The Darkness és a Harley Davidson-közösség zenei ízlése! (2018)

0 230

helyszín: Harley Davidson Biker’s Weekend (Faaker See) / Faak Am See / Ausztria
időpont:
2018. szeptember 7.

Az idei hagyományos Harley Davidson Biker’s Weekend a Villach melletti Faaker See partjára, a közeli Faak Am See nevű falucskába egyebek mellett színes előadói felhozatalt is hozott, amely az egész hétre szétosztva töltötte meg a fesztivál programját. Pénteken, 028. szeptember 7-én a főszínpadon lépett fel a hírhedt brit glam és hard rock feltámasztó, a The Darkness, amely világhírnevet már a „Permission to Land” című bemutatkozó albummal szerzett, még 2003-ban. A zenekar tavaly adta ki összesen ötödik stúdióalbumát „Pinewood Smile” címmel. A még mindig forró lemez idén koncertfelvételt is kapott, hiszen a csapat nemrég jelentette meg a „Live At Hammersmith” koncertalbumot, a koncertezést pedig a késő nyárig, 2018-ig is meghosszabbította, így a világ egyik legnagyobb motoros fesztiválján sikerült elcsípnünk őket.

Ide mindig érdemes ellátogatni. A koncertek ugyanis ingyenesek, és minden évben legalább egy olyan előadó érkezik a fesztiválra, akinek a neve vastag betűkkel szerepel a rock ‘n’ roll világtérképén. Idén ez a pozíció a The Darkness-é lett, mi pedig nem sokat haboztunk a látogatással kapcsolatban. Ha csak egy kicsit is rocker vagy, és szinte a házad elé jön játszani egy olyan formáció, mint a The Darkness, ráadásul ingyen, akkor az ilyen esemény kihagyása bűn, amire nincs mentség.

A zenekar este fél tizenegykor lépett színpadra. Előttük más együttesek is melegítették a közönséget (Lucifer stb.), de az „általános rock’n’roll esztétika” említésre méltó erényei nélkül, ezért őket kihagytuk. A The Darkness a várakozásnak megfelelően az új Solid Gold című számmal nyitotta a koncertet. Jó fogadtatásban volt részük. Mintegy 1200 néző várta őket szeszélyes időjárásban, a koncert alatt ugyanis enyhén esett is az eső. Az első sorokat főleg a csapat ismerői és rajongói töltötték meg, így Justin Hawkins társasága nem a teljesen apatikus, többségében motoros közönséggel találkozott, amilyet az elmúlt években ezen a fesztiválon megszoktunk, amikor itt léptek fel olyan rocknagyságok, mint az Uriah Heep, a 10CC, Alvin Lee vagy az Asia.

A zenekar kiváló hangzással szolgált. A setlist egy kis meglepetést tartogatott, mert a repertoár nagyrészt a „Permission to Land” bemutatkozó albumra épült, amelyről összesen kilenc dalt játszottak. Ez gyakorlatilag az egész műsor fele. Mai klasszikusok és kedvencek: I Believe In A Thing Called Love, Friday Night (kiváló cím egy pénteki találkozóhoz a zenekarral), Get Your Hands Off My Woman, Growing On Me, Black Shuck, Love Is Only A Feeling, Stuck In A Rut, Givin’ Up, a ráadásban pedig a Love on the Rocks With No Ice. Mi kell ennél több? Ehhez jön a kötelező One Way Ticket, a kiváló Open Fire és a természetfeletti módon szórakoztató The Barbarian (mindkettő a „Last Of Our Kind” albumról), valamint a végtelenül csipkelődő Every Inch Of You (a „Hot Cakes” albumról, 2012), és már tele is a pohár. Mindezek fölött pedig végig kézben tartotta a közönséget a fantomszerű Justin Hawkins, óriási karizmával és meg nem sejtett előadói tehetséggel, aki éppen annyira idegesítő, hogy már nem idegesítő, ha érted, mire gondolok. Éppen annyira émelyítően édes, hogy még nem túlcukrozott, éppen annyira tüzes, hogy ne is beszéljünk színpadi kicsapongásokról és esetleges ízléstelenségről. Éppen annyira csípős, nyers, kamaszos, hivalkodó, és mindezt Justin a fekete humor ragyogó érzékével koronázza meg, amelynek se vége, se hossza. Emellett kivételes hangja van, amely az évek során megőrizte szélsőséges magasságát és erejét. Persze van némi üdvözlendő segítség a keverőpultból, de azért. A zongorát Justin már évek óta otthon hagyja, mostanában az éneklés mellett a gitározásra és a szólózásra koncentrál, sőt a szólókban még a bátyja, Dan előtt is átveszi a kezdeményezést, ami azt jelenti, hogy Dan itt gyakorlatilag alárendelt helyzetbe szorul, pedig kiváló gitárszólistának számít. A kvartettet még Frankie Poullain basszusgitáros és Rufus Tiger Taylor egészíti ki, aki egyébként a hírhedt Roger Taylor (Queen) fia.

Az egy és háromnegyed órás koncert egy szempillantás alatt elszállt. Főleg Justin Hawkins bolondos megmozdulásai miatt. Az egész színpad tele volt vele. A fickó a saját egyszemélyes színházával még magát az előadott anyagot is elnyomja. A közönséggel folytatott szüntelen, szórakoztató kommunikációtól kezdve, mint például: „We were up to play Born to be Wild, because we respect the listening habits of Harley Davidson community, but than we changed our minds and… egészen a Römmerquelle márkájú víz ugratásáig, amelyre egyebek mellett rámondta: „It’s Austrian style”. Az ilyen és hasonló megjegyzések a kellemetlen időjárás ellenére is végig jó energiát és derűs hangulatot biztosítottak. Justin kölcsönkért egy motoros dzsekit is, három számra magára vette, aztán a zsebébe dugott három pengetőt, és visszaadta a tulajdonosának, aki közben az első sorokban várt rá.

Hogy ne untassalak. Ez volt a RockLine „hivatalos” negyedik találkozása a The Darkness-szel színpadon, és a harmadik e sorok szerzőjével. Korábban kétszer találkozott velük Bécsben, most pedig harmadszor. A három találkozó közül ez a legutóbbi Faak Am Seeben biztosan az első helyet viszi. Ennyi szórakozást egy helyre csomagolni másfél óra alatt, egy színtiszta rockenergiával megtömött műsorban, az ilyen formációk többségétől tudományos doktorátusnak megfelelő teljesítményt kíván. A The Darkness viszont kivételesen ügyesen és tollpihe-könnyedséggel bánik ezzel a tudással. A színházban igazi mesterek maradnak, akik mindazon mellett, amik, a „paródia” enyhe elemét is hordozzák, ez pedig felteszi az i-re a pontot ennek a különben is kiváló vidámparknak, amely mögött e hihetetlenül karizmatikus rock’n’roll zenekar határtalanul éles eszű, mégis hihetetlenül összehangolt és összeszokott karaktere áll.

szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik


setlista:
1. Solid Gold
2. Growing on Me
3. Open Fire
4. Love Is Only a Feeling
5. Japanese Prisoner of Love
6. Black Shuck
7. Southern Trains
8. One Way Ticket
9. Barbarian
10. Friday Night
11. Every Inch of You
12. Buccaneers of Hispaniola
13. Stuck in a Rut
14. Givin’ Up
15. Get Your Hands Off My Woman
16. I Believe in a Thing Called Love
—ráadás—
17. Love on the Rocks With No Ice

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik