Szerző: Rok Klemše
Fényképek: Nina Grad
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2017. 11. 26.
A thrash metalnak nálunk mindig nagy becsülete volt, állandó és igen népes rajongótáborral. Végül is itt alakult a volt Jugoszlávia első thrash metal zenekara (természetesen a Sarcasmról beszélünk), utánuk pedig a műfaj számos képviselője érkezett, akik külföldön is befutottak, vagy még most is küzdenek az elismerésért (Negligence, Eruption, …). Ezért is voltak a thrash metal koncertek nálunk elvileg mindig jól látogatottak, gondoljunk csak a zsúfolt Thrashfestekre vagy a teltházas Megadeth-koncertre stb. Igaz, a műfaj ciklikusan hullámzik, de a feledés homályába valójában sosem merült. Messze nem, és ennek szép bizonyítéka volt a múlt vasárnapi, zsúfolásig telt Kino Šiška és a három thrash nagyágyú koncertje, amelynek jegyei már jó pár nappal korábban elfogytak.
A Bay Area-i thrash óriás Testament tavaly adta ki tizenkettedik stúdiólemezét, a Brotherhood of the Snake-et, Európában azonban csak idén mutatta be igazi, nagy turnéval. Kiváló húzás volt, hogy meghívták mellé a szintén Bay Area-s veterán Death Angelt, az eredetileg bejelentett Obituaryt pedig a kanadai Annihilator váltotta. Európa-szerte egymás után fogytak el a koncerttermek, és Ljubljana sem volt kivétel: sok horvát, olasz, sőt cseh is ellátogatott ide. A Šiškában így szó sem volt álmos vasárnap esti hangulatról, egyértelmű volt, hogy az ezerfejű közönség hosszú idő után újra konkrét thrash-ütésre éhezett.
Hogy kétség se legyen afelől, ki a turné főneve, már a színpadra nézve is világos volt: az teljesen a Testamentnek volt alárendelve, a két előzenekarnak pedig a színpad elején egy keskeny sávba kellett összeszorulnia. Ennek ellenére a Death Angeltől – főleg az idei Metaldays kiváló zárása miatt – sokat vártak, és a San Francisco-i ötös ezt a várakozást maradéktalanul be is váltotta. A korai kezdés ellenére a Death Angelt már szépen megtelt terem várta, és a zenekar ismét ördögien energikus show-t nyomott, ahogy csak ők tudnak. Egyedül Ted Aguilar volt kicsit visszafogott, a másik négyükből, köztük a vadállat dobos Will Carrollból viszont úgy dőlt az energia, mint egy vulkánból. Cseppet sem látszik rajtuk, hogy Mark Osegueda és Rob Cavestany már közel ötven éves! Kár, hogy a Death Angelnek csak jó harminc percet mértek ki, és úgy száguldottak végig a szettjükön, mint egy megvadult bikacsorda, de így is fenomenális bemelegítést adtak, főleg újabb számokkal, a nosztalgiázóknak pedig két klasszikussal, a Thrown to the Wolves-szal és a Mistress of Painnel kedveskedtek, a legendás The Ultra-Violence-t viszont sajnos megint csak egy intróval jelezték. Sokkal, sokkal hamarabb búcsúztak az őrült kaliforniaiak, mégpedig az aktuális The Evil Divide albumról a The Moth című számmal.
Az amerikai palacsintát ezúttal juharsziruppal is meglocsolták, mert az amerikai kollégákhoz a turnén csatlakozott a legendás kanadai Annihilator. Bár valószínűleg náluk volt a legtöbb tagcsere a műfajban, hiszen Jeff Waters már n tagot cserélt le az együttesben, a szlovén színpadokon mindig szívesen látják őket, és ez most sem volt másként. Már az együttes legutóbbi, Kino Šiška-beli koncertjén Waters frontemberként és fő énekesként mutatkozott be, ami akkor nem sikerült különösebben jól, most viszont jóval jobban teljesített. Frontemberként különösen jól muzsikált az energikus, karizmatikus Waters: jó pár vicces beszólást elsütött, játék közben pedig a pörgésének, piruettjeinek, színpadi rohangálásának és a közönséggel való „fist bumpolásnak” egyszerűen nem akart vége lenni. Szépen tartotta a lépést Jeffel a két fiatal, Aaron Homma és Richard Hinks, az új dobos, Fabio Alessandrini is korrektül végezte a dolgát, bár az aktuális For the Demented albumról játszott számoknál nem mutatott túl sok eredetiséget. Jeff pirotechnikai tűzijátékot idéző gitárnyaki kirándulásai viszont megint lenyűgözőek voltak, az énekhangja valamivel kevésbé: ebben nem sokkal jobb, mint például Dave Mustaine. Ez annál szembetűnőbb volt a Set the World on Fire és az Alison Hell magas, falsettós részeinél, amelyeket Jeff félvállról a közönségre hagyott. Az persze nem tiltakozott, ahogy a kultikus King of the Kill, a W.T.Y.D. és a záró Phantasmagoria ellen sem, az új albumról pedig a One to Kill és a Twisted Lobotomy helyett inkább az Altering the Altart hallottam volna. Nagyon jó fellépés, ami azonban – akárcsak az előzőeké – jóval túl rövid volt.
