Fotók: Rok Klemše
Helyszín: Orto bar, Ljubljana
A koncert dátuma: 2008. 04. 13.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 6,00€
Ritkán adódik, hogy a szlovén thrash metal összes öregharcosa egy helyen gyűlik össze, ráadásul tele is tömik a termet. Az egyik ilyen ünnep volt a hétfői koncert az Orto barban, a Dirty skunks szervezésében. A részvétel remek volt, a hangulat is, és valószínűleg nagyon nehéz lesz ezt megismételni. Aki otthon maradt, az csak sajnálhatja, hogy nem tisztelgett a metal szubkultúra úttörői előtt, akik még egy másik országban, Jugoszláviában kezdték a pályafutásukat, ahol a metalt nem ismerték el kultúraként, művészetként, hanem csak egy rakás hosszú hajú huligánt láttak benne, akik kárt okoznak az államnak. Az egyetlen figyelem, amiben ezek a zenekarok az állam részéről részesültek, a rendőrök állandó érdeklődése volt.
Az első zenekar, amely alaposan megmelegítette és felfűtötte a közönséget, a muravidéki Železobeton volt, amelyet réges-régen, 1988-ban alapítottak, 1993-ban feloszlott, 2006-ban pedig újra életre keltették. Néhány év színpadi távollét után újra összeálltak, és azóta lelkesítik a szlovén közönséget energikus fellépéseikkel és minőségi thrash metaljukkal, amely könnyedén felveszi a versenyt a világ színterével.
Változatos repertoárjukból sikerült eljátszaniuk a tavaly megjelent I don’t know című albumot teljes egészében, és kaptunk néhány olyan dalt is, amelyek valószínűleg a jövőben hangfelvételen is megjelennek. A fellépésük elején az Orto még elég üres volt, de a kemény gitárhangokra az emberek hamarosan mégiscsak beözönlöttek a terembe, és végignézték a Železobeton remek, valóban energiával teli koncertjét. A műsor nagyon gyors és lendületes tempóban zajlott, és Tadej szólóbetétei alatt dalról dalra jobban feléledt a közönség. A Železobeton megint bebizonyította, hogy az évek múlásával egyre keményebb és jobb lesz. Úgy tűnik, a régi mondás a vén borról mégiscsak igaz.
Egy rövidebb átállás után a színpadra lépett a jelenleg legidősebb szlovén thrash metal zenekar, a Sarcasm, amely egy rövid szünettel 1987 óta működik! Története során már jó néhány tagot elcserélt, és 4 albumot vett fel. A zenéhez, pontosabban a thrash metalhoz azonban hű maradt.
A több mint egy órás fellépés alatt igazi koktélt kaptunk mind a négy albumról válogatott dalokból. A közönség egész szépen együtt dolgozott a zenekarral, különösen az első, Crematory című album dalainál, amely a legkeményebb kiadványuk. A zenekar rendesen lejátszotta a műsorát, de időnként úgy tűnt, nincsenek a legjobb formájukban. Hiányzott az az energia, amely általában jellemzi a koncertjeiket, és a frontemberük, Mucy sem nyújtott kiemelkedőt: ezúttal a megszokottól eltérően kicsit visszafogottan mozgott, és nem teremtett olyan kapcsolatot a közönséggel, mint máskor.
Utolsóként, mesterséges köd leple alatt foglalta el a színpadot a híres žalci Graveyard metal formáció, az Interceptor. A zenekar a helyi legendák babérját viseli, hiszen 1991-ig nyúlnak vissza a gyökerei, a különlegessége pedig a kiváló gitáros, Marjan Pader, valamint Gregor Čulk ifjabb, a rendkívül karizmatikus és markáns énekes, egyben Stage Crusher. A fellépésük alatt kemény hardcore-t, vad thrash metalt és kultikus heavy metalt (Goba zla!) kaptunk, a felsoroltakon túl pedig a közönséget nagyszerű és provokatív közjátékokkal is jól felpörgették, amelyeknek a szerzője nem volt más, mint a Master of Disaster (ifj. Gregor Čulk). Ezúttal a zenekar fő célja az új kislemezük, a Homo Stupidus bemutatása volt, amelyet minden látogató ajándékba kapott a szervező Dirty skunkstól, és ez tényleg dicséretes. A CD a hivatalosan kiadott Homo Stupidus kislemez, rajta még két dallal a Železobeton és a Sarcasm előadásában.
Az Interceptor fellépésére egy rossz szavunk sem lehet, mert energiát és remek hangzást szolgáltak fel, ráadásul interaktív show-t is kaptunk a közönséggel. Zeneileg ismét a remek, bevált ritmusszekciót hallhattuk, amely a Paparazzo és a Blato című daloknál érvényesül igazán, valamint a pontos és ütős gitárost, aki ritmusérzékével és szólóival elektromos hangulatot teremt. És nem szabad megfeledkezni Čulk énekes képességeiről sem, aki gyomorból jövő grind / death metal growlokat mutat be, amelyeknek nálunk nincs párjuk. Mindenekelőtt pedig az egész zenekarba beviszi azt az ismerős Interceptor-energiát, amely fellépésről fellépésre lenyűgöz. Mindenkinek szívből ajánlom a koncertjüket, mert az évek ellenére is valahogy különlegesen, megismételhetetlenül és másképp szólnak.
Szöveg: Matevž Ftičar
Fotók: Rok Klemše
Képgaléria
