`Cmakanje `18 – Agan, Lintver és Blackoutt (2018)
fellépők: Agan, Lintver, Blackoutt
helyszín: Cerkno / C.M.A.K. / Szlovénia
időpont: 2018. szeptember 8.
Megint itt a „Cmakanje”, immár a 20. Hová máshová is jöhetne, mint a Cerkno környéki dombok és völgyek közé, pontosabban a Cerknóban székelő, makacsul élő és elpusztíthatatlan C.M.A.K.-ba. Ez azon kevés klub egyike, amely rendszeres koncertekkel látja el a elszegényedett szlovén underground szcénát. Büszkék lehetünk rá, hogy dacol a körülményekkel és kitart. A sötét erők folyton ólálkodnak körülötte, de a meg nem rothadt szívét nem tudják „elkobozni”, a tisztaságát sem tudják megzavarni.
Így jött el 2018. szeptember 8., és le kellett vezényelni a idei „Cmakanje” első napját. Metálos és alternatív rockos hangokkal. Az óramutató már jócskán kilenc óra után járt, amikor hivatalosan az első zenekar színpadra lépését hirdették. Én szokásomhoz híven ezúttal is derekas késéssel vánszorogtam be a helyszínre. De pont jókor: éppen akkor kezdtek igazán dörögni a szlovén atmoszférikus metalosok, az Agan, érezhetően a death metal alapjaira támaszkodva. Az Agant állítólag nem könnyű színpadon elcsípni (Cerknóban egyébként most léptek fel először a pályafutásuk során). A zenekar 2009 óta működik, a Baška grapából származik (ismeritek azt a vidéket Bačától Porezen felé, vagyis többek közt Kneža, Huda Južna és tovább Podbrdo irányába?). Úgy mondják, vonzza őket az anyatermészet ősisége, de a régi hit is, mondhatni egyenesen az „igaz hit”. Az Agan szó szlovén archaizmus, és a természetből érkező hangok együttélésének állapotát jelöli. Fertőzően húzós, zeneileg is kedvelhető metal passiót szállítanak, szimfonikus betétekkel átszőve, ami sokszor a nyitó részekre is igaz, és ezt keresztezik a riffek elemi élével. Az ének recsegős, és kellemesen illeszkedik a zenekar víziójához. A srácok pedig – annak ellenére, hogy a saját anyaguk ennyi év után sem jelent meg sehol hivatalosan – elég rutinos öreg rókák: játszottak már többek közt a Metaldays fesztiválon, az Orto barban és külföldön is (Laakirchen, Eresia Metalfest fesztivál). Idén ősszel viszont már a stúdiódebütálásuk megjelenését ígérik, és így közel egy óra alatt (de még annál is valamivel rövidebben) szigorúan saját anyagot mutattak be. Domen Duša (ének, gitár), Robi Lapanja (basszusgitár), Sašo Kokošar (dob) és Vasja Božič (gitár) kiválóan végezték a dolgukat. Magabiztosan, szívvel, odaadóan. Érdekes, hogy az est összes fellépője közül nekik gyűlt össze a legtöbb közönség. Érdemes megnézni őket, van bennük potenciál a jövőre nézve, és egyáltalán: támogatni kell őket. A megmutatott tehetségük miatt is, meg azért is, mert a metalnak ma Szlovéniában nem megy valami jól. A szlovén metalzenekarok újonnan megjelent albumait 2017-ben vagy 2018-ban ugyanis simán megszámolhatjuk a bal kezünk ujjain. A két gitárosnak egyébként együtt tizennégy húr volt a színpadon.
A Lintver, a Brda vidéki thrash metal-revivalisták 2018-ban a szlovén metalszcéna egyik ritka életben maradt csillaga, amely még mindig nagy intenzitással ragyog, zenét ír és alkot. 2004 óta vannak a szcénában. Ez volt a szlovén thrash metal revival aranykora, amikor hasonló zenekarból, élükön a mozgalom főszereplőivel, a Negligence-szel, nálunk csak úgy hemzsegtek. A kortárs Eruption és a jóval fiatalabb Panikk mellett a Lintver az egyik ritka „túlélő” formáció, amely sosem állt le. Két éve adták ki második, és máig aktuális stúdióalbumukat, a „Distorted Perception”-t, amely három év után követte az első lemezt, a „Snakebite”-ot (2013). A kvartett – Erik Kodermac (ének, gitár), Tilen Grandovec (gitár), valamint a két testvér, Damjan (basszusgitár) és Jan Jakončič (dob) – teljes lelkesedéssel vetette bele magát az anyag előadásába. A srácok rendkívül összehangolt, robbanékony és féktelen bulit nyomtak, tele szívből jövő agresszióval, dühös haraggal, őrülettel és fájdalommal. Kompromisszumok nélkül, a lehető legnagyobb fokozaton. Az indulatos Erik kitűnő éneke és dühödt szólózása, a két gitáros kemény riffmarokja, a zenekar remek kontrollja a szélsőséges fordulatok közben és azokban a részekben is, ahol nagyobb technikai felkészültség kell, olyan kiváló produkciót eredményezett, amelyre a régi iskolás thrash igazhitű rajongói mind összefutott a nyál a szájában – persze új időkben megszólaltatva, a thrash metal új légióinak kottája szerint. A Slayer féktelen, nyers primitivizmusától és a thrash teuton iskolájától (Kreator, Destruction, Paradox,…) egészen a Bay Area-mozgalomtól örökölt szerzői szellemességig (Testament, Exodus,…). Mindenkinek jut valami. Ahogy mondtam. Négy erős csődör igazi thrash metal repesze, egyenesen a homlokba. A zenekar Cerknóban ezt a repertoárt játszotta: Punish the Light, K.K.N.D., World Funeral, Trapped Inside, Erroneous Society, Dark Skies, Dune, Old Disputes… New Recruits.
Utolsóként a postojnai Blackoutt lépett színpadra. A kvartett, amely az előző két zenekarhoz hasonlóan komoly klubtapasztalattal bír, Cerknóban a „Behind” (2013) című debütálásának anyagát, valamint az idén frissen megjelent második nagylemezét, a „The Culture Of”-ot mutatta be. A Blackoutt – Primož Barut (gitár), Klemen Čepar (gitár), Goran Blaško (basszusgitár) és Tomaž Čepar (dob) – semmilyen eszköztől nem riadt vissza, hogy bebizonyítsa, miért is viselik pontosan ezt a nevet. Kikapcsolás! Hangszeres zúgás, dörgés és ingadozó búgás, amit egy sor betépett stoner riff hajt, egy gurulós pszichedelikus fenevadé, amelyből alkoholszármazékok és más bódító szerek gőzölögnek, jó néhány jellel, amelyek előhívják azt az alapjában véve mindig vitatható „post” előtagot. Ez az őrült kicsapongás állapotának élményét hozta el, amelyre gond nélkül lengenek a nyakcsigolyák, főleg ha előtte „bevettél” valamit, ami a „ratiót” a háttérbe szorítja. Hihetetlen ugyanis, hogyan képes egy tisztán hangszeres zenekar, amely az egész mentális kikapcsoltságában a színpadon játék közben is jó néhány bizarr dolgot művel, amivel igazi sodródást provokál az exces peremére, mégis megőrizni annyi lélekjelenlétet, hogy számot számra teljesen magabiztosan, kompaktan és hitelesen vezessen. A Marshallok ledöntése, az azonos nemű „coitus interruptusok” (értsd: a „crust” a „kisbaba”), meg az egyéb földön hemperegés közben az egyik gitárost azért olyan blackout kapta el, hogy a hangszere helyes behangolásához a haverjai segítségét kellett kérnie, ami pár percre megszakította a betépett, elveszett hangulatot. Másrészt viszont éppen ez a közjáték tette fel az i-re a pontot, megteremtve az igazi underground érzést, ahol a rock and roll igazi lázadó elsőbbséget kap, és minden megengedett. A rock and rollhoz való igazhitű underground pózzal való találkozás, ahogyan azt éppen a Blackoutt hatékonyan műveli, manapság inkább ritkaság, mint szabály. Koncert, amelynél egy pillanatra sem lehetett megjósolni, merre fog alakulni. Spontaneitás és váratlan húzások, teljes elvadultság és tökrészegség keveréke, amit a zenekar mindig, amikor a kicsapongásait a végletekig vitte, ügyesen lecsendesített. Hihetetlen banda. Ha mindig így játszik, ahogy ezen az estén a C.M.A.K.-ban, akkor biztosan nagy különlegességről, a nonkonformista kézművesség vonzerejéről és mindenekfelett a szlovén zenei underground jól őrzött titkáról van szó.
Az idei „Cmakanje” első felvonása sikeresen kiállta a lázadó metal- és rockmisézés szertartását. A C.M.A.K.-ban újra találkozunk 2018. szeptember 15-én, szombaton, amikor a Bad Notion és a Le Serpentine lép fel.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik

