A Testament színpadának felépítése majdnem fél órát vett igénybe, de tényleg lenyűgöző volt, mert Hoglan egy magas, kolosszális „drum rise”-on ülve dobolt a cájgja mögött. Fél tízkor végre kialudtak a fények, és a zsúfolásig telt terem óriási lelkesedése közepette színpadra lépett a thrash nehézsúlyúja, a Testament, valószínűleg a valaha volt legsztárabb felállásában – Chuck Billy (ének), Eric Peterson (gitár), Alex Skolnick (gitár), Steve DiGiorgio (basszusgitár) és Gene Hoglan (dob) –, ráadásul ez volt a Testament első nem fesztiválos fellépése Szlovéniában! Az amerikaiak az aktuális album címadó dalával köszöntötték Ljubljanát, és eleinte minden tökéletesen működött. A hangzás kiváló, a zenekar jókedvű és energikus, a közönség pedig még inkább. Az első felében a Rise Up, a More Than Meets the Eye és a Centuries of Suffering című számokkal a Testament újabb korszakának szentelte magát, és megmutatta, miért a műfaj mesterei, és hogy valójában azon kevés amerikai Bay Area-i zenekar egyike, amely a kilencvenes években sem szűnt meg működni. Chuck Billy úgy ordított, mint egy vadállat, és hihetetlen átéléssel játszott air gitárt a félmikrofonállványán (Billynek még saját „signature” pengetője is van), a gitárpáros úgyis a thrash metal szinonimája, DiGiorgio megint lenyűgözött a fretless baszszusgitárjaival, az atomóra Gene Hoglan pedig a legbonyolultabb dobmozdulatok közben is úgy néz ki, mintha mindjárt elaludna. Az első „blast from the past” a csodálatos Electric Crown volt, amelybe Skolnick egy mesteri szólóval vezetett be, tisztelegve az AC/DC, Hendrix és még valaki más előtt, az első pokoli pit pedig az Into the Pit himnuszra nyílt meg. Aztán a Testament a naftalinból előhúzta az egyik legelhanyagoltabb lemez, a Low címadó dalát, majd hamar jött a koncert sajnos legmélyebb pontja, mert Peterson, Hoglan és DiGiorgio is egymás után lefaragta azokat az értékes perceket, amelyeket még legalább egy-két számra fordíthattak volna, hogy helyette szólózzon. Kétségtelen, hogy a Testamentben jelenleg a metál technikailag legfelkészültebb és legcsiszoltabb zenészei játszanak, de az unalmas szólóeszkapádok a múlté, és a koncerten az energiát inkább csak megölik. Szinte kínszenvedés volt várni a záró, bár tökéletes duóra, a Souls of Blackre és a The New Orderre, amellyel a zenekar elbúcsúzott Ljubljanától. Aztán visszatért a színpadra két ördögi arc díszletével az első, The Legacy lemezről, és Billy elmesélte a Practice What You Preach cím születésének történetét, amely egy Panterával Texasban átivott éjszaka után született, amikor Chuckra reggel ráesett egy üres Jack Daniels-üveg. A lemez címadó dala után még a kultikus Over the Wall következett, majd a Testament – túlzott, óriási lelkesedés nélkül, amiért biztosan a túlzó és unalmas szólók a felelősek – végleg elbúcsúzott a ljubljanai közönségtől. Ezt a hibát és az előzenekarok legalábbis ízelítőnek is rövid szettjét leszámítva összességében olyan koncert volt, amilyenből még többet szeretnénk!
Setlist
DEATH ANGEL:
1. Father of Lies
2. The Dream Calls For Blood
3. Claws in so Deep
4. The Ultra-Violence/Thrown to the Wolves
5. Mistress of Pain
6. The Moth
ANNIHILATOR:
1. One to Kill
2. King of the Kill
3. No Way Out
4. Set the World On Fire
5. Alison Hell
6. Twisted Lobotomy
7. W.T.Y.D.
8. Phantasmagoria
TESTAMENT:
1. Brotherhood of the Snake
2. Rise Up
3. The Pale King
4. More Than Meets the Eye
5. Centuries of Suffering
6. Electric Crown
7. Into the Pit
8. Low
9. Stronghold
10. Throne of Thorns
11. Eyes of Wrath
12. First Strike Is Deadly
13. Urotsukidoji
14. Souls of Black
15. The New Order
— ráadás —
16. Practice What You Preach
17. Over the Wall
Képgaléria
