Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2018. 11. 09.
Produkció: Gary Hughes
Értékelés: 9.0 / 10
A hosszú életű brit melodikus hard rockerek, a Ten, akik időközben heteshé bővültek, és náluk mostantól három gitáros pengeti a húrokat, tavaly kiadták a kiváló »Gothica« albumot, amellyel megerősítették: a három gitár és az ebből adódóan némileg keményebb hangzás az az emelő, amellyel az együttes továbbvitte saját művészi fejlődését. Csekély változás ez, de számít. A váltás tehát nem drasztikus, az sem a zenekar, sem a rajongók ízlésének nem felelne meg, hanem épp annyi, hogy kellemes frissességet vigyen a kiszámítható, sablonos szerzői fogásokba. A Ten stílusa a »Stormwarning« album óta valójában nem változik. Előre tudod, mit kapsz tőlük az új lemezen. Az új »Illuminati« pedig a legapróbb részletekig az elődje, a »Gothica« hangnyelvét követi.
De vajon művészi (előadói minőségi) szempontból az előd színvonalát is sikerrel éri utol? Ha egy zenekar nagyon jó albumot ad ki, mindig felmerül a kérdés, hogy az utódja is méltó lesz-e hozzá. Az előadók többféleképpen kerülhetik el ezt a csapdát. A Ten úgy oldja meg a helyzetet, hogy a réges-régen jól bevált, mindig működő zenei receptjét újra meg újra hatékonyan átcsomagolja, és frissen tálalja. Remekül értenek az önújrahasznosításhoz. Ez a zenei recept a sajátjuk, és ha ezt a mesterséget uralod, ráadásul sikert hoz, és erős rajongótábort tart melletted, nincs józan ok arra, hogy letérj erről a formuláról. Az árnyalatok tehát csak az adott kreatív ihlet megvalósításában és természetesen a produkcióban rejlenek.
Sajnos emiatt a lemezkritikák is hasonlítanak egymásra, de sebaj. Az »Illuminati« maga a minőség, ebben nincs kétség. Hiteles minőség, hiszen a Ten a melodikus hard rock azon kevés zenekarai közé tartozik, amelyek büszkék lehetnek saját, pontosan körülhatárolható, eredeti hangnyelvükre. Ennek az eredetiségnek jókora része természetesen a fő dalszerző és zenekarvezető, Gary Hughes vállán nyugszik, valamint az ő énekteljesítményén, amelynek azonnal felismerhető a hangszíne. Gary Hughes tehát mindössze egyetlen év különbséggel két kiváló albumért felel, amelyek minőségben valóban egészen közel állnak egymáshoz.
Az új »Illuminati« albumon ismét rengeteg apróság bújik meg a bombasztikus hangszerelésben. Gary Hughes a társaival így bizonyítja, hogy a dalok egyébként kiszámítható és sablonos szerkezete mellett ismét rendkívül alaposan elmélyedt az új zene csiszolásában és részletezésében. Az albumnak koncepciója van, a koncepciót ismét rejtély övezi, és a Ten a választott témában ismét hihetetlenül ügyes és merész kötéltáncosként mutatkozik be, amikor ragadós, sötéten melankolikus, ám rendkívül epikus, olykor már-már ünnepélyes hangulatot teremt. Sok a hangszereléshez adott zenekari betét, a futamokban a kelta díszítés, mindezek fölött pedig a kiváló és változatos gitárszólózás, amely a mid-eight részekben mozgatja meg a dalokat. Az »Illuminati« ötletileg ismét kellemes skáláját kínálja a szerzői változatosságnak, az album pedig a zenekar megcementezett stílusa mellett is megőrzi az érdekességét és a magas dinamikájú áramlását.
Jól mondom. Egy remek új album megalkotásához Gary Hughesnak mindössze egy év kellett, ami azt bizonyítja, hogy a fickó kreatív erejének csúcsán van, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Ten csaknem 30 éves zenekar, amelyről azt lehetne mondani, hogy a legjobb évei már régen mögötte vannak. A rajongók tehát megint el lesznek ragadtatva.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Be As You Are Forever
2. Shield Wall
3. The Esoteric Ocean
4. Jericho
5. Rosetta Stone
6. Illuminati
7. Heaven And The Holier-Than-Thou
8. Exile
9. Mephistopheles
10. Of Battles Lost And Won
Felállás:
Gary Hughes – ének
Dann Rosingana – gitár
Steve Grocott -gitár
John Halliwell – gitár
Darrel Treece-Birch – billentyűk
Steve McKenna – basszusgitár
Max Yates – dobok
