Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Kavarna Sputnik / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 11. 17.
Látogatók száma: 80
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés!)
Mi történik, ha a horvát határőrök visszafordítanak, mert nem sikerül megfelelő személyazonosító okmányokat felmutatnod, és ennek következtében visszaküldenek Szlovéniába? Hát az, hogy a horvát határrendész, ha csak három órára is, „megmenti” az országát és polgárait két „invazív szlovén” támadásától – ez amolyan előre borítékolható sztori volt. A RockLine kettőse különösebben nem görcsölt rajta. Az „fémes mulatság” ugyan elúszott, ahol Zágráb kellős közepén tombolt volna a floridai death metal őskövület Obituary, a Bay Area thrash metal veteránja, az Exodus, valamint a rendkívül érdekes, különc metalosok, a ugyancsak legendás Prong. De mind a három bandát láttuk már jó párszor, és hamarosan újabb alkalom adódik majd a koncertjeikre. Ügy lezárva. Ezen a novemberi második dekádbeli csütörtökön máshol is élénk volt a koncertélet. Az ausztriai Grácban a skót rock’n’roll-legenda, a Nazareth lépett fel, Ljubljanában a Queen-rajongók élhették újra a klasszikusokat a „másolatként” fellépő The Bohemians előadásában, a ljubljanai Sputnik kávézóba pedig betért a barjai gitárvarázsló, Tilen Pusar. És nem csak egy kávéra. Az epopeja végén pedig minden előzetes terv nélkül ide vetődött be végül a RockLine is.
Tilen Pusar kétségtelenül különleges zenész. Minden figyelmet megér. Az évek alatt kialakította a maga felismerhető, saját zenei nyelvezetét, és az egyik legérdekesebb gitárosnak számít, de ami mindemellett igazán lenyűgöző: Tilen Pusar a saját ura. Mindent maga csinál. Igazi „csináld magad” mester (D.I.Y. mag). Független zenei művész.
Az évek gyorsan szállnak, és hogy csendben telnek, azt külön említeni sem kell. A hangszeres gitárjáték mestere most új stúdióalbummal tér vissza. A másodikkal. 2016. 11. 17-én hivatalosan is megjelent az új lemeze, a „New Life”, amely a 2012-ben kiadott „Inner Strength” című stúdiódebütöt követi. Ahogy az ilyen ünnepi alkalmakhoz és életút-fordulókhoz illik, a fickó fellépést szervezett a Sputnik kávézóban, ahol először játszotta el élőben az új stúdióanyagot.
A helyszínen szép számmal gyűltek össze barátok, ismerősök, szimpatizánsok. Közelebbiek, távolabbiak. Egyszóval olyan közönség, amely barátságot ápol Tilennel, és szívből támogatja. A fickó az évek során egy rakás kávézókoncertet letolt, sőt még tehetségkutatón is feltűnt. Nevet épített, hírnevet épített. Így szert tett egy szép számú törzsközönségre, amely állandóan követi és biztatja. Miért fejtegetem ezt? Mert a rockzenekarok koncertjei manapság többnyire üresek, ha nincs „neved”. Az emberek inkább otthon ücsörögnek, okostelefonjaik és a közösségi hálók mellett, ott etetik az egójukat, és ott gyógyítják a figyelemhiányukat. Tilen keményen megdolgozott azért, hogy a koncertjei ne legyenek üresek, és jó érzés volt látni, hogy a Sputnikban ennek köszönhetően nagyon élénk a hangulat.
Tilen a maga stílusában gyorsan áttörte azt a láthatatlan falat, amely a kezdés előtt mindig ott áll zenész és közönség között. Szikrázó, ravasz, őszintén spontán és közvetlen. Csipkelődő megjegyzéseivel (Tilen mesterien tud odaszúrni is) végig motiválja a közönséget, hogy fenntartsa a figyelmét, ne kezdjen ásítozni, és hogy lassacskán igazi buli kerekedjen a színpad előtt, ami persze összefér a rock’n’roll eredeti lényegével.
A koncert két részre oszlott. A fickó az első lemez két klasszikusával, a Calling Her és a Snowgirl című számmal nyitott, majd áttért az új anyag előadására. Az új dalok egy részét Tilen már játszotta élőben, néhány azonban most élte meg valódi koncertpremierjét. Kombós erősítőre kötve, fehér Fender Stratocaster gitárjával, amelynek hangzása kellemesen félakusztikus, sőt akusztikus csengésű, gyakran erőteljes reverb effekttel megtámogatva, Tilen „simogatta” a jelenlévők fülét egy sor instrumentális darabbal, amelyekből kihallatszott a gitárosmesterek – Mark Knopfler, J.J. Cale, Chris Rea, sőt Eric Clapton – örökségéből merített hangzásbeli és előadásbeli inspiráció. „Fingerstyle” technika, organikus hangszínek, és mindenekfölött szenvedély és érzelem (Tilen kivételesen uralja a megszólaltatott hangok formálását – ugyanaz a hang teljesen más érzelmet tud ébreszteni), amely végig forrt a koncerten. A slide-bottleneck bevetése sem maradt el. A rendkívül érdekes I’m Survivor című számban. Tulajdonképpen az egyetlen dalban, ahol torzított a gitár, és amit Tilen e megjegyzéssel kísért: „Na, most ez jól odacsap majd”. Nagy valószínűséggel az adrenalinfüggőknek szánta.
Tilen Pusar a tömör instrumentális daraiban hihetetlen zenei fertőzőképességet őriz meg. Ebben az elemében igazi perfekcionista esztéta. A vezérmotívumokat finoman díszíti kiváló, végig ihletett és intuitív szólózással, valamint ötletes és szellemes harmonikus ornamentikával. Mindezt az előadásban és hangzásban testet öltő zenei megvalósulást egyfajta zenei kumuluszfelhőbe fogja össze a blues, a rock’n’roll, a kelta folk és a country elemeiből.
Egy mondatban: gyönyörű történet az egyedülálló gitárrockról, szlovén módra összehegesztve, jól érzékelhető kifejezésbeli változatokkal, amelyek Pusar zenei karakterét különleges helyre emelik.
Képgaléria
