Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2021. 4. 9.
Producer: Aldo Lonobile
Album hossza: 42.45 perc
Stílus: Progressive Metal / Heavy Metal
Pontszám: 8.5/10
A Sweet Oblivion egy olyan zenei projekt, amely mögött a Frontiers Music Srl. kiadó nagyjai állnak. A célja, hogy megdolgozza a Queensryche azon rajongóinak érzelmeit, akik nem tudják „túltenni magukat” azon, hogy a zenekar aranykora – amelyet a nyolcvanas évek során át nagyjából a „Promised Land” című album zár le, természetesen Geoff Tate-tel az énekesi poszton – soha többé nem tér vissza.
A Sweet Oblivion 2019 júniusában megjelent debütalbuma kellően sikeres zenei terméket hozott: egyrészt a dalok kiváló támaszt nyújtanak Geoff Tate énekének ahhoz, hogy érvényesüljenek azok az vokális jellegzetességek, amelyek végig a klasszikus Queensryche hangzásának újrateremtésének érzetét keltik, másrészt – és ez elengedhetetlen volt – olyan szerzői dallamok kerültek a lemezre, amelyek művészileg szükségszerűen eltávolítják a projektet annyira, hogy senki ne nevezhesse a Queensryche eredetiségének többé-kevésbé sikerült másolatának.
Ez az első lemezen nagyon jól sikerült a főszereplőnek, akit a kiadó vezetői bíztak meg a projekttel, vagyis a DGM zseniális gitárosának, Simone Mularoninak. Azt hinné az ember, hogy ennyi elég is, de a Frontiers Music Srl. másképp gondolta. Folytatást akartak. És meg is kapták. A „Relentless” című albummal.
Az azonos című debüt producerének szerepét tehát a már említett kiváló olasz gitáros, a progresszív metalos DGM-ből ismert Simone Mularoni töltötte be, most azonban ez a feladat a honfitársára, a nála semmivel sem kevésbé tehetséges és sokoldalúan csiszolt zenészre, Aldo Lonobilére (Secret Sphere, Timo Tolkki’s Avalon, Archon Angel) hárult. Erre szükség volt, hogy az új eredményt ismét elmozdítsák minden olyan összehasonlítástól, amely szerint itt csupán a Queensryche nyolcvanas évekbeli életművének lemásolásáról van szó. Lonobile – akárcsak Mularoni – progresszív metalzenekar tagja, és zenei filozófiája ebben a tekintetben meglehetősen hasonló. Az aranzsmanok a projekt megszokott kaptafáját követik, ezúttal azonban inkább dallamos metalalbumról van szó, időnkénti, alig észrevehető progresszív trükkökkel. Vagyis minden ismét egy olyan szerzői táj megteremtésére épül, amely elég teret nyit Geoff énekének a vokális dallamok kibontakozására, és azok pont annyira queensryche-osan csiklandozzák az ember fülét, ahogy kell. Az hangszerelés pedig természetesen olyan, hogy az olasz dallamosmetal-megközelítés rajongóinak otthonos lesz, ami konkrétan neoklasszicista elemekkel való megtámogatottságot is jelent. Az egész ezenfelül tetszhet azoknak is, akik ismerik számos metalária és -opera szerzőinek, például Magnus Karlssonnak és Timo Tolkkinak a munkáit. Főleg ami a billentyűs hangszerelést illeti. A produkció határozottan metalos. A gitárfrázisok foglalják el a hangzásvilág képének legnagyobb részét.
Geoff Tate viszont úgy énekel, mint egy fülemüle. Kiváló énekesi kondícióban ragyog. Ha hallgatod ezt az albumot, tudod, hogy a Queensryche és Tate úgy tartoznak össze, mint kulcs és zár. Egyik a másik nélkül már nem képes újrateremteni azt a varázslatot. Ezt testesítik meg a Tate nélküli új Queensryche-albumok, és ezt testesítik meg Geoff Tate új albumai is, amelyeket az Operation Mindcrime név alatt adott ki. Az album legelbűvölőbb pontjai a Strong Pressure, a Wake Up Call, valamint a lemez záró szakasza az I’ll Be the One és a Fly Angel Fy című dalokkal. Ezek azok a számok, amelyek metszéspontjukban a két zenei világ legjobbját egyesítik, és ez volt a Frontiers Music Srl. kiadó célja is. Ennek ellenére azt tanácsolnám Geoffnak, hogy ne próbálkozzon olasz nyelvű énekléssel, mert „viccesen” hat. Az Aria című dalban ugyanis kiváló potenciál van. Csak egy olasz énekesnek kellett volna eléneklnie, vagy magának Geoffnak angolul.
A „Relentless” is tartalmaz néhány rendkívül erős pontot és megragadó dallamot, de már nem kelt olyan érdeklődést, mint az elődje, a „Sweet Oblivion”, pedig a közreműködő zenészek sorában a csere teljes. Mégis mindenképp meg kell hallgatniuk mindazoknak a vigasztalanoknak, akik hiányolják a Queensryche aranykorát. Geoff Tate és a kiváló olasz zenei kötéltáncosok társasága ugyanis a Sweet Oblivion új, „Relentless” című albumával legalább részben jóvátették a dolgot. Hatalmas meggyőző erővel tették.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Once Again One Sin (4:56)
2. Strong Pressure (3:57)
3. Let It Be (3:46)
4. Another Change (4:06)
5. Wake Up Call (4:18)
6. Remember Me (3:55)
7. Anybody Out There (4:12)
8. Aria (4:48)
9. I’ll Be The One (4:48)
10. Fly Angel Fly (3:58)
Felállás:
Geoff Tate – ének
Aldo Lonobile – gitár
Luigi Andreone – basszusgitár
Antonio Agate – billentyűk
Michele Sanna – dob
Uh, tole je pa boleča točka zame. Sem prvoborski die-hard fan Queensryche vse od dne, ko sem na nekdanji TV Zagreb prvič slišal Queen Of The Reich. Njihovi prvi štirje albumi so preprosto fenomenalni, pa tudi Empire je še zelo dober, čeprav je že nakazoval znake pešanja. In v prvi vrsti sem fan petja velikega Geoffa, denimo živi posnetek Take Hold Of The Flame z njihove prve japonske turneje je prav mogoče najbolje odpet rock komad v zgodovini.
Ampak prav zato je zame vse, kar je sledilo po Empire, toliko večje razočaranje. Po Hear In The Now Frontier sem jih preprosto nehal kupovati, ker je bilo preboleče. Ampak ker človek gre 2x na led, sem nabavil še Operation Mindcrime II, in se še enkrat opekel.
In kolikor mi je znano, gre čudaštvo vseh teh albumov v veliki meri pripisati prav Geoffovim idejam. Zato nisem zmogel poslušati niti enega od njegovih „solo” albumov. Tu in tam sem poslušal kakšen komad, pa me ni nič navdušilo.
Za povrhu pa tudi nisem ljubitelj produkcijskih prijemov Magnusa Karlssona. Predvidljiv je bolj kot Axel Rudi Pell, že vnaprej veš, da bo zvok sproduciran v nezgrešjivi švedsko-italijanski kuhinji, kar pogosto močno omeji vokalni pečat pevcev prvokategornikov, s katerimi dela. Še posebej, ko dela s pevci, ki potrebujejo kreativni prostor.