Helyszín: Modra Hiša / Ljubljana (Šiška) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2006. november 27.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 0,00 SIT
Huhhh… Time-koncert Ljubljanában! Ez a hír teljesen váratlanul „nyakon csípett”. Épp azt mondtam magamnak, hogy végre pihenhetek pár napig az idei novemberi koncertmaraton könyörtelenül diktált, kemény rallyja után, és lám, három és fél órával a koncert előtt megcsörren a mobil, Jani jelentkezik, hogy a Time a Bravničarjeva utcában, Šiškában játszik egy zártkörű bulin. „Viszem a gépet, jössz?” – ennyi volt az üzenet. „Aha, fotók lesznek, uhuhu, ez szaftos dolog lesz, ott a helyem!” – gondoltam. „Találkozunk!” – vágtam rá azonnal.
A fenébe is! Egy üvegfalú, elegáns épület, a Modra Hiša – MH. Tíz percre onnan, ahol lakom. Az MH mellett ott díszelgett a Porsche szlovéniai képviseletének épülete. El sem hiszem, hogy simán átsétálhatok a házamból a Time-ra. Ütős trióként álltak össze: Dado Topić (basszusgitár, ének), Vedran Božić (gitár), Ratko Divjak (dob). Ez abszolút elég volt. Ohoho, ez biztosan „ütni fog”!
Valahogy nem szoktam hozzá, hogy „úszkáljak” a jól szituált urak tejszínében, akik félelmetes limuzinokkal gördülnek be egy rockkoncertre, csillogó, válogatott divatkonfekcióba öltözve, de hát ez van. Időnként ilyen is kell. Megint jócskán korán odaértem. Korán? Tipikus rajongói szindróma! Már csak egy Time-bakelit hiányzott a kezemből, és társaságot tarthattam volna a tiszteletre méltó rockdoktornak, Dragan Bulič úrnak, nehogy azon az estén egyedül „vadásszon” a kortársaira és az autogramjaikra!
A rögtönzött kis színpadocska a földszinti hall sarkában állt, a főbejárattól jobbra. Az üveget, amely minden oldalról körülvette a kis színpadot, ideiglenesen fehér vászonnal takarták el. Nem sokkal 21.00 előtt minden készen állt a színpadon.
21.15, és Dado köszönti a jelenlévőket! Igyekezett, és a koncert alatt végig szlovénul próbált beszélni, ami egy szempillantás alatt hatalmas szimpátiát szerzett neki, és megtörte a jeget! Mivel fel kellett frissíteni az emlékeket az „időgép” hagyatékáról, Dado szinte minden szám előtt bemondta a címét, vagy legalábbis a valódi cím közelítését. A koncertet első lemezük, a „Time” (1972) nyitódalával, az ütős Istina Mašinával kezdték, amely rögtön bemutatta a zenekar ritmusát. Rock ‘n’ roll, kísérleti jazz-blues fúziós köntösbe csomagolva. Hja, felületesen… Egyébként viszont jóval több ennél – az Igraj, narode moj kiváló etno-funk rock indulója, az est egyik csúcspontja, nem megy ki a fejemből. A Superstar után a pszichedelikus, „floydos” bevezető jelezte a Pjesma No 3. kezdetét, amellyel a fiúk lecsillapították a kezdeti rohamot. Dado az egyik első közbeszólásában külön figyelmet szentelt a szlovén rockszcéna két nagy öregjének, Tomaž Domicelj-nek és Janez Bončina Benčnek, akiknek ez alkalomból külön tisztelettel megköszönte, hogy ellátogattak ma este a Time-ra. A fiúk időhajójukkal végigsétáltak mind a három Time-lemezen. Ebből a zenekar első lemezét teljes egészében előadták. A koncert két részre oszlott, és az első részben a fiúk az Živjeti slobodno után tartottak szünetet. Dado mindössze tíz percet jelentett be, a legendák viszont 25 percre nyújtották.
22.15-kor a koncert az egyedülálló Za koji život treba da se rodim-mel folytatódott. Semmi pánik, billentyűk nélkül! Nem is hiányoztak. Vedran gitárja teljesen elég volt. Utána a hangulat már csak fokozódott. Dado ugyanis a színpadra hívott egy különösen előkelő vendéget, Janez Bončina Benčet, aki duettben énekelte el Dadóval a Majko Zemljo-t, amelyet Dado Topić írt, és 1974-ben jelent meg egykori Time-társa, Tihomir Pop Asanović stúdióalbumán. Ezt követte a szuper balladás Dali znaš da te volim, amelyben Benč tovább társaságot tartott a fiúknak a színpadon, és megmutatta, hogy a „rock ‘n’ roll feeling” még átkozottul él benne. Ebben a számban a zenekar megteremtette azt a különleges hangulatváltást, amikor szinte észrevétlenül váltottak át a keményebb fűrészelésből egészen puha balladás rockba. A dallam zöme Vedran gitárjára hárult, aki láthatóan élvezettel tekergette a Fender Stratocasterje felső „fejderét” (gombját), és így remekül uralta a gitárhang finom árnyalatait. A közönséget is magával ragadta ez a pillanat, és teljesen átadta magát e gyönyörű szám gyengéd ütemeinek ringatásának. Meg kell említeni azt a számot is, amellyel Dado Slađana Milošević oldalán képviselte Jugoszlávia színeit az Eurovíziós Dalfesztiválon 1983-ban: a címe Princeza. Az emberek mindenesetre felpattantak a hallban, amikor rájöttek, melyik dalról van szó. Erre az alkalomra Dado felhívta a színpadra Suzit – egy nagyon praktikus lányt, aki viszont a koncerthez puszta színezésnél többet nem tett hozzá, mert a hangjával többször is több kárt okozott, mint hasznot. Aztán ott volt még a „reggae”-s, elnyújtott Elizabet Dado „Šaputanje na jastuku” (1980) című szólóalbumáról, amelyben Dado szórakoztató módon szorosabb, intenzívebb együttműködésre bírta a közönséget. A fiúk a záró részben vitték csúcsra a koncertet a felhevült Makedonija és Cijeli život čekam na priliku da pjevam u Beogradu rock ‘n’ roll számokkal, az utóbbiban Dado a Beograd szót filigrán módon Ljubljanára cserélte.
A várt ráadásban jött el a kiváló instrumentális „jammelés” ideje, a Hegedupa upa! Az általános lelkesedés után, amikor a fiúk már le akarták zárni az estét, a közönség biztatása visszaküldte a zenekart a színpadra, és ezúttal Vedran vette át a főéneket, és belecsapott a Hey Joe-ba (Jimi Hendrix), amelyet teljes egészében maga énekelt el, és közben természetesen szólózott is. Mivel a fiúk láthatóan még rettenetesen lendületben voltak, a nagy finálé gyanánt megismételték a Dali znaš da te volim-ot, ezúttal Benč nélkül, és a rendkívül vidám Vedrannak köszönhetően a gitáron egy árnyalattal még intenzívebb érzéseket sikerült kisajtolniuk magukból, mint először. Teljes két óra játék! Vége 23.33-kor!
A elpusztíthatatlan Dado – „mišići jaki”, lapátkezű, hajtóerő, a Time capo di bandája, karizmatikus úr – az éneken és a basszusgitáron még mindig hihetetlenül robbanékony és meggyőző, Vedran „hendrixes” nyers eruptivitása és egyben érzéki remeklése, valamint Ratko dobolásának megszokott, virtuóz sokszínűsége mellett 35 év után is szívós „ütős rock’n’roll trió” maradtak. Mint a régi jó bor. Egyetlen hibával sem, amit véletlenül a vállukat nyomó évek „terhe” okozna. Épp ellenkezőleg. Tapasztalt, higgadt, érett korú urak! Az évek tehát felszabadítanak!
Persze a terem gyenge akusztikája nem engedett optimális körülményeket. A hang csak a színpad közepétől néhány méteren belül volt teljesen kielégítő, valahol a portáspultnál (a portás sajnos szolgálati okból hiányzott, és sokat lemaradt) viszont már gyengülni kezdett az erő. De hát oké! Most nem ez a lényeg. Buli volt, és mindenki megtalálta a maga okát a szórakozásra. Felejthetetlen volt életemben először látni a Time-ot. Teljesen váratlanul! Ahelyett, hogy az átlagos šentvidi lakos elugrana egy „drinkre” a Žibertbe, tesz egy tízperces sétát, és inkább felhajt egyet a Modra Hišában, ahol desszertként a legendás Time nyomja neki.
Fiúk! Remélem, legközelebb a Križankében vagy a Cankarjev domban találkozunk. Köszönöm a szívós rock ‘n’ roll víziótokat, amely szerencsésen megszelídítetlenül él tovább, és mellesleg azt is köszönöm, hogy segítettetek kitisztítani a fejem Bryan Adams „édesítője” után, amely két nappal korábban ragadt a fülembe.
Setlist
1. Istina mašina
2. Superstar
3. Dok ja i moj miš sviramo jazz
4. Pjesma No. 3
5. Kralj alkohol
6. Život u čizmama s visokom petom
7. Živjeti slobodno
—szünet—
8. Za koji život treba da se rodim
9. Majko Zemljo
10. Dali znaš da te volim
11. Princeza
12. Igraj, narode moj
13. Elizabet
14. Makedonija
15. Cijeli život čekam na priliku da pjevam u Ljubljani rock ‘n’ roll
—ráadás 1.—
16. Hegedupa upa
—ráadás 2.—
17. Hey Joe
18. Dali znaš da te volim
Képgaléria
