Helyszín: Woergl / Komma / Ausztria
A koncert dátuma: 2011. 12. 02.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 25,00€ (elővétel) / 29,00€ (a koncert napján)
Ketten indultunk az osztrák Tirolba! Még akad pár túlélő megszállott! Pontosabban két metállélek! A német heavy rock csapat, a Sinner koncertjére tartottunk, amelyet a mai napig a fáradhatatlan német metalguru, Mat Sinner vezet (Sinner, Primal Fear, Voodoo Circle stb.). Mat Sinner vén motoros a metalszíntéren, leginkább a Primal Fear basszusgitárosaként ismerik, és elsősorban erre a zenekarra koncentrál. Az anyazenekara, a Sinner albumai ezért általában akkor jelennek meg, amikor a Primal Fear „pihen”, ezt pedig rendszerint egy rövid európai Sinner-turné követi, olyan időpontokkal, amelyek Szlovéniától jellemzően pokolian messze esnek. Miután szeptemberben elmaradt a turné, mert Mat Sinner motorozás közben elesett és megsérült, a németországi Augsburgba tervezett kirándulásunk, ahol a zenekarnak egy megerősített koncertje lett volna, szó szerint vízbe esett. Amikor viszont bejelentették az áthelyezett turné második dátumcsomagját, nagyjából 200 km vezetést (oda-vissza) megspóroltunk, mert az új listán az osztrák Woergl és az ottani Komma klub is szerepelt. Ráadásul ideális napon: szombaton.
Előzenekarként újabb németek, a Voodoo Circle kísérik a Sinnert a turnén. A felállás kiváló zenészekből áll. Elöl ott van a Pink Cream 69 énekese, David Readman, a basszusgitárt maga a felséges Mat Sinner szólaltatja meg (vagyis minden este kétszer lépett fel egy blokkon belül), a csapat vezére pedig a valódi malmsteenes „guitarrero”, Alex Beyrodt (egyszerre tagja a Sinnernek és a Primal Fearnek, és Mat mellett az egyetlen, aki koncertesténként két gázsit zsebelt be), mellettük ott van a billentyűs Jimmy Kresic, a dobokat pedig Markus Kullmann terrorizálja. A zenekar idén adta ki második stúdióalbumát, „Broken Heart Syndrome” címmel. Stílusában a Voodoo Circle hű marad a hard rock hagyományaihoz, az ihletet a hetvenes évek zenekarainak, elsősorban a Rainbow-nak és a Deep Purple-nek az alakjából és munkásságából merítve. Nem csoda, hiszen Beyrodt, a Voodoo Circle fő hajtómotorja és kreatív agya, gitárjátékában szinte kifaragott keveréke a Blackmore-ra megszállottan rácsavarodott Malmsteennek.
A Voodoo Circle fantasztikus a színpadon. Dennis az énekben szokás szerint robbanékony minden hangfekvésben, ahová csak felmegy (vagy lemegy), a hangja az évek során láthatóan nem kopik, sőt rendkívül szép, tiszta, dallamos éneke úgy érik, mint a jó öreg bor. A zenekar kompakt és megzabolázhatatlan. A példaképeik stílusában a Voodoo Circle is rengeteg rövid jammelős betétet sző a műsorba, ahol Beyrodt és Kresic néhány rövid, extra szólósorozaton osztozik, amivel a csapat mesterien felpörgeti a közönséget a színpad előtt, az ilyen egómegmérettetés pedig természetesen még ihletettebb előadásra sarkallja a zenészeket. A zenekar a várakozásoknak megfelelően mindkét stúdióalbumból állította össze a műsort, hangsúllyal a legújabb „Broken Heart Syndrome”-on.
Rövid szünet következik, a színpadot előkészítik az est fő fellépőjére, a Sinnerre. A Sinner, amely ezt a turnét elsősorban az idén megjelent új stúdióalbuma, a „One Bullet Left” (2011) népszerűsítésének szentelte, az utolsó három lemezével visszatért a hard rock hangzáshoz és a nyolcvanas évekbeli gyökereihez. A Sinner 1996 és 2003 között néhány mérgesen megvadult, metálosan vicsorgó albumot adott ki, amelyek zajossági szintje eléri a „testvér” Primal Fear lemezeiét. Sajnos azokat a dalokat viszont, amelyekről a nehézmetál-rajongók körében mindig a legjobban ismerték és szerették őket, már évek óta nem játsszák élőben.
A Sinner a közelmúltban felfrissítette a felállását. Újabban három gitáros játszik benne: Alex Beyrodt, Christof Leim és Alex Scholpp. A dobok mögött Mat Sinner csapatában a bolygó egyik legjobb német dobosa, Andre Hilgers ül (Rage, ex-Axxis, Silent Force). Nem szabad megfeledkezni a kemény első figuráról sem, a főnökről és vezetőről, Mat Sinnerről, aki énekel és basszusgitározik. Kvintett tehát. Egykor ötödik tagként ott volt a billentyűs Frank Roeseler, most már nincs billentyű, csak az ördögi háromgitáros pecsétnyomó. Hilgers és Beyrodt már a Silent Force-ban is együtt játszott. A tagok közötti kötelékek tehát már megszilárdultak, a barátságok pedig évek óta alaposan összekovácsolódtak.
Kicsivel kilenc óra után lépnek színpadra a Sinner tagjai az intrón át, aztán erupció következik az ütős Suicide Missionben. A színpadi hangzás kiváló. Igazi szemet gyönyörködtető látvány volt, ahogy a három „élesre fogazott” gitáros megőrül a színpadon, szétfeszíti őket a felesleges adrenalin, miközben vehemensen vágják a gitárriffeket. A Sinner-szekér az ötödik sebességben száguld tovább, ahogy a zenekar a harapós Comin’ Out Fighting-gal folytatja a sátáni menetelést az azonos című, 1986-os albumról, a hangzás pedig masszív zúzásban még nyer is. Mat jellegzetes, közepes-mélyebb fekvésű „macho” éneke éppen elég dallamos, ugyanakkor a hangfekvéseiben bontakozik ki a legtöbb erő! A basszusvonalai egyszerűek, de a basszusba markolás hangja csörömpölően vastag. Mivel a csapatban újabban már nincs ott a billentyűs Roeseler, aki egykor a kísérő vokálokról is gondoskodott, Mat ezeket a Voodoo Circle-ös kollégára, Davidre, azaz David Readmanre bízta. Readman ezért nyugodtan a színpadra állított pultnál maradt, és onnan énekelte a vokálharmóniák soraját, miközben Jack Daniels-alapú koktélokat kevert. Sőt. Readman arról is gondoskodott, hogy a Sinner torka se maradjon száraz. Ezért több pohárnyi ördögi nedűt töltött, a Sinner tagjai pedig jöttek a pulthoz felhajtani őket a dalok kevésbé igényes részeiben, ahol a közreműködésük nem létfontosságú az előadáshoz. A zenekar igazán felszabadultan működött, és láthatóan élvezte az előadást. A kvintettből éppen Mat Sinner okozta a legnagyobb csalódást, aki frontemberként nem tartott túl sok szemkontaktust a közönséggel, ezért a színpadon meglehetősen hűvösnek és „távolságtartónak” hatott. Öt dalt játszottak az új albumról! Teljesen jogosan, hiszen a lemez többet ér, mint hogy a Sinner igazi rajongója felfigyeljen rá. A zenekar zúzós tempóban folytatta. Beszéd a számok között alig volt, vagy semmi. Dobszóló következett, ahol Hilgers megmutatta, hogy olyan fából faragták, amilyennel csak maroknyi európai metaldobos tud versenyezni.
A Sinner több nyolcvanas évekbeli csemegét is kínált, így eljátszották a Bad Girl és a Danger Zone című dalt. Az utóbbival zárták le a fiúk a fellépést. Mit mondjak a lejátszott 14 dal után? Túl gyorsan véget ért a koncert? A Sinner kaliberű zenekartól, tekintélyes lemezdiszkográfiával, azt vártam volna, hogy játszik még néhány számot. A setlistán nem szerepelt semmi a zenekar „metal” korszakából, és olyan albumokról sem, mint az „End Of Sanctuary”, a „Nature Of Evil” és a „Judgement Day”. Így a koncert után keserű érzés maradt, hogy a zenekar ezen a turnén némi átgondolt visszafogottsággal és spórolással lép fel.
A koncert után beszélgettünk a Sinner gitárosával, Chris-szel. A kifinomult és hihetetlenül kedves zenész elmondta, hogy tudatosan döntöttek úgy, hogy rövidebb, ütősebb dalokat válogatnak a műsorba. A zenekar a színpadon remekül összeszokott, a hangzás optimálisan működött, az ötös minden tagjának minden hangja hallatszott. A dalok élőben még teltebben és kifejezőbben szólnak, mint a stúdióeredetiken. A rövidebb játékidő ellenére a Sinner koncertjének megnézése kötelező minden igazhitű hard/heavy rajongónak, hiszen a zenekar Európa térképén a heavy rock afféle stílusbeli különcsége. Egyszerűen. A német megbízhatóság, amelyet mindenben igazol a közismert mondás megtestesülése: „Germany rocks!” „Roxxx heavy as fuck!”.
fotók és szöveg: Jani Mihevc Cah
a szöveget szerkesztette: Aleš Podbrežnik
Setlista
SINNER: 1.Suicide Mission 2.Coming’ Out Fighting 3.Bad Girl 4.The One You Left Behind 5.Back on Trail 6.Born to Rock 7.Knife In My Heart 8.10 2 Death 9. dobszóló (Andre Hilgers) 10.Crash and Burn 11.Haunted 12.Germany Rocks 13.Rebel Yell (eredetileg Billy Idol) —ráadás— 14.Danger Zone
Képgaléria
