két énekesnőtől, akik rendkívüli színpadi játékkal (tánccal) és a közönséggel való kommunikációval dobták fel a fellépést, emellett vokális duettekben és a főbb énekdallamok előadásában is ragyogtak. A Neverne bebe mindenből remek keveréket kínál. A pop rocktól, R & B-től egészen a jazzes formákig, amelyek ízlésesen, egységes egésszé olvadnak össze. A számok elég összetetten felépítettek, mégis nagyon jól hallgathatók. Meglepő volt a zenekar kivételes összeszokottsága és hangzása, amely tökéletes egyensúlyt teremtett az ének és a hangszerek között. A tagok állítólag nagy Toto-rajongók. 30 percük volt, amelyet ki is használtak, és szép fényben mutatkoztak be nagyjából 12000 látogatónak.

TOTO: 22.00 – 0.00
Egyórás késéssel végre megkaptuk a mai kor legjobb „live” zenekarának koncertjét. Felcsendült az „intro”, amelynek afféle arab beütése volt, a háttérvokálnak köszönhetően. Aztán egyszer csak megjelennek a fényben a Toto tagjai. Libabőrös vagyok tetőtől talpig! A koncertet a Falling In Between című számmal kezdik, az azonos című albumról, amelyet ezen a turnén mutat be a Toto. Ez valószínűleg a zenekar 28 éves történetének legprogresszívabb darabja. A dal Steve Lukather gitárvirtuóz erőteljes riffjén lebeg. Aztán felhangzik Bobby Kimball első énekelt hangja, amitől újra végigfut a hideg a hátamon. Bobby közeledik a 60-hoz, és még mindig hihetetlenül erős a hangja. A részei rendkívül magas fekvésben szólnak. Szerintem minden bizonnyal ő az egyik legjobb rocktenor! Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Toto idén nagyjából 70 koncertet adott, akkor világossá válik, milyen edzett hangja van Kimball úrnak, és milyen lelkiismeretesen vigyáz rá, amikor nem áll a deszkákon. Jön még egy dal az új albumról, a King Of The World. Itt az ének a billentyűs Phillinagenes, Lukather és Kimball között adogatódik. Főleg a refrén idézi a legnagyobb AOR-remekműveket. A dal Lukather rendkívüli szólójával zárul, aki az egész koncert alatt azt a benyomást kelti, hogy mindent, amit a gitáron csinál, hihetetlen könnyedséggel csinál.

A két robbanékony bomba után kicsit lehűtik a hangulatot a Pamela című klasszikussal. Megint remek Bobby éneke, és rengeteg improvizatív szakasz a billentyűkön. Gregnél az ilyesmi állandó, és az egész este során ontja is. A fellépés alatt gyakran látni, hogy egy-egy eljátszott részlettel mosolyt csal a többiek arcára. Hasonló érzéseket váltanak ki bandatársaikból a zenekar többi tagjai is. Egyáltalán, az egész koncert alatt valami különleges kémia érezhető a színpadon, amelyet a mai előadók többségénél hiányolok, és több mint nyilvánvaló, hogy mindenki rettentően jól szórakozik odafent. Következik még egy újdonság, a Bottom Of Your Soul. Főszerepben Lukather kissé reszelős hangjával és akusztikus gitárral, a basszusvonalat pedig végig rendkívül pontosan és érzelmesen kíséri Porcaro. Mike minden hangot úgy él át, mintha az lenne az utolsó, és kétségbeejtő egészségi állapota ellenére napról napra kitart a színpadon. Minden este hibátlan előadást nyújt. Kicsit észrevétlen a színpadon álló urak között, de ettől semmivel sem kevésbé fontos a többieknél. Lukather ezen a turnén egyenesen a zenekar MVP-jeként mutatja be, ami az egészségi állapotát tekintve még igaz is. A Bottom Of Your Soul egyébként pillanatról pillanatra növekszik, és a végére a hangok és vokálok olyan összefonódásává nő, hogy az ember csak némán nézheti az egész történést. Ebben a Toto a legjobb, és verhetetlen. Fantasztikus!

Ezután a „rockeres” Caught In The Balance fűszerezi a koncertet, ahol a refrénben ismét hihetetlenül pontos többszólamú kísérővokálnak lehetünk tanúi. A hangulat tovább fokozódik, amikor felcsendül a múlt század hetvenes éveinek egyik legismertebb gitárriffje. Igen, ez a Hold The Line! Ismét kiváló szólók Lukathertől, szinte minden számban kapunk tőle. Itt teljesen felébred a közönség is, amely a koncert során egyébként is nagy lelkesedést mutatott, de sajnos az is látszott, hogy Szerbiában nem olyan nagy a Toto iránti érdeklődés, hogy a rajongók a legnagyobb slágereken kívül bármi mást ismernének. Aztán jön az akusztikus rész, ahol az dalok aranyzsemlét kaptak, és néha az elején nem is tudod pontosan, melyik számról van szó. Ez a legnyilvánvalóbb a mindenki által jól ismert Rosannánál. Jazzes kezdés, előtérben az akusztikus gitár és a billentyűk, valamint rendkívül kidolgozott vokális rész. A basszusvonal kicsit szelídebb, Simon Phillips pedig az egészet még megfűszerezi remek dobolásával, amitől az az érzésünk, mintha egy kis bárban ülnénk. Aztán a Toto elővezeti ennek a klasszikusnak az eredeti változatát, amely igazi hangszeres játékkal zárul. Ezt a számot már 10-szer hallottam koncerteken, és minden alkalommal egy másik része szól teljesen másként! A srácok átadják magukat a pillanatnyi ihletnek, és oda sodródnak, ahová az adott pillanatban az áradat viszi őket. Lukather rövid beszéde után bejelenti a következő blokkot, amely szavai szerint minden zenésznek a közönségben és a leghűségesebb rajongóknak szól. Két számmal kezdenek az Isolation albumról, és végre, 20 év után hallhatjuk, hogyan szólt volna ez az album, ha Bobby nem hagyja el a zenekart az 1984-es felvételek előtt. Megint fantasztikus! Ez a „medley” a 25 perces hossza ellenére túl gyorsan véget ér. A második részében nagyjából öt percet Lukather kap a gitáron, és további ötöt Simon Phillips a dobokon. Lukather Beck klasszikusának, a Pumpnak az alapján mutatja meg minden fényűző tudását, míg Phillips a Hydra kíséretére minden megerőltetés nélkül szétveri a dobokat. Legalábbis kívülről ez a benyomás. Mindketten bebizonyítják, hogy a gitár, illetve a dob legnagyobb mesterei közé tartoznak. A „medley” a robbanékony Taint Your World-del zárul! Ez a 25 perc az egész este csúcspontja, és ezt kétségkívül állítom! De a blokk végén valami váratlan következik. A legtöbben nem is vették észre. Én az első sorban álltam, és az első pillanatban őszintén aggódtam, amikor láttam, hogy Lukather eldobja a gitárt, és életem leggyorsabb rohanásával lerohan a színpadról. De amikor megláttam, merre fut, gyorsan világossá vált, hogy az ujjak gyors mozgatása a húrokon felrázta a szervezet bizonyos belső részeit, és a elfogyasztott csevapok a szabadba kívánkoztak. Greg gyorsan magához tért, és belekezdett a hoooosszú bemutatásba, amellyel a többi tagot konferálta fel. Ezt általában éppen Lukather csinálja, de mivel őt magasabb erők visszatartották, mindannyian lemaradtunk a többi tagra szóló sok csipkelődő tréfáról. Valószínűleg mindenkit a legjobban Michael Jackson hangjának az az imitációja lelkesített volna, amelyet Lukather Phillinganes bemutatásakor szokott előadni, aki a Totóhoz érkezése előtt többek között Jacksonnal, Collinsszal, Claptonnal, a Steely Dannel és sok más előadóval turnézott. Lukather lassan felkészül a színpadra való visszatérésre, és amikor Porcaro bejelenti, a gitármester vörös arccal és izzadt homlokkal tér vissza, de az arcán így is látható a megkönnyebbülés.

A koncert végéig még néhány régebbi számot hallottunk, amelyek mind tökéletesen szóltak, ahogy az a Totónál szokás. Engem a rockos Girl Goodbye ragadott el a legjobban. Az egyetlen dolog, ami ezen a turnén hidegen hagy, hogy a koncert a nyugodt Africával zárul. Szerintem nem a legjobb választás egy ragyogó fellépés lezárásához. Egyébként az egész „set” érdekes keveréke az újabb és a régebbi daloknak. A téli turnéhoz képest a program nagyjából 20 perccel rövidebb, mégis élveztük a kiváló hangosítást és a szuper előadást, két egész órán át.

Mivel az elmúlt augusztusi héten lehetőségem volt öt Toto-koncertet látni, hozzáteszem, hogy a grácit leszámítva mind elkelt. Minden fellépés ragyogó volt, és semmilyen ingadozás nem érződött az esték között. Az egyetlen különbség a zenekar egyes tagjainak aznapi kedvében látszott. A hét csúcspontja kétségkívül Burg Clam volt. A közönség reakciója is olyan volt ott, amilyet még egyetlen koncerten sem éltem át. És mindazok alapján, amit ez az öt este alatt láttam, biztosan állíthatom, hogy a Toto még jó néhány évig fogja örvendeztetni fiatalt és öreget Európa és a többi kontinens koncerthelyszínein. 2007 márciusában az amerikai perfekcionisták újabb európai visszatérése várható, és már most tudom, hogy a hangszálaim énekelni fognak, a karjaim pedig a színpad előtt lengeni, legalább annyi koncerten, mint idén.

Setlist

1. Intro
2. Falling In Between
3. King Of The World
4. Pamela
5. Bottom Of Your Soul
6. Caught In The Balance
7. Make Belive/Hold The Line
8. Stop Loving You
9. I’ll Be Over You
10. Cruel
11. Billentyűs szóló – Greg Philinganes
12. Rosanna
13. Medley: Endless/Isolation/Gift Of Faith/Kingdom Of Desire
14. Gitárszóló – Steve Lukather
15. Dobszóló – Simon Phillips
16. Taint Your World
17. I Won’t Hold You Back
18. Girl Goodbye
—ráadás—
19. Africa

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik