Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Zágráb / Pogon Jedinstvo / Horvátország
A koncert dátuma: 2012. 10. 24.
Látogatók száma: 550
Amikor az Accept 2010 elején bejelentette az újraegyesülést, és Udo Dirkschneider nélkül újra beindította a gépezetet, senki sem gondolta, hogy ennyire komolyan gondolják a dolgot! Visszatérő albumuk, a »Blood of the Nations« mintha fogadásból aratta volna le az év legjobb heavy metal lemezének járó babérokat, a német veteránok remek formáját pedig idén tavasszal az utódja, a »Stalingrad« is megerősítette.
A visszatérő album megjelenése óta az Accept élőben is megállás nélkül aktív. Egyik turné követi a másikat, nyáron pedig fesztiválszínpadról fesztiválszínpadra ugrálnak. Pihenő nélkül, kegyelem nélkül! Az új énekessel, Mark Tornillóval az élen az első európai állomások a heavy metalnak hagyományosan kedvező országokra (Németország, Nagy-Britannia, Skandinávia) koncentráltak, így a szlovén rajongóknak (szinte) elérhetetlenek voltak. Tavaly aztán a Metalcamp fesztivál hozta el hozzánk őket először, még nagyobb lelkesedést pedig az őszi »Stalingrad« turné váltott ki, amely október végén a ljubljanai Kino Šiška színpadán állt meg. Nos, a ljubljanai kis metalünnep előtt a Rockline Zágrábba is ellátogatott, ahol az Accept egy nappal korábban lépett fel.
Az Accept eredetileg a Boogaloo klubban lépett volna fel, de a zágrábi koncertélet e népszerű helyszíne jelenleg nem rendelkezik használati engedéllyel, ezért a legtöbb koncertjét a Pogon Jedinstvo csarnokába helyezték át. A klub, amelynek befogadóképessége nagyjából megegyezik a mi Cvetličarnánkéval, a zágrábi „mini Metelkova” komplexumában található, a Močvara klub mellett, a Száva bal partján.
Még a németek előtt a Hollow Haze foglalta el a színpadot, egy olasz zenekar, amely tíz éve van a pályán. A csarnok belsejét nem is annyira az előzenekar közhelyes irányvonala, mint inkább a hűvös őszi idő töltötte meg – az olaszok ugyanis semmi megrázóan újat nem tálaltak nekünk, sőt, a Primal Fear-féle német power metal iskola formájához való túlzott közelítésük (főleg a refrénekben) már egyenesen mulatságos volt.
Ezután jött az ínyencek ideje! Már az est első Accept-dalának, a Hang, Drawn and Quariered-nek az első taktusainál világos volt, hogy a hangzás kiváló lesz! A klub hosszúkás alakja jó akusztikai adottságokat hordoz, amelyeket a keverőpultnál ülők ki is tudtak használni, és megtalálták a helyes egyensúlyt a hangzásban Hoffmann és Frank gitárja, no meg a ritmusszekció között. Kitűnő előjel a következő két órás találkozóra!
A koncert első felét az Accept az új album népszerűsítésének szentelte, hiszen a nyolcvanas évek örökzöld klasszikusai közé 4 új dalt iktattak be, köztük a Hellfire nevű tarolót, a Stalingrad című epikus háborús történetet és az atmoszférájában igen markáns Shadow Soldierst.
Az ötös ezúttal is remek hangulatban volt a színpadon! A közönségnek és egymásnak osztogatott mosolyok a túláradó kedélyről és a bizonyítási vágyról árulkodtak, amely az újraegyesülés után jó két évvel is erősen jelen van! A Frank / Baltes / Hoffmann gitárhármas a refrének alatt rendszerint összeállt, és erős háttérvokállal támogatta a szimpatikus Tornillót. De vigyázat! A figyelmes szemnek valószínűleg nem kerülte el a figyelmét Herman Frank ritmusgitáros fizikai kimerültsége, aki sapka alatt rejtegette őszülő haját, és a refrének alatt időnként csak odalépett a mikrofonhoz, de néma maradt. A Tornillo / Baltes / Hoffmann trió színpadi játékából ítélve, akik körbe-körbe rohangáltak, az évek tehát leginkább Franken fogtak ki, aki a színpad bal oldalán rekedve szorgalmasan teljesítette a feladatait, de többre már nem maradt ereje.
Az Accept is hosszabbítja koncertjei játékidejét hangszeres betétekkel, de ez náluk jóval kifinomultabban sikerül, mint sok hasonló kaliberű bandának, a Helloweennel az élen… A koncert közepén a zenekar első számú gitárosa, a kopasz Wolf Hoffmann szólóval ünnepelte magát, Baltes és Hoffmann pedig gazdag hangszeres kiegészítéssel nyújtotta meg a Princess of the Dawn klasszikusát is (mint ahogy már a »Blood of the Nations« turnén is). Remekül tartotta magát a frontember, Mark Tornillo is! Az ember, aki az Accept-egyesüléskor a névtelenségből érkezett, és kénytelen volt kitenni magát az elődjével, Udóval való folyamatos összehasonlításnak, két éve szerényen elindult a bizonyítás útján, és azóta már minden Accept-rajongó szívét meghódította! Zágrábban is a torka mélyéről húzott, sistergő vonalaival elpusztíthatatlanná tette az Accept-erődöt! A rendes műsor végén még két kompromisszumok nélküli riffcsapás következett két különböző generációból: a Pandemic és a Fast as a Shark.
A ráadás ugyanaz volt, mint a korábbi turnékon: a Metal Heart indulója, a Teutonic Terror, amely valószínűleg az új korszak legjobb alkotásuk, és a „grande finale”-ként a Balls to the Wall, amelynél az egész csarnok a keverőpultig és még azon is túl a magasba emelt kézzel kísérte le kedvenceit a színpadról! A kétórás fellépés megerősítette, hogy a bácsik, akik valaha a heavy metal fogalmának meghatározásában segédkeztek, még mindig reggelire megzabálnak jó néhány fiatalabb generációs bandát, bár én magam érezhetőbb változásokat szerettem volna a játszott repertoárban. Őszintén szólva az aktuális »Stalingrad« album dalait leszámítva a szetlistán nem történt olyan változás, aminek mi, akik már a korábbi turnékon is láttuk őket, nagyon örülhettünk volna.
Szetlista
1. Hung, Drawn and Quartered
2. Hellfire
3. Restless and Wild
4. Losers and Winners
5. Stalingrad
6. Breaker
7. Bucket Full of Hate
8. Monsterman
9. Shadow Soldiers
10. Guitar Solo (Wolf Hoffmann)
11. Neon Nights
12. Bulletproof
13. Aiming High
14. Princess of the Dawn
15. Up to the Limit
16. No Shelter
17. Pandemic
18. Fast as a Shark
—ráadás—
19. Metal Heart
20. Teutonic Terror
21. Balls to the Wall
22. Bound to Fail (taped outro)
Képgaléria
