The Halo Effect: Days of the Lost

0 179

Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2022. augusztus 12.
Producer: Jens Bogren
Az album hossza: 40:46 perc
Műfaj: Melodic Death Metal
Értékelés: 9.5/10


  A „szupergroup” kifejezés, amely mögött általában világszínvonalú, elismert zenészek állnak, engem nem szokott túlzottan megmozgatni. A legtöbbször ugyanis a vitathatatlan zenei tehetség ellenére az ilyen projektekből hiányzik a lélek, az a kötőanyag, amely összetartja a bandát, testet ad a zenének, és hosszú életet biztosít az együttesnek. Sajnos az ilyen esetek túl gyakoriak. Mitől más hát a The Halo Effect? Attól, hogy ugyanabból a közegből érkeznek. Abból a göteborgi ősleves-ből, amelyből a múlt század 90-es évei elején kinőtt a melodikus death metal rendkívül hatásos iskolája. Az At the Gates, az In Flames, a Dark Tranquility és a Soilwork alaposan megrázta az extrém metal világát, kitaposta a saját melodikus iskolájának útját, és nemcsak egy csomó más melodeath bandára, hanem a metal újabb, modernebb válfajainak kialakulására is hatott. És miközben az In Flames mostanra átevezett ezekbe a modernebb vizekbe, a The Halo Effect azt a hangzást hozza vissza, amilyennek a régi rajongók többsége szerint az In Flamesnek ma is lennie kellene.

  Miután az At the Gates 1995-ben úgy döntött, szünetet tart, az új alműfaj kormányát nagy fölénnyel az In Flames vette át. Szóval kik is valójában a The Halo Effect tagjai? Jesper Strömblad, az In Flames alapítója és a banda hangzását meghatározó fülbemászó dallamok fő felelőse (az IF tagja 1990-2010); Niclas Engelin, szólógitáros és a zenekar ötletgazdája (az IF tagja 1997-1998, 2011-); Peter Iwers, basszusgitáros az In Flames „aranykorából” (az IF tagja 1997-2016); Daniel Svensson, dobos, szintén az „aranykorból” (az IF tagja 1998-2015), valamint Mikael Stanne, a Dark Tranquility frontembere és torka, a The Halo Effect egyetlen tagja, aki hivatalosan sosem tartozott az In Flameshez, viszont ő énekelte fel az első lemezüket, a Lunar Strain-t.

  A lemezt a bombasztikus „Shadowminds” nyitja, amely kissé lassabb tempójával, de súlyos riffjeivel, fülbemászó dallamaival és Stanne agresszív énekével jól ráhangolja az ízlelőbimbóinkat a következő bő háromnegyed óra élvezetére. A „Days of the Lost” aztán gyorsabb ritmusával és Colony-s beütésével csak megerősíti a küldetést, amelyet a banda kitűzött maga elé. A „The Needles End” a történetet talán egy hajszállal közelebb viszi a Dark Tranquility hangzásához: epikus riffek a refrénben, de modernebb átvezetés a gitárszólóba. Ez a különböző stílusok szerves keveredése ugyanazon a műfajon belül a zenészek előéletét ismerve nem is meglepő, és végül is a mikrofonnál mégiscsak Stanne áll. A „Conditional” lassú, rendkívül dallamos intrója, amelyet Strömblad jellegzetes dallamvilága itat át, ügyesen elrejti a pofont, ami utána jön. A szám aztán aranyozottan komplex módon építkezik tovább, hiszen a blast beatektől a skálamenetekig, a lecsendesedéstől a felpörgetésig és még sok minden máshoz jutunk el. Ezután az album valószínűleg leginkább „Dark Tranquility-s” száma, az „In Broken Trust” következik. Nagyon modernül szól, Stanne pedig a growl mellett először a refrénben tiszta hangon is megszólal. Egy olyan szám, amely simán elférne az „Atoma” lemezen is.

  A „Gateways” az album legkiemelkedőbb dala. Annyira melankolikus, hogy még az Insomnium sem szégyellné, progresszív beállítottságú, és egészen nyugodtan indul egy egyszerű gitárriffel, amihez lassan hozzájön a dob és a billentyű, kiemelkedik Iwers basszusmenete, aztán az egész felrobban a refrénben, majd a második ismétlés után egy klasszikus In Flames-hangzású szólón át, billentyűkkel megtoldva lassan visszaváltozik a melankolikus refrénné. Röviden: más, mégis otthonos, modern és kiváló! Az „A Truth Worth Lying For” egy újabb In Flames/Dark Tranquility-keverék: IF-ritmus és DT-refrén Stanne tiszta énekével, valamint egy akusztikus outro, amely az In Flames legelső időszakát idézi. A „Last of our Kind” Apocalyptica-stílusú csellóbevezetőjét masszív riffek és rengeteg gitárdallam követi, az albumot pedig a lassabb „The Most Alone” zárja.

  A „Days of the Lost” olyan lemez, amelyet minden göteborgi old school melodic death metal-rajongónak végig kell hallgatnia. Tévedés azt várni, hogy a Jester Race, a Whoracle és a Colony sorozatának folytatása lesz, de tény, hogy a banda a kezdeteiből merít ihletet, csak jóval kifinomultabb és modernebb módon; elvégre az a korszak már jó két évtizeddel ezelőtt lezárult. A The Halo Effect a debütalbumával bebizonyította, hogy a fiatalkori barátokból álló banda irtó jól szórakozik az alkotás közben, és ez a végeredményen is hallatszik. Az album frissessége ellenére a tagok már az új zenén dolgoznak, ami azt igazolja, hogy nem egynyári csodák.

Szerző: Sebastijan Videc

Számlista:
1. Shadowminds
2. Days of the Lost
3. The Needless End
4. Conditional
5. In Broken Trust
6. Gateways
7. A Truth Worth Lying For
8. Feel What I Believe
9. Last of Our Kind
10. The Most Alone

Felállás:
Niclas Engelin – gitár
Mikael Stanne – ének
Peter Iwers – basszusgitár
Jesper Strömblad – gitár
Daniel Svensson – dob


Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik